Vonattal érkeztem haza az éjszakai órákban. Az állomáson a vagonok lassan csepegtették utasaikat a peronra. Az ott várakozók összekeverednek a leszállokkal. A kijárat felé veszem utamat.Taxisok hada ajánlja magát a hazaszállitásra. Nem . Én gyalog megyek, szeretek gyalog menni, az ismerős utcákon--igy az éjszakai órákban-- talán azért , mert ismerősen is ismeretlenek, vagy forditva. Mindenképp másak.

                   Az utca  gyenge világitásába besegit a hold. Végig világitja a sugárutat. Így sejtelmesen kedves. Elhaladok a Kossuth-kert mellett. Halk kísérteties zajokat hoz felém a szél. Egy hullócsillag valószinütlen ferdeséggel úszik  lefelé az égbolton. Kissé ez is világit. Pedig  még csak július van.

                   Egy autóbusz döcögve, fáradtan halad el mellettem. Csuklós búsz. Meg-meg csuklik a  döccenőkön.Benne az utasok egykedvűen ringatóznak. Talán el is bóbiskolnának , ha nem lennének túl közel egymáshoz a  döccenők, sőt még elfelejtenének leszállni , ott ahol éppen szerettek volna.

                   Egy kivilágitott szoborhoz érek, derék katona óvja vigyázza a várost. A csendet , az éjszakát. Senki sem figyel rá,ő nem tehet arrol , hogy oda állitották.

                    Magam előtt vendéglői előteret látok. A  fíúk, valutát cserélnek vesznek, árulnak. A lányok magukat . Szinte elzárják az utat arra gondolva, hátha beléjük akad valaki. Ha nem , ők akadnak bele valakibe.

                    A park szélén rendőrök cirkálnak( dehogy cirkálnak, sétálnak). Ketten-hárman vannak, nem tudom mire vígyáznak, talán a park virágaira, a fákra, de az is lehet , hogy csak a munkahelyükre.

                     A Láncos templomhoz érek. Az éjszakába még hatalmasabbnak tünik. A templomkertben Kölcsey-szobor.  Csendesen ,magányosan, ahogy élt. A hold rá is vet egy kis fényt. Keveset, szerény emberhez illőt. Csak a nagyok tudnak szerények lenni!

                     A szobor elötti kiskapu nyikorogva nyilik. Egy férfi közeledik a szoborhoz. A talapzaton a hőségben elhervadt virág. A férfi  szemtől-szembe áll a szoborral.Felnéz rá. Percekig áll a szobor előtt mozdulatlanul, szeme se rebben, csak később kezd kutatni , keresni zsebében. Zsebkendőt húz elő. Arca mintha bünbocsánatot kérne... Néhány lépést hátrafelé tesz meg. Zsebkendőjét még mindig az arcára tapasztja.

                      Lassan megfordul, fejét lehajtva , mint a szobor, és lankadt, fáradt lépésekkel  távolodik  a szobortól. Egy idegen rendszámu autóba  ül be.Zsebkendőjével még mindig a szemét törli. Egy órát üt a torony órája.

                      Kóbor kutyák  kergetőznek, kukákat borongatnak. Zajuktól visszhangzik az utca. Az idegen rendszámu autó még mindig ott vesztegel a szobor előtt.