Az én városom, és környéke 35.

           Megállithatalanul lopózott be az ősz, a gyümölcsfák és a szőlő levelei szines kavalkádja töltött be az  udvart a kertet. Póli a kertben sétált és  nézegette, hogy mit mikor lehet betakaritani. Aztán számolni kezdte a heteket , majd a napokat ami még elválasztja attól a naptól amikor kimondhatja Isten és ember előtt a boldogitó igent Kálmánnak. Szive szerint akár a következő vasárnap is oda állt volna az oltár elé , hogy egybekeljen Kálmánnal. Unta a magányt, szinte fájt az egyedüllét, de most már biztos volt benne, hogy kitart, és megvárja az esküvőt anékül , hogy odaadná magát testileg Kálmánnak, pedig lelkileg már régen odaadta. Néha vitatkozott a világgal , és mindenkivel - persze csak úgy magába - aki kitalálta a várakozást, az ünnepeket a böjtöket és mindent ami meggátolja a szerelmesek az azonnali egybekelését. Miért nem elég , hogy szeressék egymást a fiatalok , mire kell az a sok herce-hurca? Arra nem gondol senki, hogy milyen nehéz a magány, az egyedüllét akkor, amikor már elérhető közelségbe kerül  a boldogság házának a kapuja.

          Ílyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörték mindig, amikor nem volt vele Kálmán, már pedig Kálmánnak is éppen elég dolga volt a birtokkal, a betakaritással. Kálmánt is hasonló gondok izgatták, de ezeket a gondokat, csak egymás között tudták megbeszélni, mert a szülők előtt ilyesmit nem mertek szóbahozni már csak azért sem mert úgy érezték , hogy a szülők már így is elég  engedményt tettek.

         Lassan eljött az ideje annak is hogy bejelentsék a papnak, a házassági szándékukat. Ezt egy vasárnapi istentisztelet alkalmával ejtették meg,  mert ezen kötelező módon jelen kellett lenni a szülőknek is - legalább a Kálmán részéről. Ezek után következhetett a meghívások elkezdése , ami nem kevesebb mint két falura terjedt ki.El is indultak  vasárnap délutánonként hívogatni. Mindenhova személyesen kellett elmenni mert akit nem személyesen hivtak meg annak nem volt kötelező a megjelenés a  jelenlét , sőt akár sértődéssel, és örök haraggal végződhetett.Ezt nem kockáztathatták meg. A meghívásokat a Kálmán falujába kezdték el azon a vasárnapon amikor éppen Kálmánéknál ebédeltek.Mivelhogy  sok helyre kellett ellátogatniuk, igyekeztek egy délutánra több látogatást is beütemezniük. Hogy hol jártak és hova mennek még el az illető napon, azt a helyi aszony hiradó közvetitte szájon és fülön át. Ennélfogva  mindenki tudta előre , hogy mikor hova érkeznek. Az ilyen alkalmakkor, étellel és itallal kinálták a fiatalokat , amit illetel  is elfogadni mert  ez egyebek között  felvételi is volt a  felnőtt családos emberek kötelékébe.Ezen kívül hasznos tanácsokkal látták el a fiatalokat - a legényeket a gazdaságban tapasztalt dolgokat tanitották, míg a leányzókat az asszonyok "képezték" ki a háztartással kapcsolatos dolgokról - nem egyszer pikáns dolgokat is elbeszélve a piruló házasulandó lányoknak.

            A dolog mindenképpen hasznosnak bizonyúlt mert sok mindenre felhívták a fiatalok figyelmét a házaséletet illetően -  amiben még nem volt részük.  Hiszen egész életükben , csak egyetlen, maximum két példa állt, álhatott előttük. Itt viszont számtalan jó , netán rossz példával ís találkozhattak, különösen néhány pohárka elfogyasztása közben, miután kellőképpen megoldódott a vendégfogadók nyelve.

            Az első alkalommal csak három helyre sikerült eljutniuk, amit keveseltek, mert arra gondoltak , hogy ha igy haladnak akkor karácsonyig sem fejezik be  a hivogatást. Persze ez nem volt igaz, de egy kis túlzás belefért. Minden esetre ez a hivogatási körút túl jól sikerült , mert amikor befejezték a hivogatást Kálmán befogott a szekérbe,  és hazaindultak Póliékhoz. Időközben az elfogyasztott italok hatása is meg jött, és az uton a poroszkáló lovak nem tudták elképzelni , hogy gazdáik miért énekelnek a szekéren. Nem voltak ehhez szokva! Ahhoz, meg még kevésbé , hogy meg is álljanak , hogy Kálmán biztonságosabban tudja átölelni Pólit, és csókokkal pecsételje meg az elmúlt nap hivogató sikerét. De Pólit sem kellett biztatni, mert mindent beleadott csókjaiba, egészen addig ameddig Kálmán nem próbálkozott a szoknyája alá nyulkálni. Akkor viszont, mint egy vadmacska, úgy  ugrott el Kálmán mellől, abbahagyva az ölelést és csókot, szikrázó pillantást vetve  a fiúra. Pedig lába közén még mindig ott érezte a szerető legénynek a simogatását, amikor az már régen nem volt ott. Kálmán szó nélkül megértette , hogy tiltott területre tévedt, amihez még  egyelőre még nincs kellő felhatalmazása.

            Mindez azért történt meg,  mert időközben beesteledett, sőt besötétedett. és a szolgálatos csillagok látni akarták , mennyire szeretik egymást ezek a fiatalok.