„A tiszta szerelemnek a lelkiismeret legtökéletesebb csendjére van szüksége.”

(George Sand)

Első fejezet

    -A gyermek pompázatos!

-Ám apjára alig hasonlít. -válaszom a bókra, mely azt erősítette meg bennem, hogy jól döntöttem.

A családi idillt az anya hiánya töri meg, ám mégsem bánom a fájó éveket, mert ő velem van.

  Olvasd hát, eme gyalázatos történetet! Égjen szeretet mellkasodban és lelkedben dolgozzon tisztítótűz!

  Ülsz a buszon egyedül. Várod, hogy elinduljon végre és közelebb légy az otthonodhoz, a puha ágyadhoz. Hat órás buszútról van szó, sok idő, bármi megtörténhet. Felállsz valamiért, leszállsz és leülsz egy padra. Megnézed azt időt, 21:50. Ilyenkor a legtöbben alszanak vagy készülnek a lefekvéshez. Te meg itt ülsz egy padon és mindjárt egy hatórás buszútat kell végigülnöd. Tíz perc az indulásig, már csak kilenc. A zsebedbe nyúlsz és előhúzol egy cigit, ideges vagy és szomorú, de nem gyújtasz rá, kibírod nélküle.

Krisztián távozása után lassan megszűnt a Szabóékkal való kapcsolatunk. Míg eleinte naponta érdeklődtek, hogy nem hallottunk-e valamit a fiúról, később egyre ritkábban jelentkeztek, nem hívtak sem ebédre, sem vacsorára. Számomra két dolog maradt Krisztián után: a levél, melyet még mindig őrzök, és a kétely, mely sokáig a szívembe nyilallt. A történtek után szüleim kedve is meglankadt. Anyám az elmaradt házasság, apám a félbeszakadt üzleti kapcsolat miatt búslakodott.

Mert nem mondhatom,

Élmény volt,

De jól ismerem,

Hogy a kockák fordulnak,

Hogy egyszer neked rossz, másszor nekem,

Hogy nem kell közölnöm,

Megteszed önkezűen,

Hogy vitrinbe zárod magad,

Mások csak átcsodálnak,

Történéseidről elkésnek,

Magukon is túlaludnak,

Nem tudják, hányszor

Borotválod a szíved

És hányszor vágtál lyukat bele,

Hogy a penge az érzékenyebb

Vagy inkább Te,

Hogyha nekem ártasz,

Ki más szeretne,

Hogy a felszínes rohadt élet

Így megbélyegezne,

Merhetném letagadni,

Mit fogant érted e lángelme.

Volt egy esténk arra, hogy egy zseniálisat alkossunk. Nem akartam amatőrnek tűnni, ezért a hamis útleveleket és személyiket már egy hónapja elkészítettem, biztos, ami biztos alapon. A csoportunk együtt fog elmenni a reptérre, s ekkor még nem áll szándékunkban meglépni, mivel buknánk egy ingyen utat Franciaországba. Szóval a repülőn még ott kell lennünk, vagyis a leszállás utáni percekben a nagy kavarodás közepette lenne a legkönnyebb fájó, könnyes búcsút vennünk a rabtartóinktól.

I. fejezet

„Csodálatos Daley”

Valahogy mindig is borsódzott a hátam az eleve elrendelt dolgoktól. Ha valamit meg KELL tennem, nos akkor biztos, hogy megpróbálom nem megtenni. Jó… lehet, hogy ez egy kicsit (nagyon) felelőtlenül hangzik, de ha nincs az életben választási lehetőség, akkor mi van? Kötelesség, felelősség… Ehhez még túl fiatal vagyok!

- Min gondolkodsz? - szakította félbe a töprengéseimet Ronnie, aki mindig tudja, hogy milyen hangulatomban vagyok éppen, és hogy érdemes-e zargatni.

Kerestem azt, ki megért engem,

Önmagam egy másik képben.

Sosem hittem, hogy valóra válhat.

Zene csendült, szívem barátra találhat.

Ösztönösen húzott valami feléd,

Nem kell érdek, hisz barátság köt melléd.

Örülök, hogy hozzád sodort a sors,

Megőrizd emlékem, Őrizd e pár sort.