Megmentve 3. (18+)

Furcsa hangokat hallok, mintha valaki sikoltozna. Erőlködve próbálom felemelni szemhéjamat. Ahogy sikerül résnyire kinyitni szememet, vakító sugarak csapódnak bele. Fájdalmasan belehasít a fejembe. 

Valaki hozzáér a testemhez, melytől ösztönösen megmoccanok Bőröm hideg felülettel érintkezik. Ekkor veszem észre, hogy egy fém asztalon fekszem, meztelenül. 

Az idegen a hasamra spriccol valami folyadékot. 

- Szikét! - mondja egy ismerős hang.

A kezemet rángatom kétségbeesett​ módon. Nem tudok szabadulni, az asztalhoz szíjaztak erősen.

- Hasztalan ellenállnod. Úgyis ki foglak belezni. - jön a válasz.

- Mi ez Rikkárdó? Valami tréfa? Már rég elmúlt április elseje. - értetlenkedem ijedten.

- Nem tréfa. Jól hallottad. - feleli.

- Nem úgy volt, hogy elkapjuk a csonkítót? - kérdezem.

- De, viszont rátaláltam, mielőtt elmentem hozzád. - magyarázza. 

Szemem sarkából feltűnik egy közeledő alak. 

Mirella az, felismerem aranybarna hajzuhatagát.

- Nem volt nehéz dolgom. Csak széttettem a lábam. - közli, s szájon csókolja Rikkárdót.

- Mocskos ribanc! - üvöltöm.

Közvetlen közelembe kerül, s a lágyékomat vizsgálja.

- Jaj! Sikerült megmenteni a kicsikét? Úgy örülök neki.

- Kicsit kicsi, kicsit csúnya, de az enyém. - vágom rá.

- Mit ér, ha nem tudod használni? - fitymálódik.

- Baszd meg magad... - durvulok be.

Mirella kaján vigyorral a maffiózóra mutat.

- Ő meg fog, te pedig végignézed. 

Az agyam eldobom. Már megint nézzem végig. Erre van beindulva.

Egy percre nézek félre, Mirella már szájában egy méretes szerszámmal nyalókázik. Nagyon érti az ipart. Rikkárdó az elégedettség áriáját adja elő​ mély, baritonos hangján és ez csak a bemelegítés.

A maffiózó hátulról keményen intézi a lányt, miközben a fenekére vág minden ütemnél, mely heves sikongást vált ki Mirellából. Nem láttam még ilyen durva és kemény aktust. Még, ha képes lennék felizgulni, akkor sem indulnék be ettől. Én az érzékiséget tartom a legfontosabbnak.

- Na, milyen érzés, ha nem érzel semmit? Dühítő, nemde? - kérdi Mirella.

- Fogd be. - válaszolom.

- Éééhn? Fooooogjam be? Gyerünk Rikkárdó! Toldd be a szájába.

Életem második legkellemetlenebb élménye következik be. El kell viselnem, ahogy egy férfi a nemiszervét bedugja a számba. Borzasztó élmény, nagyon megalázó. 

- Nyalogasd, te kutya! - utasít Rikkárdó.

Nem tudom kikerülni. 

Szerencsére, hamar megelégeli Mirella.

- Állj. Most fejezd be, amit elkezdtél. - így szól.

A páros nem sokkal egymás után reszkető gyönyört él át, majd magamra hagynak két fickó őrizetében.

Fogalmam sincs, hogyan menthetném a bőrömet. Mirella túl okos és ravasz. Rikkárdó olyan, mint egy báb, de ő sem hülye. Az őreim is rendíthetetlennek tűnnek. A fárasztó gondolkodásba belealszom. 

Arra ébredek, hogy váratlanul hideg vízzel megöntözik a fejem. 

- Mi van?! - riadok fel. 

Széles mosollyal fogad Rikkárdó.

- Most pedig bemutatót tartok neked abból, hogyan veszem ki egy ember szerveit! - mondja csillogó szemekkel.

- Elment az eszed! Mi lett veled?!  Megsajnáltál, nem? - hitetlenkedem.

- Mondtam, hogy a vágyaimnak én sem tudok ellenállni. Emlékezz vissza! - feleli.

- Akkor is csalódtam benned. - közlöm vele.

- Ez az élet. Bocs, haver. - magyarázkodik.

- Persze... - motyogom

- Lajcsi, Ricsi! Lazítsatok a szíjjakon, segítsétek le és hozzátok utánam a csempés szobába. - utasítja gorilláit, s eltűnik.

A csempés szobát a padlótól a mennyezetig fehér csempe borítja. Szokatlan, de olyan, mintha egy kórház műtője lenne. A rend is utóbbira emlékeztet. Egy zsúrkocsin katonásan fekszenek a műtőeszközök: ollók, szikék, érfogók. Azt hinné az ember, hogy az illegális szervkereskedők áldatlan állapotok között dolgoznak, s nem foglalkoznak a higiéniával. 

- Kiket szoktál ide hozni? - kíváncsiskodom.

- A privát ügyfeleknek szánt donoralanyokat. Ebben az esetben fontos a sterilitás, nem fertőződhet meg egyetlen szerv sem. - magyarázza.

- Vagy úgy! Értem. - reagálok.

- Itt ez a test. Ketten már lemosdatták. Az orvosunk halála előtt megvizsgálta. Jó a vérképe, egészségesek a szervei és elég fiatal. - invitál közelebb magához, úgy beszél.

A letakart test felé nyúlok.

- Mit csinálsz? - kérdi a maffiózó.

- Láthatnám az arcát? - érdeklődöm félve.

Int, jelezvén beleegyezését.

Felemelem fóliát. 

- Elég fiatal?!?! Hisz ő még csak egy gyerek... Volt. - először dühöngök, majd döbbenten hallgatok.

- Ez az egész csak üzlet. Semmi más. - vágja rá.

- Undorító, amit műveltek. - véleményezem.

- Most figyelj! - mondja, s a gyerek testén elkezdi megejteni az Y-vágást. 

Oda sem merek nézni. 

Végig kommentálja az eseményeket, de én próbálok nem figyelni rá. A művelet végén, amikor kivesz egy szervet, a kíváncsiságtól vezérelve felnézek. A férfi kezében a kisfiú vöröses-barna máját tartja.

- Ugye, milyen szép! - csodálja a szervet.

- Úristen, mindjárt behányok... - szólok hozzá.

- Ricsi, vidd ki innen, mielőtt ideokádik. - utasítja emberét.

Az embere megragadja a kezemet, s kivezet a csempés szobából. Ahogy kilépünk az ajtón, felém fordul, s halkan megszólít.

- Máté! Figyeljen! Rendőr vagyok. Beépültem a maffiához. Egy régi ismerőse üdvözli.

- Micsoda??? Beépült rendőr? Ki az a régi ismerős?

- Igen, beépültem. Higgyen nekem. 

Hédervári Hanna neve mond valamit?

Hannából rendőrnő lett volna? Nahát! 

- Igen, de ha ismeri őt, akkor mondja meg mit hord a karján? - tesztelem.

- Ez könnyű, egy karkötőt. - válaszolja.

- Karkötőt bármelyik nő viselhet. - mondom.

- Oké. Pontosabban olyan karkötőt visel, mint amilyen magának van.- fejti ki.

- Átment. Hiszek Önnek - vágom rá.

- Akkor tegeződjünk, jó? - ajánlja fel.

- Jó. Mit szeretnél mondani? - puhatolózom.

- Ma este Hanna eljön és kiszabadít téged. - közli.

- Valóban? Csak nehogy baja essen! - aggódom.

- Kemény csaj, nem kell őt félteni. - nyugtat meg.