Miután bementek a pizzériába, Bence igyekezett jobban összpontosítani ezúttal az úriemberekhez méltó viselkedésre, és annál is kevesebbet az ökörködésre.   Persze kedve szerint, sokkal inkább folytatta volna tovább a bohóckodást, azonban hirtelen hasi görcsei támadtak.  Eddig még soha nem volt alkalma kettesben ebédelni egy lánnyal.   Ha leült egy ebédlő asztalhoz, falt mint egy malac és nem foglalkozott a külvilággal.

   Most azonban rettenetesen zavarta a helyzet, kínos volt számára, hogy hamarosan elé tesznek egy forró feltétekben gazdag pizzát, amibe ha beleharap, folyni fog le róla minden, ráadásul biztos hogy szószos lesz az arca.   Nem látta mástól, nem hallotta senkitől hogy ilyen helyzetben mit tanácsos tenni, roppant kellemeltenül érezte magát amiatt, hogy ezt egyedül ő neki kell kitalálnia.

  A Puskás Ferenc Stadionban, különös módon egyáltalán nem zavarták ezek a dolgok, nem foglalkozott vele ha beszéd közben kiröppent a szájából egy nyálcsepp, s az pont Zsuzsa arcán landolt.  Maga sem tudta miért fogyatkozott meg ennyire az önbizalma.

  Természetesen a legalapvetőbb jellemvonásaira hagyatkozván, odasietett az asztalokhoz és kihúzta a széket Zsuzsának.  A lány erre boldogan rámosolygott, majd köszönet nyilvánításképpen bólintott s leült. Bence nagyot sóhajtott, bár igaz, még csak a kezdet, hogy leültetett egy lányt, de máris úgy érezte, mintha egy medvét győzött volna le.

Miután mindketten helyet foglaltak, meg is érkezett az asztalukhoz a pincér. Mindkettejüknek kiosztott egy-egy étlapot, felvette az italrendelést és közölte, hogy a döntésükig még visszajön.

    Zsuzsa észrevette Bencén, hogy valamelyest kezdett inába szállni a bátorsága. Már korántsem akar viccesen viselkedni, így az arcát sokkal inkább a pizza étlap mögé bújtatta. Ráadásul a döntés sem nagyon ment neki.   Talán annyira visszahúzódott az önbizalma, hogy még azt sem tudta eldönteni, hogy mit egyen.  

  Ígyhát Zsuzsa választott, méghozzá a kedvencét, Hawai pizzát. Bence gondolkodás nélkül rábólintott a választott pizzára, s mire visszatért a       pincér az italokkal, már jegyzetelte is a megrendelt ételt. 

      Bence reménykedett abban, hogy az asztalfoglalás után, eltűnntek a hasi görcsei.   Ennek ellenére, jobban fokozódni kezdtek, olyannyira, hogy még csak egy halvány mosolyt is túl nagy erőfeszítés volt az arcára erőltetnie.   Kénytelen volt bejelenteni, hogy el kell mennie WC-re.  Zsuzsa csodálkozva figyelte, hogy a fiú az asztaltól való felállás után, szinte springtelt a mellékhelységhez vezető úton. 

  Beérve a tiszta, higiénikus WC-be, nyomban bevágódott az egyik zárható ajtó mögé, s amilyen gyorsan csak tudott, leült a WC kagylóra. A nagy dolog sikeres elvégzése után, megkönnyebbülten dőlt előre s behunyt szemekkel hálát adott, hogy nem késett el. 

A mobiltelefonja ekkor csörrent meg a zsebében. Kapkodó mozdulatok közepette húzta ki a farmerja zsebéből, majd emelte a füléhez a készüléket.

 - Igen?

 - Igen ám, vagy húszadjára hívlak te majom! - üvöltött bele ehy hozzá hasonló, ám roppant dühös hang, aki nem másé, mint a hasonmásáé volt. - Mi a franc történt, hogy képtelen voltál felvenni húsz hívást? Szívatsz, hogy pont a húszonegyediket tudtad felvenni?!

- Hogy is mondjam - kezdte nehézkesen Bence, miközben a mobiltelefont a válla és a füle közé szorítván, mindkét kezével próbálta felhúzni a farmernadrágját.

 - Te sóhajtozol? - hallatszott a hasonmása, ezúttal ijedt hangja, - Hahó, öregem itt vagy? Elkábítottak? Elkaptak téged? Szólalj már meg!!!

Ekkora már Bence, akinek majdnem sikerült teljesen feltornáznia a derekáig a farmernadrágot, egy véletlen mozdulat következtében elvesztette egyensúlyát és a WC fülke oldalának dőlt. Erre a mellette lévő fülkében ülő, minden bizonnyal német származású férfi dühösen vad kiabálásba kezdett.

- Németek? - hallatszott a kétségbeesett következtetés a telefonból. - Jóságos ég, hol vagy? Bántanak téged? Mondj már valamit te barom!!!

Még mielőtt azonban Bence nyugtató szavalába kezdhetett volna, kicsúszott a mobiltelefon a válla és a füle közül. Mindez három másodperc alatt történt, így tehetetlenül kellett hogy végignézze, ahogy az ajándékba kapott készülék, belehull a WC kagylóba s lesüllyed egészen a víz aljára. Néhány pillanatig jéggé dermedten állt s merengett azon, most vajon mit tegyen? 

    Nyomasztó helyzete miatt, elment a kedve a randitól és még az önbizalma is minimális szintre csökkent. A hasonmásával nem tudta befejezni a beszélgetést, ráadásul abban a hitben élnek, hogy történt valami, ami miatt megszakadt a vonal, ehhez pedig semmiféle maffiózói beavatkozásnak nincs köze, hanem csak egy szerencsétlen mozdulat eredménye, melynek következtében a mobiltelefon a WC kagylóba zuhant. Ezek után már akkor sem tudott volna mosolyogni, ha Zsuzsa szépen megkérné rá.   Nem tudja elfojtani arcán a keserű idomokat, folyton csak arra gondol hogy mekkora hibát követett el a figyelmetlenségével és az is lehet. 

Balszerencsés jelenetei azonban még korántsem értek véget. 

Az asztalához indulva, nem Zsuzsát látta a frissen, gőzölgő Hawai pizzát majszolni, hanem Kirát.