Lakótársak - 19. rész

Befejezés

- Szilvi, könyörgöm! Legalább azt várd meg, hogy visszaérjek az orvostól az eredménnyel!
- Minek? Hiszen már elárulta.
- Én akkor is a végsőkig bízom benne, hogy nem igaz. A saját szemeimmel kell látnom.
- Miért hazudna egy orvos? Ne áltasd magad! Ez a dolog már menthetetlen.
Szilvia elindult az utolsó bőrönddel is, amit a kint várakozó taxisofőr átvett tőle.
- Kérlek, ne hagyj el! – ordította Ádám fájdalmában

+16

Lakótársak - 18. rész

  Nóra azzal magyarázta bizonyosságát az apa személyét illetően, hogy a fogantatás ideje alatt csak és kizárólag Ádámmal volt szexuális kapcsolata. Bocsánatot kért a múltban elkövetett hibákért, és elmondta, hogy azt szeretné, ha közösen nevelnék fel a gyereket, valamint újrakezdenék a dolgot. Fogadkozott, hogy megváltozott, és most már sokkal érettebben gondolkodik, mint azelőtt. Elmondta, hogy már rég megszakította a kapcsolatot a volt barátjával, és most a szüleinél lakik. Tudatta a férfival, hogy ott várja a döntését.

Lakótársak - 17. rész

  A Déli pályaudvarról induló vonattal érkeztek meg a Veszprémi kistérségben fekvő Hajmáskérre. Iza, Ádám édesanyja már a kapuból integetett a cipelt bőröndök által lassított fiataloknak.
- Igen, ő lenne az anyám – tudatta Ádám a lánnyal.
Szilvia derűsen mosolygott az enyhén szólva molett, ugyanakkor alacsony nő láttán, de amikor a férfi szintén jól megtermett édesapját is megpillantotta, elcsodálkozott azon, hogy a fiú nem örökölte a nem túl szerencsés tulajdonságot őseitől.

Lakótársak - 16. rész

   Szilviát sokkolta a hír, a korházba menet csak arra tudott gondolni, hogy valami félreértés történhetett, mert az ő húgával biztosan nem eshet meg ilyen szörnyűség. Reménykedett a lehetetlenben, annak ellenére, hogy az orvos egyértelműen közölte vele a tényeket. Egészen addig nem tudta elhinni, amíg saját szemeivel meg nem pillantotta Anita élettelen testét. Csak néhány másodpercig volt képes nézni, de aztán elfordult, és Ádám nyakába borult.

Lakótársak - 15. rész

   Szilvia nem szólt húgának az Ádám iránt érzett vonzalomról, és addig nem is akart, amíg nem kap teljes képet a fiú érzéseiről. Azzal sem akarta traktálni, hogy megtörtént az a bizonyos éjszaka.
- Igen, úgy tudom, hogy az. – mondta Szilvia, remélve, hogy Anita csak megszokásból tette fel a kérdést, és nem készül semmire.
- Szóval szabad préda. – mondta vadmacskatekintettel a fiatalabb lány. – Szívesen elejteném egy vadászat során.

Lakótársak - 14. rész

  Miután Szilvia elkészült, elhagyták a lakást, és nekiindultak az éjszakának. A lány nem tudta, hogy Patriknak kiadta Ádám az útját, és nem mehet vissza.
- Szóval, hova menjünk? – Kérdezte Patrik, nagyképűséget sugárzó hangleejtéssel.
- Az az igazság, hogy én inkább csak valami csendesebb helyre szeretnék beülni. – Mondta a nő.
- De én azt hittem, hogy…
- Tudom. Hogy bulizni akarok menni. – fejezte be a srác mondatát.

Lakótársak - 13. rész

  A lány feldúltan pityergett bezárkózva a szobájában. Azon tűnődött, hogy hogyan követhette el pont azt a hibát, amire előzőleg Ádámot figyelmeztette. Épp ő tanácsolta a fiúnak, hogy ne hajszolja a szerelmet, majd az megtalálja őt, erre most ő maga esett bele ebbe a kegyetlen csapdába. Szerelem volt, efelől nem volt kétsége a lánynak. Tapasztalta már egyszer az érzéseket, melyek újra hatalmukba kerítették, a rezgéseket, melyek az Ádámmal való első találkozás óta jelen voltak énjében.

Lakótársak - 12. rész

+16

    Szilvia a megmaradt mézes barackot serényen pusztította, Ádám pedig a filléres vodkát, hogy a lánynak minél több maradjon az édes likőrből. A fiú, talán mert túl sokat nyelt egyszerre az olcsó, de ugyanakkor bitangerős tudatmódosítóból, egy pillanatra úgy érezte, hogy az szeretne visszakéredzkedni. Ami azt illeti, nem is kérdezett semmit, megindult magától, a fiú torkán kapaszkodva fel a külvilág felé. Még szerencse, hogy kéznél volt az üdítő, és azt lehúzva végül sikerült meggátolni a kiszabadulásban a ravasz jószágot.

Lakótársak - 11. rész

   - Hát, nem mondhatnám, hogy minden a legnagyobb rendben. – szólt a telefonba a női hang, Szilvia kérdésére válaszolva. – Anyuék kikészítenek! Komolyan mondom, hogy nem bírom tovább!
- Anita! Kérlek, nyugodj meg. – próbált beszélni a húga fejével Szilvia. – Mi történt?
- Úgy érzem, mintha anya megfojtana. – folytatta a panaszkodást Anita. - Ki kell innen kerülnöm, legalább addig, amíg leérettségizek. Te tudod, hogy miről beszélek.

Lakótársak - 10. rész

    Természetesen nem aludni vonult el Ádám, hiszen a történtek után nem lett volna rá képes, csupán nem akarta, hogy Szilvia szemtanúja legyen, ha esetleg ismét kiborul. Agyalni kezdett, megpróbált választ találni, újra előtörő könnyeivel küszködve. Kínjában a haját tépte, és egyre jobban elkeseredett a tehetetlenségtől. Alig bírta feldolgozni, hogy ez éppen vele történt meg. Nem tudta elhinni, hogy akit nem is olyan rég még feltétlen odaadással szeretett, akivel össze akarta kötni az életét, az más alatt, vagy felett keresi azt a boldogságot, amit ő akart neki megadni.

Lakótársak - 9. rész

    - Jobb lenne minél előbb, még a végén azt fogom hinni, hogy nem is akarsz vele szakítani, és csak játszol mindkettőnkkel. – bizalmatlankodott a férfi, a szorosan hozzábújó Nóra viszont egyáltalán nem jött zavarba.
- Ugyan már! Ne butáskodj! – felelte magabiztosan a nő. – Már ezerszer mondtam, hogy veled sokkal jobb, mint azzal a balfasszal. Ne aggódj, majd én elrendezem a hősszerelmes tündérvirágot.
Nóra felállt, majd kinyújtotta a kezeit az izmos, kopasz férfi felé.

Lakótársak - 8. rész

   Ádám nagyon zaklatottnak tűnt, amikor Szilviát várta, hogy hazaérjen a munkából. Próbálta magát felkészíteni a beszélgetésre, mely során közölnie kellene a lánnyal, hogy bizony költöznie kell, valamint az idegességét még az a tény is fokozta, hogy Nórát egész nap nem érte el valamilyen oknál fogva. Tépelődött, ugyanis nem akarta elküldeni ezt az aranyos, segítőkész teremtést, de ha a Nórával való boldogsághoz ezen keresztül vezet az út, akkor át kell rajta esnie.

Lakótársak - 7. rész

   A hosszú, fárasztó munkanap után, Ádám nem vágyott másra, csak hogy együtt legyen Nórával. Úgy döntött, hogy meglepi, és elmegy hozzá. A nő valóban nem számított a látogatásra, de ez nem jelentette akadályát az együttlétnek, melyet vadul, az érkezés pillanata után néhány másodperccel, a konyhaasztalon ejtettek meg, amit egy határozott mozdulattal a férfi tett szabaddá. Olyan vehemenciával tette magáévá, mintha csupán néhány perc lett volna hátra a világvégéig.

Lakótársak - 6. rész

   Kellemesen telt a nap, melyet Ádám és Nóra együtt töltöttek a jó időben, miután jóízűen megebédeltek. Mint egy igazi szerelmes pár, úgy sétáltak kézen fogva, és ölelkezve a Nagy Lajos király útján, melyen a hatvankilences sárga villamos haladt el tízpercenként. A Bosnyák téren hűsítő fagylaltot nyaltak, majd Ádám egy szál piros rózsával lepte meg a lányt, melyet az idős, utcai virágárustól vett. A korábbi, kellemetlen percekkel induló délután, végül szinte tökéletesen zárult a fiatalok számára.

Lakótársak - 5. rész

   Megvolt hát a jó szex, joggal bízott tehát Ádám abban, hogy kialakul valami ebből a románcból, és Nóra biztató érdeklődése is erre engedte következtetni. Aznap hamarabb elkéredzkedett a munkából, hogy időben hazaérjen az ebédhez, illetve kifizesse a rendelést kihozó futárt. A konyhaasztalnál üldögélő Szilvia szomorú arckifejezése fogadta, amikor hazaért.
– Mi a baj? Csak nem rám haragszol még mindig? – kérdezte a fiú.

+16

Lakótársak - 4. rész

   Szilvia szomorúan nyitott be a lakásba, miután eljött a szórakozóhelyről. Megbántva érezte magát, amiért a fiú másik lánnyal elegyedett szóba, de igazából érezte, hogy semmi sem jogosítja fel arra, hogy kérdőre vonja cselekedetéért. Bunkó dolog volt, amit Ádám tett, de mivel nem a barátja, nem tartozik neki elszámolnivalóval. Miután lemosta sminkjét, bement a szobájába, ledobta a táskáját a földre, majd ráhuppant a kényelmes ágyra.

Lakótársak - 3. rész

   Szilvia nagyon szépen kicsípte magát, meg kell hagyni, Ádámnak el is kezdett csorogni a nyála. Beléptek a szórakozóhelyre, és beültek az egyik csendesebb sarokba, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. A fiú sorra rendelte a vörösborokat, azt ugyanis mindketten szerették. Ádám kólával összekeverve, Szilvia pedig tisztán itta, ahogy azt illik. Meg is jegyezte a fiúnak viccesen, hogy miért pocsékolja el ezt az isteni nedűt, amit igazi szentségtörés vegyíteni bármivel is.

Lakótársak - 2. rész

   A lány őszinte mosolya azonnal megfogta Ádámot, aki tüstént be is engedte a lakásba. Szilvia szemei apró szégyenlősségről árulkodtak, jelezvén, hogy bizony tetszik neki a dús, fekete hajú, vastag szemöldökkel megáldott, jóképű fiú. Előbb megmutatta neki a tágas, amerikai konyhás nappalit, majd az igényes fürdőszobát, végül pedig a kiadni szándékozott szobát. Miután beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy Szilviának munkahely szempontjából pont ideális lenne a szállás.

Lakótársak - 1. rész

   Ádámnak már nagyon elege volt a sok érdeklődőből, akik ilyen- olyan okokra hivatkozva mind elálltak végül a szoba kivételétől. A kétszobás lakás, amit bérelt, túl nagy, és nem utolsósorban túl drága volt neki, de mivel megszokta a környéket, nem akart új otthont keresni. Hirtelen kellett új lakótársat találnia, mert gyerekkori barátja, Patrik, akivel együtt költöztek fel a fővárosba egy éve, egyik napról a másikra hazaköltözött.

Arra a helyre mentek, ahol véget ért Vittár délelőtti fogócskája Törpivel. A széles mezőn elszórtan néhány kisebb szikla terebélyesedett, közöttük a szél magában fogócskázva kószán süvített. Sin odalépett egy körülbelül öt méter magashoz, majd megpaskolta felületét.
– Ez jó lesz. Mutasd meg, mit tudsz.
– Ezen? – bizonytalanodott el Vittár. – Nem lehetne egy kisebben? – húzta fel vállát reménykedve.
Persze az öreg megtagadta kérését, így rutinos alapállásába helyezkedett.

Vittár követve nagyanyja utasítását, kisvártatva a nappaliba ment. A tágas szoba délutáni fényben úszott. A hófehér falakra egy vonalban polcok voltak rögzítve, melyeken kézzel festett vázák, szobrocskák, színes tányérok tárháza pihent gondosan elrendezve. Minden sarok dugig volt széles levelű virágokkal, mindössze a kanapé melletti pálma hiányzott a helyéről, melyet a napokban Bomi – pusztán jó szándékból – mosószerrel megöntözött. A fal alatti íróasztalon, mint mindig, most is minden a helyén volt az utolsó ceruzáig, a tégla alakú asztalra ünnepi abrosz volt terítve, ami nem jelenthetett mást, minthogy mai vendégük számukra igen kedves valaki vagy egy pletykás szomszédasszony jött látogatóba.

3 évvel később:
A kis hálószoba rendetlen polcán három egymáshoz kapcsolt homokóra sorakozott katonásan. A legelsőnek szép, kávébarna színe volt, talpa széles. Alsó kúp alakú edényén gondosan festett számok sorakoztak, pontosan huszonnégy. A felső edényből a kis lyukon keresztül lassan hulltak a homokszemek, elvégre az órákat kellett mérniük. A második, jóval nagyobb homokóra faragott kerete piros színben pompázott, alul hatvan rajzolt szám helyezkedett el, hűen mutatva a perceket.

Mikor a hatalmas főisten, Aleph gyermekei között viszály tört ki a hatalomért, úgy döntött, felosztja a világot egyenlő részekre, melyek mindegyikében egyeduralkodók lehetnek. Így született meg a nyolc világ, melyekben az idő múlásával további birodalmak alakultak ki, mivel a férfi gyermekei követték apjuk hagyományát és utódaiknak szintén területeket adományoztak. A főisten mindössze a birodalmakat összekötő világot hagyta meg fennhatósága alatt, melytől függött a többi sorsa is.