Linda átlépett a második fázisba… Már többször láttam hogy megy ez, szakítás után. Pedig most tényleg komolynak tűnt a pasas. Igaz, hogy a főnöke volt sőt, ha jól tudom, ő ott az igazgató, Linda pedig csak a titkárnője volt. Úgy tűnt, jól megvannak, sok estét töltött itt a fickó… De miután kiderült, hogy felesége van, Linda azonnal dobta. Ő meg persze cserébe kirúgta…
Nyüszögve bújtam Lindához.

-          - Jaj, Jojó, hiszen már voltunk sétálni. – Simogatta meg a fejemet mosolyogva. – Ja, hogy nem is azért jöttél ide, értem már mit akarsz!

Mint minden kutya, én is imádom, ha vakargatják a pocakom… Nem tudom, hogy miért, de isteni érzés! A vakargatásomnak a csengő vetett végett. Linda nyomott egy puszit a fejemre, és felpattant ajtót nyitni. A barátnői, Niki és Gréti jöttek át, ha jól látom, bulizni készülnek.
Igen, ez a második szakasz, a szabadságérzet, és bulizás. Ez egy kis idő a dühöngés és a magába fordulás között. Legalábbis így írta az IM magazin… Nem mintha el tudnám olvasni, de szerencsére Lindáék hangosan olvasták fel, még pár évvel ezelőtt. És azóta már láttam párszor, hogy tényleg így működik. Először sír és dühöng, majd rájön, hogy szabad és bulizik. Ezután persze majd megint összezuhan… Így volt ez, mikor szakított a mozigépésszel, meg azzal a flancos főszakáccsal, akiben egyedül azt szerettem, hogy hozott nekem ínyenc kajamaradékokat. Tehát valószínűleg most is így lesz. Hiszen már sírt, és szétszaggatta az emlékül őrzött színházjegyet, és a fotókat a „trottyos vénemberről”. De most per pillanat jól érzi magát, és épp szórakozni készül. Nem szeretem, mikor egész éjszakára elmegy… és nem csak azért mert olyankor egyedül maradok, őt is féltem. Nem tudom mit csinál, kivel van és mikor jön haza.

-          - Szia Jojó! – Hajolt le hozzám Niki. – Nagyon szép vagy, ugye tudod? Tudod ugye? Hát persze, hogy tudod! Olyan okos vagy, bizony!

Mikor kölyök voltam folyton felemelt, akkor sem szerettem, nem vagyok én űrhajós! Szerencsére ma már túl nagy vagyok hozzá, szerintem nehezebb vagyok, mint ő… De még mindig úgy gügyög, mintha két hónapos lennék… Szerencsére Gréti nem ilyen, ő csak kedvesen simogat.

-          - Én mondom lányok, egy jó ideig nem akarok pasit látni! – Szólt Linda.

-          - Akkor mégsem megyünk bulizni? – Kérdezte Niki, a flitteres ruháját nézegetve.

-          - Dehogynem! De nem jövök össze egyikkel sem! Egy ideig biztos nem… 

Nem sokkal később, mikor Linda is felöltötte a bulizós ruhát, menni készültek.

-          - Vigyázz a házra szívem! – Puszilt meg ismét a gazdám, majd bezárta az ajtót.

Lefeküdtem a kanapéra, és lehajtottam a fejemet. Biztosan nem fogok aludni, amíg Linda haza nem ér… De remélem sikerül egy kicsit lazítania, hátha legközelebb már nem hagyja, hogy a rózsaszín füst, vagy köd, hogy mit szoktak mondani, ellepje a szemét.