Lakótársak - 1. rész

   Ádámnak már nagyon elege volt a sok érdeklődőből, akik ilyen- olyan okokra hivatkozva mind elálltak végül a szoba kivételétől. A kétszobás lakás, amit bérelt, túl nagy, és nem utolsósorban túl drága volt neki, de mivel megszokta a környéket, nem akart új otthont keresni. Hirtelen kellett új lakótársat találnia, mert gyerekkori barátja, Patrik, akivel együtt költöztek fel a fővárosba egy éve, egyik napról a másikra hazaköltözött. Ádám igazából tudta, hogy csak jól jár vele, ha megszabadul élősködő barátjától, aki csak kihasználta őt. Ádám önállósodás céljából hagyta el a családi fészket, elege volt már abból, hogy mindig megmondják neki, hogy mit csinálhat, s mit nem. Huszonhárom évesen nem bírta már a kötöttséget, a saját életét akarta élni, viszont Patrik ráakaszkodott, és ő is vele tartott. Ádám könnyen befolyásolható volt, és Patrik rossz irányba változtatta meg a fiút. Egészen az általános negyedik évétől ismerték egymást, amikor is összevonták az alsóbb tagozatokat egy osztályba, így összekerültek, és azóta nem is szakadtak el egymástól. Ádám, mint egy jó kiskutya, mindenhova, minden hülyeségbe követte a domináns típusú Patrikot. A változás elsősorban a lányok irányába történő udvarlásban mutatkozott meg, hisz míg korábban arra is volt példa, hogy Ádám májusfát vitt a kiválasztott leányzó ablaka elé, addig Patrik teljesen más, úgymond romantikátlan eszközöket tanítgatott barátjának.  Így történt, hogy a korábban mindenkivel kedves, jószívű Ádámból, az évek során létrejött egy bunkó, beképzelt, nőfaló, érzéketlen férfi. Mondhatni Patrik a saját képére formálta a fiút, ugyanis ő maga ezen tulajdonságokat maximálisan magáénak mondhatta. Patrik mindig is egy suttyó volt, és ez az idő előrehaladtával csak fokozódott, Ádám pedig egyre jobban kezdett rá hasonlítani. Felnőttkorukra mindketten gyakorlatilag naponta cserélték az ágypartnereiket, komoly kapcsolatra egyikük sem tartott igényt, persze csak látszólag, ugyanis Ádám mindössze nem akart rossz színben feltűnni barátja, és közös társaságuk előtt, így elfojtotta magában az igazi vágyait. Patrik bíztatta, hogy ez az élet rendje, és azt teszi őket férfivá, ha minél több strigulát húznak be.
   Tulajdonképpen a fiú tudat alatt tőle is menekülni akart, mikor úgy döntött, hogy elköltözik, de nemet persze nem mert mondani, amikor Patrik megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e hozzá. Sokat elmélkedett magában az élet dolgain, és egyre jobban érezte, hogy neki valami másra van szüksége, egy kis állandósságra, egy szerető partnerre, akivel minden reggel közösen kezdik a napot, de Patrik jelenléte a fővárosba költözés után sem hagyta, hogy kibontakozzon. Ugyanúgy folytatták a vadászatot, csak most már a városi libák voltak a célpontjaik. Megvoltak a saját módszereik a becserkészéshez, legyen elég annyi, hogy két órába sem tellett valakit felvinnie a lakásra Ádámnak, ha nagyon belelendült, Patriknak pedig még ennyi időre sem volt szüksége általában. Gyakran ismerkedtek internetes társkereső oldalakon keresztül, az ott lévők számítottak ugyanis a legkönnyebb prédának. Mindig tudták, hogy kit, és hogyan lehet levenni a lábáról, még képernyőn keresztül is. Ádámmal az is megtörtént egyszer például, hogy a lány, akit fűzött, teljesen beleszerelmesedett, de ő meg csak adta alá a lovat folyamatosan, annak ellenére, hogy csak egy numerát látott benne. Viszont, amikor végre élőképen is megpillantotta a lányt, nem éppen a várt látvány fogadta a fiút, hisz egyáltalán nem hasonlított az oldalon közzétett képre. Végül egyik pillanatról a másikra megszakította a lánnyal a kapcsolatot, nem törődve azzal, hogy mekkora sebet okozhatott neki. Érzéketlenek voltak, az erkölcsiség teljes hiányáról árulkodtak cselekedeteik. Patriknak büdös volt a munka, képes lett volna évekig kivárni, amíg valami számára elfogadható állás kopogtat be az ajtaján, így gyakorlatilag ketten éltek Ádám fizetéséből, amit a fiú kemény munkával, hegesztőként keresett. Igaz, nem keresett rosszul, de mégis óriási megkönnyebbülést érzett, amikor végre Patrik kiköltözött. Elhatározta, hogy csak lányoknak fogja hirdetni a megüresedett szobát, s így két legyet ütve egy csapásra, akár ki is alakulhat valami kapcsolatféle, ha elég szimpatikusak egymásnak. A sok komolytalan érdeklődő után, délutánra egy Szilvia nevű lánnyal volt megbeszélve az időpont. Selymes hangja már a telefonban is nyugalmat sugárzott Ádám felé, akit kellemes érzések fogtak el a beszélgetés után. Elérkezett az idő, Ádám a csengő hangjára lett figyelmes, ami jelezte, hogy a lány pontosan érkezett. A fiú kinyitotta az ajtót, és egy csinos, előnyösen karcsú, mosolygós lány képe tárult elé. Vállig érő, világosbarna haja volt, csillogó, tengerkék szeme, nem az az igazi szexbomba, aki után egyből utána néznek az utcán, de panaszra semmiképpen sem lehetett oka. – Szia! Angel Szilvia vagyok – mutatkozott be, kezét nyújtva a jókedvű lány.