…malmői ismétlődések… malmői ismétlődések… malmői ismétlődések…

A meztelen sün sóhajtott. Azt hitte, hogy hazaért. Azt hitte, hogy végre levetheti a kabátját, belebújhat a melegítőjébe. Bekapcsolhatja a tévéjét, leülhet elé, és amíg ott mindig másról beszélnek, ő szépen átolvashatja az újságját, miközben már azt hiheti, hogy lassan a sör is hideg lesz a hűtőben, és maradt még kenyér tegnapról. Sóhajtott. Azt hitte, hogy vacsora után, ha már vége a filmnek, lefekhet majd, és azt álmodhatja újra, amit mindig.

Arról a római villáról, aminek félig üveggel fedett télikertjében szökőkút van, és körbe-körbe egy csomó kényelmes szoba a barátainak, akik mind itt laknak vele, és most kint napoznak, beszélgetnek, iszogatják a boraikat, hogy aztán majd sötétedés után a nappaliba gyűljenek össze a kandalló körül, megvitatni a világ dolgait. Azt hitte most is ugyan az lesz majd az álom vége. Az a kedves lány a nevetgélős hangjával egyszer csak odalép hozzá, megfogja a kezét és azt mondja majd neki, amire mindig is vágyott. A meztelen sün azt hitte, hogy most végre nem kell majd felébrednie azelőtt, hogy óvatosan kigombolná a lány ruháját. Azt hitte most végre ott érezheti majd az ujjai hegyén azt a végtelenül finom érzést, amelyet mindig is úgy képzelt, hogy annak pont ilyennek kell lenni. Azt hitte, hogy még reggel is ezt hiheti, és a tükör majd cinkosan vissza mosolyog rá, mint ilyenkor máskor is, mindig is, már sok-sok éve…

A meztelen sün sóhajtott. Azt gondolta most csak azért is eléri a villamost. Azt gondolta, hogy talán most az egyszer le is tud ülni, és hogy végre észre vehet egy mosolygó arcot. Azt gondolta, hogy ma időben beér a munkahelyére, és senki sem fog kibabrálni vele, és igen, ma fizetés emelést kér, és végre boldogan mehet haza. Útközben két sört is vehet, meg fehér kenyeret, és a felvágott mellé paprikát, paradicsomot is. Azt gondolta éjszaka majd újra megnézhet egy nagy filmet, és azt gondolta, hogy holnap szombat lesz, kilencnél is tovább alhat, és majd csak a telefoncsörgésre ébred, mert az a lány tudja, hogy ma van a születésnapja. Elhívja magához ebédre, aztán kimennek a ligetbe, a mozi előtt megisznak egy kávét, és majd este végre nem kell arról álmodnia többé, ami nincs. Mert már itt lélegzik mellette…

A meztelen sün sóhajtott. Nagyon hamar rájött, hogy semmi oka sincs, hogy ezt higgye. Sőt, biztosan tudta, hogy ma sem ér haza időben. Ahogy azt is biztosan tudta, hogy az a lány az álmából véletlenül sem fogja az ajtóban várni, hogy csak úgy besétáljon az életébe, mint a filmekben. Már a villamoson lehajtotta a fejét a szokásos mértékben, arra kényszerítve a csigolyáinak a reccsenésével önmagát, hogy biztosan tudja, ma is ugyanazt fogja látni a házig vezető négyszázhét lépésen át, mint tegnap, tegnapelőtt, meg az előtt. Biztosan tudta, hogy a kulcs most is ugyanazzal a pökhendi kattanással nyitja a zárat, és egy számla tuti, hogy ott lesz a földön, és már most biztosan tudta azt is, hogy nem lesz kedve a híradó előtt átlapoznia a noteszét, hogy megjegyezhetetlen telefonszámokba hazudja ezt a hétvégét is. A meztelen sün biztosan tudta, hogy itthon minden rendben. Van kenyér, hideg a sör, és a tévé is működik, és meg fog vacsorázni, mert éhes. Biztosan megnézi a filmet is, és biztosan tudta, hogy ma is ugyanazt fogja majd álmodni arról az üveggel félig fedett télikertes házról…

A meztelen sün sóhajtott, és már korán reggel biztosan tudta, hogy ma sem hiheti azt, hogy a tükör majd megértően visszamosolyog rá, mint általában állandóan azóta, hogy ezt hitte. Biztos volt benne, hogy nem is akarja elérni a villamost, eszébe sincs leülni, és mindenkinek olyan lesz majd az arca, mintha az ő életét élné. Már azt is biztosan tudta, hogy nem ér be időben, hogy ma is mindenki vele fog szórakozni, és miért pont ma kapna fizetésemelést. Azt is biztosan tudta, hogy maradt még annyi pénze, hogy hazafelé vegyen kenyeret, meg sört, és este biztos megint lesz egy nagy film a tévében. Holnap pedig biztosan szombat… és már hajnali ötkor fenn lesz, mert biztosan nem fog tudni aludni, hiszen megint itt egy ünnep, és biztosan tudta, hogy senki sem fogja hívni, hogy esetleg liget, meg kávé, meg mozi… És biztosan tudta, hogy ez így is lesz, mert tudta, hogy semmi oka nincs rá, hogy máshogy legyen.