Ülsz a buszon egyedül. Várod, hogy elinduljon végre és közelebb légy az otthonodhoz, a puha ágyadhoz. Hat órás buszútról van szó, sok idő, bármi megtörténhet. Felállsz valamiért, leszállsz és leülsz egy padra. Megnézed azt időt, 21:50. Ilyenkor a legtöbben alszanak vagy készülnek a lefekvéshez. Te meg itt ülsz egy padon és mindjárt egy hatórás buszútat kell végigülnöd. Tíz perc az indulásig, már csak kilenc. A zsebedbe nyúlsz és előhúzol egy cigit, ideges vagy és szomorú, de nem gyújtasz rá, kibírod nélküle. Telik az idő, te csak fáradt vagy és aludni akarsz.
Felállsz és visszamész a buszra. Belépsz a buszba és másnak érzed. Már nem üres a busz. Ott van valaki a te volt helyeden. Veled egykorú srác az ablaknak dőlve lehajtott fejjel. Nem tudod, hogy miért, de leülsz mellé. Örülsz az idegennek, nem vagy teljesen egyedül. Az idegen rád se néz, biztos alszik. Kíváncsi vagy, meglesed, ébren van, téged néz most már. Óriási barna szemei vannak. Kínos pillanat, ezért elkezded keresni a telefont a táskádban. Nem túl lányos táska, a bátyádé volt, de imádod. Te magad sem vagy az a túl lányos. Visszaemlékszel amikor megkaptad, első látásra szerelem.
Elkalandoztál, elfelejtetted, hogy egy idegen mellett ülsz. Gondolkozol, álmodozol. Eszedbe jut Ő, nem, nem akarsz Rá gondolni, de fontos. Fáj. Hiányzik. Rossz volt a búcsú. De elment, örökre. Hülye élet. Összerak embereket, aztán szétszedi őket. Nem, nem rak össze, csak hagyja, hogy a lány akarja a fiút és ez fordítva ne legyen igaz. Szereted a fiút, nem akartad, hogy elmenjen, de már késő.

Csak barát, igazságtalan. Helyes gyerek, izmos és még okos is.

De elment és nem jön vissza egy BARÁTJA miatt.

Pedig már hiányzik. Alig egy órája ment el, de már alig bírod nélküle.

Elindul a busz és visszazökkensz. Újra Rá gondolsz és Magadra. Milyen jó lenne együtt, bár ő ülne melletted az idegen helyett.

Neki is ilyen szeme van, volt. Nem tudom, hogy használjam az igét.
Repül az idő, a szomorú zenéiddel együtt. Éjfél van. Fáradt vagy. Látod az előtted lévő ülést, nézed még, elhomályosul minden és elalszol.

Aranyos vagy, ha alszol, az idegen is annak lát. A vállán nyugszik a fejed. Az idegen leveszi a kapucniját és a fejedet az ölébe hajtja. Aztán leveszi a pulcsiját és rád téríti.
Leleplezi magát, Ő az.

Igen, Ő.

Te meg lemarafsz erről, mert alszol, már nem egy idegen mellett.

Álmodsz. Arról, hogy Ő nem megy el. Itt marad és átölel. Érzed az illatát, imádod ezt a keveréket. Megszoktad, szereted, biztonságot nyújt.

Érzed ezt a keveréket, túl valódi, túl igazi. Felriadsz, és egy idegen ölében fekszel, rajtad a pulcsija.

Ránézel, nem egy idegen.

Ő az.

Igen, Ő.