A mi utcánk 7O.

            Sálikó és Nagyné,  békés egymás mellett élésben éltek már negyedik éve, és ez a szomszédok szemében felért egy csodával mert az asszonyok nagyon nehezen fogadták el az idegent, mert számukra teljesen összeférhetetlennek tünt egy magyar asszony, és egy ukrán férfi szerelme. Lehetett ebben egy kis asszonyi politika is, mert amennyire sértette az izlésüket  az idegen Nagynéval való összeborulása, a szívük mélyén nagyon is elfogadták, elfogadták volna, a jóképü fiatal életerős dolgos Sálikót maguknak... Természetesen, kifelé, ennek pontosan az ellenkezőjét mutatták. Bár, vaknak kellett annak lennie, hogy ne lássa , hogy milyen sóvárgó tekintettel néztek-- elsősorban az özvegyasszonyok a derék  Sálikó után, amikor Nagynéval és két gyönnyörű leánykájukkal végig mentek a csendes utcán.

          De megnézték  azon asszonyok is, aki esetleg  nem voltak megelégedve a férjük ágybéli teljesitményével-- mert sajnos ezidőtájt ez is a szórakozás egy formája, lehetősége volt , nyáron a szénapadláson, széna és szalmakazalban , télen meg a pattogó tüz kibocsátotta  fény falon való játékánál. Ez volt a házimozi jogelődje. De komolyra forditva a szót az embereknek sem sok szórakozási lehetőségük volt de az asszonyoknak még kevesebb, mert a férfiak teli estéken még elővették a háború előttről átmentett kopott kártyáikat és akár hajnalig ütötték a blatott, akár paszuly vagy kukoricaszemre , akár cigarettaszálba  játszva.De az asszonyoknak , fonni és kötnivaló alapanyaguk nem lévén, csak a Jóisten által nekik, különadományként adományozott túlfejlesztett beszélőkéjüket használhatták, ami által aztán mindenkit sorra vettek, aki élt és mozgott, és legtöbb esetben pontosan azt aki nem volt jelen-- az ilyen asszonyi szócséplőgép müködtetésénél.

         Az ilyen-- asszonyok által rendezett "kulturális" esték között kivétel volt a suskahántás, kukoricahántás-- ami az őszi idényre esett-- s csak azok kedvéért mondom el-- akiknek nem volt alkalmuk ilyen eseményen  résztvenni , hogy ez nem volt egyéb , mint az akkor még suskástól, csuhéstól leszedett kukoricát, egy üres helységben tárolták, aztán az összegyülő asszonyok lehántották a kukorica csőről, a suskát a csuhét. Mert azt sem pocsékolták el ,ennek többféle felhasználási módját ismerték, mert ha pletykálkodásuk miatt megszóltam őket, azt is elkell ismernem , hogy nagyon gyakorlatiasak voltak, és mindenből tudtak valami hasznosat csinálni. Például a lányos anyukák rövid idő alatt gyönyörű szép csinos suskababát tudtak késziteni gyermeküknek némi piros és más színű cérna felhasználásával, de sok minden egyéb mást is. Inséges időben télen a tehén is megette , de fűteni is lehetett vele szükség esetén. 

         Nagyné-- amikor rájuk került sor a suskahántásra-- akkor pogácsát sütött , minél többet,  némi bor is előkerült, az asszonyok beszélgettek, és szépen énekeltek. Ezidőtájt a háborus nóták kerültek előtérbe. A beszélgetés témája is akörül forgott. A két kislány hamar megtanulta a szomorú dalokat és együtt énekelte a felnőttekkel-- vékony de csengő hangon, miközben anyjuk készitette suskababájukkal játszottak. Ilyenkor Sálikó is elérzékenyült kemény férfi létére.

         Az ilyen összejöveteleknek, a hántáson , és a beszélgetésen kivűl volt még egy funkciója. És pedig az éppen haragban lévőknek a kibékitése. Az asszonyoknak megvan, és megvolt akkor is  az különös képessége , hogy szavak nélkül is kitudják fejezni érzelmeiket akár a férfi, akár a nő irányába. Ilyenkor az történik , hogy ha például Nagyéknál van a hántás akkor megjelenik az az asszony is, akivel valamikor valami miatt összekaptak, és úgy tesznek , mintha mi sem történt volna. Csak majd a beszélgetés  hevében emlitik meg , hogy igen akkor az nekem nem esett jól , de boritsunk fátyolt a múltra mert van nekünk egyéb dolgunk is , mintsem haragudjunk egymásra. A másik meg azt mondja : Bocsáss meg , hogy megsértettelek , de igazán nem akartam , és őszintén sajnálom.És akkor megint szent lett a béke. Hogy meddig azt senki sem tudja-- mert aki pletykás, azt abbéli tevékenységében korlátozni nem lehet.

        A messzi Ukrajnában, annak is fővárosában a helyi rendőrség, felvette a kapcsolatot a bukaresti rendőrséggel amiben kérték, hogy ..... Sálikó nevezetű, ukrán-orosz állampolgárságú,  Szatmárnémetiben illegálisan tartózkodó személy azonnali  kiadatását. A válaszra nem sokat kellett várni , mert a román fél azonnal intézkedett, és kérte az ukrán orosz hatóságot , hogy küldjön egy delegátust, aki átveszi a keresett személyt.De ennek előtte ellenőrizték, hogy a keresett személy létezik -e és megegyezik-e a körözött személy leirásával.  Román részről azért ment hamar az ügyintézés mert  bokáig bevoltak hódolva a  szovjeteknek, ezért  minden ilyen fajta kérést parancsként könyveltek el, és gondolkodás nélkül teljesitettek, remélve , hogy ezért majd nagyobb megbecsülésben részesülnek.