A mi utcánk 59.

            Hosszúra nyúlt a tél, a vastag hótakarót csak a márciusvégi déli napsugár tudta olvadásra kényszeriteni, de azt is csak ideiglenesen mert mire leért a hólé a háztetőkről a hideg földre,  akkorára a napsugár már  elfeküdt, és a  fagyos esti szelek pillanatok alatt jéggé dermesztették a hólevet. De délben már érezni lehetett hogy megunta téli álmát a természet, és megújulásra vár, most is  mint az idők kezdete óta minden évben. Egyre többet nézegtték a kertet, az udvart. Lázasan várták a tavaszt , hogy elkezdhessék a tavszi munkákat a kertben. Arra viszont nem gondoltak-- pedig jól látható volt-- hogy Nagynénak látványosan napról-napra  nő a hasa egyre nehezebben túd  lehajolni , és néha már a derekát is fájlalja.

          Valójában még csak a hatodik hónapban volt, de az asszonyok állitották , hogy az már biztos több, és rövidesen meg is fog szülni. A pletykásabbja már számolt is , és annak  a feltételezésének adott hangot, ha már itt a szülés ideje akkor Nagyné, nem is Sálikótól esett teherbe-- hiszen az még itt sem volt-- hanem valaki mástól mert ekkora pocakja  nem lehet  valakinek hathónapos állapotában. A pletykás asszonyok természetéből adódóan ez a hir is eljutott Nagynéhoz. Ő szegény nem tudta , hogy milyen kell legyen a pocakja, ezért megkereste Mészáros nénit, aki újabb "vizsgálatnak" vetette alá, de annak előtte elmondta , hogy valóban, az átlagnál nagyobb  a hasa. A "vizsgálat" megint csak tapogatásból és , és hallgatózásból állt, ám annak végén nagyra kerekitette az apró  szemét, és tájékoztatta  Nagynét , hogy itt bizony két baba van. Ekkor már Nagynénak is eszébe jutott, hogy ő is sokkalta a rugdalásokat  az utóbbi időben, viszont Sálikónak az  nagyon tetszett.

         Amikor Sálikó megtudta , hogy két  babája lesz asszonyának és neki, örömtáncot járt, és vidám ukrán dalokat kezdett énekelni. Nagyné nem tudta mire vélni a dolgot, mert azt hitte , hogy ez valami ukrán szokás , pedig egyáltalán nem az volt , csak éppen Sálikó nem tudott  uralkodni boldogságán érzelmein.Mészáros néni jóvoltából a hir közkincsé tétetett, hogy legyen min csámcsognia az utca asszonyainak. Ezek útán Mészaros néni hetenként meglátogatta Nagynét, érdeklődött állapotárol,és minden alkalommal meg is nyugtatta , hogy nem lesz semmi baj , mert egy fiatal életerős asszonynak, ezt simán végig kell csinálni. Néha, ha Nagyné panaszkodott , hogy nehezen mozog,  nem tud hajbókolni akkor a bába asszony viccesen megfedte, hogy amikor csinálták akkor biztosan jobban mozgott. Ezen aztán nevettek és ment minden a maga utján.

         Aztán beköszöntött a tavasz, szikrázó napsütéssel, enyhe széllel, és néhány nap alatt zölddé varázsolta az egés környéket. Egyre több lett a munka a kertbe, amiből Nagyné egyre kevésbé tudta kivenni a részét. Dolgozott, dolgozgatott, de a munka java Sálikóra hárult. De ez nem okozott neki  gondot, mindent szivesen megcsinált, a ház körül , igy Nagynénak nem maradt csak a benti házi munka. Ez is elég volt, mert egyre jobban elnehezedett, és már csak figyelni, nézni tudta  hogyan szorgoskodik Sálikó, az istállóban, az udvaron a kertben. Néha a férjére gondolt, és magyarázatott keresett arra, hogy lehet az , hogy egyesek sértetlenűl hazajönnek, mások megsebesülnek, mégis haza jönnek, és vannak olyanok is akik soha nem jönnek haza. És azok között akik nem jönnek haza, nem biztos , hogy elestek , mert hallott ő olyan példát is , hgy esetleg megtetszett neki valami idegen lány, szerelembe estek, és már egyáltalán nem akartak hazajönni. Azt viszont feltételezte a férjéről , hogy az, olyat sohasem tenne. Biztos , hogy nyomós oka van , hogy még nem jött haza, dehát ott van a levél, hivatalos , amiben az áll , hogy elesett. De azt igazán nem lehet tudni,ahol olyan sokan vannak, és az a név is túl gyakori, ennélfogva lehet tévedés is.

         Ílyen gondolatok gyötörték néha , amiben a legrosszabb az volt , hogy nem volt kivel megbeszélje ezt a problémáját, mert Sálikóval mindent megtudott már beszélni, de ez mindvégig tabú maradt közöttük.És ez érthető is volt. Más asszonyokhoz sem folyamodhatott,mert nagyobb részük már eleve elzárkózott tőle is meg a témától is. Pedig tudott olyanokat akik egyáltalán nem gyászolták az úrukat , hanem egy kettőre kerestek maguknak más embert , sőt olyan is volt a aki  nős embert mart el a felesége mellől. És pontosan ezek voltak azok akik a legmesszebb mentek abba , hogy Nagynét elitéljék.

         Az ílyen gondolatai  hullámokban jöttek , két háromnapi gyakorisággal, de aztán rájött, hogy hogyan űzheti el a rossz érzéseit. Egyszerüen ilyenkor leendő gyermekeire , és Sálikóra gondolt, és elmúltak borongós, néha fájó gondolatai.