Senki lánya

Egy fiatal pár búcsúzkodott a Stadion Hotel előtt. Néhány perc múlva lett volna dél. Mindkettőjüknek sietnie kellett, de nehéz volt az elválás. Fruzsi hosszú szőke hajú, kék szemű angyalhoz hasonlított, mintha egy adventi képeslapról lépett volna elő. Misi magas, borostás, barna hajú, barna szemű, megnyerő kinézetű férfi volt, még úgy is, hogy beszéd, vagy mosolygás közben látszott, hogy egyik fogából le van törve egy darab.

- Nem kellett volna eljönnöd! – mondta Fruzsi.

- Szólhattam volna, az igaz, de nem tudtam, hogy elengednek-e. Csak reggel tudtam meg, hogy jössz. Ha nem engedtek volna, akkor is kilógtam volna. Baj? – kérdezte Misi.

- Nem baj, de nem kellett volna. Ez az én dolgom volt! – mondta a lány határozottan.

- Ne haragudj! Féltettelek… - mentegetőzött Misi.

- Azért köszönöm! Jó volt, hogy ott voltál velem! De egy számodra ilyen fontos napon… - Fruzsi már nem tudta befejezni a mondatot.

- Fiam! Kezdődik a közös ebéd. Búcsúzz el a menyasszonyodtól! – szólt Misinek egy idős, melegítős férfi.

- Mennem kell! Ne haragudj! Holnap találkozunk! Nem maradsz mégsem estére?

- Nem maradok. Nem vagyok túl jó lelkiállapotban. Így is lekéstem a déli vonatot. Otthon várlak!

Fruzsi már a vonaton ülve elgondolkodott, hogy a szertartáson miről is beszélt a pap. Leginkább a megszólítás zavarta. „Kedves Testvéreim!” Így kezdte a prédikációt a szentatya. Ő volt az egyetlen ember, akinek a rokonává, testvérévé vált a délelőtt alatt. A vér szerinti rokonai, pedig oda sem mentek hozzá. Nem is tudták, hogy ki ő. A vér szerinti testvérbátyja meg sem jelent. A másik három vér szerinti testvére pedig soha nem hívta őt a testvérének! Ez nem az ő hibájuk volt. Az apjuk akarta így.

Ritkán utazott vonattal, de tudta, hogy közelednek a lakóhelyéhez. Elindult a peron felé, még mindig a gondolataiba merülve, amikor a mozdony kürtölt egyet és elkezdett fékezni. Ekkor zökkent át a lány a jelenbe és észrevette, hogy egy baseball sapkás rapper ruhás fiú lépett ki az előtte lévő fülkéből és búcsúzóul még visszaszólt: „Csá testvér! Holnap remélem ütközünk! Anyáddal is!” „Na még ezek is testvéreknek szólítják egymást!”- bosszankodott magában Fruzsi. A fiú is észrevette őt és már a peronon állva megszólította a lányt.

- Jól áll a fekete szöszi! Valami irodában melózol, vagy valami titkárnő vagy?

- Nem. Temetésről jövök. – felelte a lány.

Csend lett. Megint azt érezte, hogy mennyire egyedül is van. Persze nem a peronon, vagy az állomáson, hiszen ott voltak emberek rajta kívül is, de mégis egyedül érezte magát. Már kiért az állomásról, amikor csengett a mobilja. A legjobb barátnője Csenge hívta, kérdezte tőle, hogy van, minden rendben volt-e délelőtt, de azt felelte, hogy most nincs kedve beszélni. Majd holnap beszélnek monda, hiszen mindjárt beül a taxiba és akkor már nem tudnak nyugodtan társalogni. Csenge még megkérdezte, hogy „De ugye nincs baj?”.

- Nincs. – felelte Fruzsi – Tudod, hogy veled mindent megbeszélek, olyan vagy nekem, mint a testvérem.

„Ó már megint!” Hasított át az agyán és helyesbített, hogy nem is testvér, hanem sokkal több annál… A legjobb barátnő. Tényleg azok voltak. Csenge is így gondolta és egy „Szeretlek!”-kel búcsúzott. „Én is téged!” volt Fruzsi válasza.

A taxi egy kertes háznál állt meg. A garázs nyitva volt és a lány azon át ment be a hátsó ajtón keresztül a házba. Gyurika az öccse látta meg először az érkező lányt és egyből futni kezdett felé, majd amikor odaért ölelte, puszilta a nővérét.

- Olyan régen jöttél! – panaszkodott a kisfiú.

- Nem is igaz! Tegnapelőtt voltam itthon. – mentegetőzött Fruzsina.

- Szerinted az nem is volt régen? Igenis ritkán jössz! – kiáltott fel kissé szemrehányóan a kisember.

- Hagyd már a nővéredet kisfiam! Menj és pakolj be az iskolatáskádba! Mindjárt kezdődik a meccs! - mentette ki az édesanya, Éva a lányt.

Megölelték egymást, de Éva nem akarta elengedni a lányt.

- El kellett volna, hogy vigyelek kocsival! Nem lett volna szabad egyedül elengedjelek! – mondta az anya.

- Ez így van jól. Misi is ott volt. – mondta Fruzsina.

- Rendes fiú! Ennek örülök! Hogy vagy? – vette át a szót Éva.

- Nem túl jól. Olyan érzésem volt, mintha nem is szeretnének. – mondta Fruzsina és még szorosabban ölelte Évát.

- Téged nem lehet nem szeretni! Mikor hozzánk kerültél háromévesen, teljesen megváltoztattad az életemet. Egy percért, amit veled töltöttem el odaadnám az egész nélküled leélt éveimet! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek! Jó emberré tettél! Neked köszönhetek mindent, amire büszke vagyok az életemben! Pedig hogy féltünk az örökbefogadástól… - és sírni kezdett a nő. Fruzsina pedig vigasztalta.

Több mint húsz éve történt, hogy Éva és a férje Ferenc az örökbefogadás mellett döntöttek. Már lemondtak róla, hogy lehet saját gyerekük. Ekkor csöppent az életükbe az a tündéri kislány, aki megváltoztatta a Vasvári család életét. Kiegyensúlyozottabbak, sőt sikeresebbek is lettek. Majd csodák csodájára megszületett a közös gyerek Gyurika is, akinek a jövetele után is megmaradt a kislány iránti rajongásuk és ragaszkodásuk.

Fruzsina és a bátyja vér szerinti szülei elváltak. Az édesapjuk új családot alapított és megszakította velük a kapcsolatot. Az édesanyjuk fiatalon meghalt és ezután került a két gyerek nevelőszülőkhöz. Fruzsina testvére Tamás nem foglalkozik a múlttal, a saját útját járja. Ma a vér szerinti apja temetésén Fruzsina is úgy érezte, hogy eljutott erre a szintre.

- Érdekes – kezdte Fruzsina – úgy érzem, hogy ő csak papíron volt az apám. Ti vagytok az igazi szüleim! Legalábbis a szívemben! Most nem tudom mit csináljak. Lehet, hogy kihagyom ezt az évet az egyetemen. Elmegyek megint dolgozni. Át kell gondolnom a dolgokat.

Fruzsina az érettségi után is megszakította a tanulást. Már felvették az egyetemre, de ő úgy döntött, hogy bár Éva és Tamás minden támogatást megadtak neki, saját maga akarja finanszírozni a tanulmányait. Így kiment Angliába bébiszitternek. Két legyet ütött egy csapásra. Anyagilag is jól járt és az angol nyelvtudását is tökéletesítette. A szülei ekkorra már nem szóltak bele a dolgaiba. Megbíztak benne, hiszen nagyon jó lányuk volt.

Pár percig még ölelték egymást, de Fruzsinának indulnia kellett, hiszen már későre járt és Misivel közös lakásuk volt a közelben. Éva még oda akarta adni neki az ebédet, amire Fruzsina nagyon rácsodálkozott, hiszen visszamondta a mai napra szóló menüt, de örült neki, hogy nem kell főznie, hiszen későn ért haza. Az ételest Csenge anyukája vitte el Éváékhoz. Az övék volt az étterem, ahová Fruzsi ebédelni járt és a mai menüt ingyen kapta meg, ami majonézes gomba volt olívaolajból készült majonézzel. Ez volt Fruzsi kedvence! Kiment a kert felé, ahol a terasz asztalán volt az ételes egész délután. Meghatotta a gondoskodás és ekkor egy óriási fehér szőrkupac kezdett el futni felé. Balu volt az a komondoruk. Fruzsinát kedvelte a legjobban a családból. Az életét adta volna a gazdájáért. Odafutott, a farkát csóválva. Fruzsi leguggolt az állathoz. Az megnyalta a lány arcát. Sós ízt érezhetett a kutya. Fruzsina ugyanis sírt. A komondor, pedig mint a sebből kifakadó vért, úgy nyalogatta le a lány arcáról a könnycseppeket.

- Balu fejezd be! Összekened Fruzsinát! – kiáltott Ferenc, aki a kertben dolgozgatott. Odament a lányához. Ő is megölelte és megcsókolta. Kérdezte, hogy érzi magát és hogy mi lesz a meccsen? Beszélt-e Misivel, milyen a hangulat a csapatnál? Közben segített a lánynak az ételessel kisétálni az utcára. Mondta neki, hogy siessen, mert mindjárt kezdenek a fiúk. Balu a kapuig kísérte őket, majd a kerítésen belül a szomszéd kerítéséig követte a lányt és vonyítani kezdett. Tudta és az ösztöneivel is érezte, hogy ma már nem jön vissza a lány, aki már régen eltűnt a sarkon, amikor a kutya még mindig ott ült a porta sarkánál, amerre a lány elment és vonyított tovább…

Misi hajnalban ért haza. Az egész csapat ünnepelt, de ő hazavitette magát. Ahogy belépett az ajtón Fruzsina ott állt a folyosón.

- Jól vagy? – kérdezte Misi a lánytól.

- Elrontottam a gyomrom. Hánytam is, de már sokkal jobban vagyok! – felelt a lány.

Ezután már csak Misi beszélt. Elmondta, hogy kapott egy szerződésajánlatot Vancouverbe, Kanadába. Lehet, hogy nem az első csapatnál hokizna, de anyagilag nagyon jól járnának és ez egy nagyon nagy fejlődési lehetőség lenne neki. Egyedül viszont nem menne, csak ha Fruzsi is vele tart vág bele a kalandba. Elmondta, hogy rákérdezett és elintézik, hogy Vancouverben Fruzsi folytathatná a pszichológia tanulmányait. Nem kell rögtön döntenie, gondolja át és azt is szeretné, ha bárhogy dönt is akár mennek, akár maradnak el akarja venni feleségül!

Másnap Misi szüleinél ebédelt a fiatal pár. A szőke lányon egy piros-fehér színű kanadai válogatott hokimez volt. Vasvári Fruzsina jól nézett ki piros-fehérben is!