Csak szabályokkal működhet

            Katonák, mi?

Pedig csak meg akartam kérni a barátnőm kezét, mégis az én cerkámmal lett tele a sajtó. Éppen a hadsereg egyik teherautóján csücsültem bekötött szemmel. Nem mintha a ponyva alól kiláttam volna. Egy ideig még követni tudtam, hogy merre is mentünk, de volt egy olyan sejtésem, hogy a G. I. Joe-k tettek pár extra kanyart, csak hogy összezavarjanak. Okos húzás.

            Ilyen helyzetben szinte lehetetlen meghatározni, hogy mennyi ideig is utazgattunk. Amikor megérkeztünk, elvezettek valahova, majd egy üres teremben leszedték a kötést rólam. Két szék és egy asztal volt bent csupán. Plusz egy drótkefe bajszú Ezredes.

            - Nick Cronwell! 28 éves, Denverben született, később New Yorkba költözött. Egy béna vállalatnak dolgozik, piti melókat végez egész jó fizetésért. Szinte irigylem magát. Szülei Rose Brooks és Greg Cronwell. Látja ezt az aktát, ebben minden le van írva magáról, onnantól kezdve, hogy milyen hülye volt a suliban odáig, hogy milyen márkájú budi papírt szokott vásárolni. Egyetlen egy dolgot nem tudunk magáról. Honnan szerezte a képességeit?

            - Mégis mit gondol, egyet fizet, kettőt vihet akció volt a szupermarketben. Honnan az ördögből tudnám, csak úgy lett, oké?

            - Nincs semmi köze a villámcsapáshoz, ami a munkahelyét érte, ráadásul azt az emeletet ahol éppen dolgozott?

            - Csak ismételni tudom magam. Honnan az ördögből tudnám? Előfordulhat, én sem tudok sokkal többet maguknál. Ezek a dolgok bennem akkor aktiválódtak, amikor pár szemétláda lenyúlta a kocsimat benne a gyűrűvel, amit ma a barátnőm ujjára akartam húzni.

            - Rendben, ha valóban nem tudja, akkor majd együtt kiderítjük. Az a kérdésem, hogy mik a tervei?

            - Nekem csak egy tervem van, el akarom venni a barátnőmet feleségül, vili?

            - Nick, mi lenne, ha egy percig nem próbálna meg keménynek tűni, és rendesen válaszolna?

            - Rendesen válaszoltam, akár a Bibliát is behozhatja, ráteszem a kezem. Semmi tervem nincsen, azon kívül, hogy megnősüljek. Nem vagyok hülye, tudom, hogy az erőre érti, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele.

            - Én tudom, hogy mik a tervei. Nekünk fog dolgozni, a hadsereg szolgálatába áll.

            - Egy biztos, sosem a jó ötleteimről voltam híres. –feleltem.

            - Nagyon szellemes ám maga, Nick, tudta? Egy ilyen beszélgetéstől megkímélem magam, inkább rábízom ezt egy igazán hozzáértő személyre. Éhes?

            A következő 2 órában csak várakoztunk, de legalább behoztak egy laptopot és megnézették velem azt a Bradly Cooper-es Csúcshatás című filmet. Pont annyira volt jó, mint amennyire nem bíztam benne. Mellé még egy pizzát is hoztak, azt mondták helyben sütötték. Nem bíztam bennük, gondoltam, hogy valami altatóval fűszerezhették meg, de az igazság az, hogy marha éhes voltam. Azok után, hogy szitává akartak lőni, rám omlott egy fal, maga alá préselt egy helikopter, nem hiszem, hogy bármivel is tudtak volna ártani nekem. Még a mobilom is elő került. Egy zacskóban hozták be, az utcán szedte össze a rendőrség. Hamarosan lépteket hallottam, elsőnek két fegyveres őr lépett be, aztán nem más mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke személyesen.

            -  Nicholas Cronwell, üdvözlöm, Barack Obama vagyok, ugye szólíthatom Nicknek?

            - Most komolyan? Ez az én szerencsém.

            - Parancsol?

            - Órák óta várok magára, és pont a film befejezése előtt 20 perccel kell megjelennie?

            - Sajnálom, ha nem bánja befejezhetjük együtt. –ebbe belementem. Nem sokkal utána meg is bántam, kár volt nagyszájúnak lennem. Olyan ironikus módon ért véget a film, amitől mind a ketten kezdtük kellemetlenül érezni magunkat. Bradly Cooper-ből szenátor lett, Robert De Niro pedig próbált felül kerekedni rajta, amit el is hittünk, hogy sikerült neki, de aztán Bradly fordított és ő kerekedett felül. Rendkívül kellemetlen pillanat volt ez egy olyan beszélgetés előtt, mint amire számítottam, hogy be fog következni.

            - Nick, térjünk a lényegre, este hét órára elígérkeztem a gyermekkorházba, hogy meséket olvasok fel a leukémiás osztályon.

            - Nézze, nagyon sajnálom a történteket, nem szerettem volna semmilyen galibát okozni. Az lenne az utolsó dolog az életemben, hogy ártatlanokat életét veszélyeztessem. Egyszerűen csak megtörtént, nem tudom, mi lehet az oka, honnan jött ez az erő, de én lennék a legboldogabb ember a világon, ha megtudhatnám rá a válaszokat. Valószínűleg az a villám tehet róla a Hudson streeten. Végezzenek rajtam teszteket, vizsgáljanak meg, derítsék ki, alá írok bármit. De nem hiszem, hogy tűvel vagy bármivel is át tudnának hatolni a bőrömön. Azt hiszem keményebb lett, mint a gyémánt, hihetetlen terhelést is kibírt…

            - Csak nyugalom, a miértekre majd megtaláljuk később a választ. Előbb fontosabb dolgokat kell megbeszélnünk. Fiam, te vagy az első szuperember a világon, ráadásul amerikai állampolgár, ez nem egy képregény, el sem tudod képzelni, milyen problémákat okozhatsz. Gondolj csak az atombombára, ledobtunk egyet, ledobtunk kettőt. Mi lett a következménye, a nagy versengésben majdnem hamuvá égettük a világot, kölyök. El sem hinnéd milyen kevésen múlott, hogy ne érjen véget a történelem a hidegháború alatt. Most meg itt vagy te, az „új atombomba.”  Nem engedhetünk vissza a régi életedbe felügyelet nélkül, ez csak szabályokkal működhet. Nem repkedhetsz kedvedre, forgalmas légi folyosó van felettünk, fiam. Az első alkalommal, hogy a levegőbe repültél, helikopter szerencsétlenséget okoztál. Sőt, nem léphetsz be más ország légterébe csak úgy, anélkül, hogy ne szülnél nemzetközi feszültséget. Ó, hadd javítsam ki magam, ennél is nagyobb nemzetközi feszültséget. Figyelnünk kell téged, tudnunk kell minden lépésedről, minden egyes fingásodról. Nézd, tudom, hogy ijesztően hangzik, de nincs más megoldás. Élheted ugyan úgy az életedet, sőt, biztosítunk neked lakást, a családodat éjjel nappal katonák fogják őrizni, nem kell attól tartanod, hogy este hazafelé a boltból suhancok rabolják ki őket. Hát olyan rosszul hangzik ez? Az ördögbe, még fizetést is kapnál, nem kellene többé dolgoznod. Cserébe állandó felügyelet alá kerülsz, azt csinálhatsz, amit akarsz, persze épelméjű kereteken belül, de muszáj tudnunk minden lépésedről. Valamint, ha hívunk, a rendelkezésünkre kell állnod, hogy bevethessünk téged. Mondd, túl sokat kérek?

            - Hm, az élet, amiről álmodtam. Soha többé nem kell semmit tennem, se nekem, se a barátnőmnek, cserébe a szabadságomért? Nem tudom, úgy hangzik, mintha katonát akarna belőlem faragni.

            - Nézd, az a dolgom, hogy megvédjem az országunkat, az a dolgom, hogy az embereknek biztosítsam a békét, a biztonságot, a szabadságot. Te nem érzed kötelességednek, hogy segítsél a rászorulókon, megvédd a gyengébbeket? A nagy erővel…

            -… nagy felelősség jár. Én is olvasom a Pókembert, Elnök úr. Mi van akkor, ha nem egyezem bele? –kérdésem hallatán hátra dőlt a székében, a legkomolyabb arcát öltötte magára, és mély hangon megszólalt.

            - Akkor megvonjuk tőled az amerikai állampolgárságod és kitoloncolunk az országból.

            - Mi? –kérdeztem elvékonyodó hangon.

            - Sajnálom, felelőséggel tartozom az országom iránt, és nem engedhetek meg ekkora kockázatot, hogy felügyelet nélkül hagyjak mászkálni egy ekkora hatalommal rendelkező egyént. Ha nem vagy hajlandó elfogadni a feltételeimet, akkor nem vállalok felelősséget érted. Ekkora kockázatot nem vállalhatok.

            - Hogy is hangzottak a családomra vonatkozó feltételek, Elnök úr? Ingyen korházi kezelés, adósságok törlesztése és többé hallunk olyan dolgokról, mint az adó?

            - Nem adod könnyen magad, Nick.

            - Hülyéskedik, elvégre csak a szabadságomról van szó.

            - Ugyanúgy lemehetsz a boltba este 10-kor. Nem fog meggátolni senki. Mi csak ott leszünk és felügyelünk, hogy minden a törvényes kereteken belül történjen. Nem fogjuk bekamrázni a lakásod, vagy ilyesmi, ha ettől tartasz.

            - Aha, miért nem ezzel kezdte az elején, így mindjárt jobban hangzik. –a kezemet nyújtottam neki, Obama pedig megrázta. Abban pillanatban meg is csörrent a telefonom az ezredes kezében. Oda nézet az elnökre, aki bólintott egyet, az ezredes pedig kivette a zacskóból és kihangosította.

            - Szia, Bébi! –Jan volt az. –Képzeld találkoztam anyával meg apával. Elmentem velük kerti bútorokat nézni, most, hogy Queens-be akarnak költözni… Te hol vagy?

            - Én éppen Obamával tárgyaltam meg, hogy mihez kezdjek az új szupererőmmel?

            - Szia, Stu, gondoltam, hogy te tartod fel…

            - Üdvözlöm, hölgyem! Barack Obama vagyok az Egyesült Államok elnöke, velünk van még Gleason Ezredes. A barátját hamarosan haza engedjük, ne féljen.

            - Oh, Jézusom… Bocsánat, azt hittem csak hülyéskedik. Janet Lang vagyok… ő…

            - Azt hiszem, itt az ideje, hogy bekapcsolja a televízióját, kisasszony! –hosszas csend következett, Jan néha suttogta, hogy „Jézusom” meg „te, jó ég.”

            - Csak nyugodj meg, kicsim, minden a legnagyobb rendben.

            - A barátja egy okos ember, csupa jó hírekkel fog haza térni. Igaz a mostani életük fenekestül fel fog fordulni, de hölgyem, fogja fel úgy, hogy megütötte a főnyereményt.

Legközelebb: Nick élőben szerepel Larry King műsorában.