+16

Lakótársak - 18. rész

  Nóra azzal magyarázta bizonyosságát az apa személyét illetően, hogy a fogantatás ideje alatt csak és kizárólag Ádámmal volt szexuális kapcsolata. Bocsánatot kért a múltban elkövetett hibákért, és elmondta, hogy azt szeretné, ha közösen nevelnék fel a gyereket, valamint újrakezdenék a dolgot. Fogadkozott, hogy megváltozott, és most már sokkal érettebben gondolkodik, mint azelőtt. Elmondta, hogy már rég megszakította a kapcsolatot a volt barátjával, és most a szüleinél lakik. Tudatta a férfival, hogy ott várja a döntését. Ádám természetesen nem dőlt be az erősen megkérdőjelezhető ígéreteknek, de nem hagyta nyugodni, hogy talán tényleg az ő gyermekét várja a nő. Közölte, hogy ragaszkodik az apasági teszthez, amibe Nóra azonnal belement. – nem mintha lett volna más választása -

- Most mi lesz Ádi? – kérdezte zokogva Szilvia, miután Nóra elhagyta a lakást. – Ezt nem hiszem el!
- Én sem édesem – felelt Ádám letörten. – Mindenképpen megcsináltatjuk a tesztet, addig függesszük fel a dolgot. Nem tudok jobbat mondani.
A fiú megpróbálta megölelni Szilviát, de a lány elutasította a közeledést.
- Lehet… lehet, hogy a sors mégsem akarja, hogy mi együtt legyünk – mondta lemondóan a férfinak.
- Kérlek, ne mondd ezt!
- Mégis miért ne? – fakadt ki a lány. – Tudod te, hogy mit éreztem, amikor magamra hagytál aznap a bárban, és utána Nórival láttalak? Amikor hallottam, hogy felhozod ide? És utána még volt képed róla áradozni nekem! És tessék, most meg itt van ez! Talán Nórát rendelték neked és nem engem.  
- Ne butáskodj Szilvi…
- Te ne butáskodj! Mi lesz, ha kiderül, hogy tiéd a gyerek? Mit fogsz tenni?
Ádám nem tudott mit válaszolni a záporozó kérdésekre, így hallgatott.
- Mindjárt gondoltam! – üvöltötte Szilvia.
- Szilvi, kérlek…
- Hagyj békén! Csak hagyj békén!

  Ádám idegesen várta, hogy behívja őket az orvos. Csak ketten érkeztek Nórával, Szilvia nem volt képes ebben részt venni. A fiút aggasztotta a homályos jövőkép, ami az események váratlan alakulása miatt volt bizonytalan. Tiszta szívéből szerette Szilviát, de nem lett volna képes magára hagyni egy nőt, aki az ő utódját hordja a szíve alatt, tisztességesebb nevelést kapott annál. Két kezét összetéve fohászkodott az Úrhoz, hogy segítse meg, és legyen negatív a teszt eredménye. Persze, arra hét-tíz napot várni kellett, amiről az őket fogadó, negyvenes, nem túl jóképű Doktor Farkas Ferenctől kaptak tájékoztatást. Az orvos mindkettejüktől vért vett, majd tudatta velük, hogy telefonon értesíti őket, amint fejleményekről tud beszámolni.

- Na, ezzel megvolnánk! – mondta Nóra, miután elhagyták a kórházat. – Nincs kedved esetleg…
- Ne is próbálkozz! – szakította félbe dühösen Ádám. – Addig nem keressük egymást, amíg meg nem kapjuk az eredményeket.
- Értettem! – vette tudomásul a nő. – Remélem, egyszer majd meg tudsz nekem bocsájtani. Talán ez a gyerek újra összehozhat minket. Én biztosan tudom, hogy te vagy az apja, de majd te is meglátod. Gondolkozz rajta addig is! A gyereknek harmonikus családi életre van szüksége, és én szeretném neki megadni. Remélem te is így vagy ezzel.
Ádámban egyszerre tomboltak a különböző indulatok; a kétségbeesés, a tehetetlenség, a düh és a harag. Nehezen tudta megállni, hogy rázúdítsa őket Nórára, de egy nagy levegővételnek köszönhetően sikerült neki.
- Akkor majd beszélünk, amint jelentkezik az orvos – tett pontot a csevej végére a fiú, majd otthagyta a nőt.
Nóra magabiztos, ravasz mosolya csak erre a pillanatra várt, rég kikívánkozott már. A nő várt néhány percet, majd visszament az épületbe.
- Doktor úr, kérem!  - szólította meg Farkas Ferencet, akit még épp idejében elkapott. - Van egy perce? Nagyon fontos lenne.
- Hölgyem! Maga még itt van? – lepődött meg a férfi. – Mit tehetek önért?
- Elég kényes ez az ügy… szólíthatom Ferencnek? Ugye nem bánja? – próbált közvetlenebb viszonyba kerülni az orvossal Nóra, majd megérintette a férfi vállát. – Tudnánk valahol négyszemközt beszélni?
- Hát… szóval, az emeleten van az irodám. Húsz perc múlva ebédszünetem van, ott tudunk beszélni, ha megvár.
- Tökéletes… akkor várom.

  A férfi udvariasan lesegítette a nő kabátját, majd hellyel kínálta. Az asztalon az íróeszközökön kívül csupán egy bekeretezett kép volt, rajta egy csúnyácska nővel és egy vidám kisfiúval.
- Szóval, miről lenne szó?
- Tudja Ferenc, tartozom egy vallomással – kezdett bele Nóra, tekintetével folyamatosan bűvölte a férfit. – Nem vagyok benne biztos, hogy Ádám a gyerek apja, de azt szeretném, ha maga azt hazudná, és meghamisítaná az eredményeket.
- Hogy? Mégis miért tennék én ilyesmit? – kérdezte az orvos felháborodást színlelve, ugyanakkor kíváncsian várta a nő reakcióját.
- Hát… a kedvemért – mondta a nő kényesen, majd felpattant és kéjes léptekkel elindult a férfi felé.
- Zavarba hoz – hebegte az orvos. – Mégis hány személy jöhet szóba a fogantatás idejét alapul véve?
- Ádámon kívül még három – felelte a nő, miközben megérkezett az orvos közvetlen közelébe.
Doktor Farkas Ferenc zavarában nagyokat nyelt.
- Ő a felesége? – kérdezte Nóra, miután észrevette a fotót. – És gondolom a kisfia. Szép család… de vajon boldog is? Kielégítő?
- Hát…
- Ugyan már doktor bácsi! – szólt emelt hangnemben a nő, majd háttal fordult a férfinak, és az asztalnak támaszkodott. - Nem akar elfenekelni?
Az orvos dermedten figyelte az eseményeket, melyeknek főszereplőjévé vált. Cselekedni akart, de tudta, hogy nem lenne helyénvaló.
- Csak nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget? – próbálta bátorítani a lány. - Értem. Szóval zavarban van, ugye? Hadd segítsek oldani a feszültséget.
Megfordult, s letérdelt a férfi elé. Egy hirtelen mozdulattal lehúzta az orvos nadrágjának cipzárját, és a szellőzőn keresztül kihúzta az ágaskodó kéjrúdat. A másodperc töredéke alatt a szájába vette, és először a fogaival kezdte ingerelni, majd rátért a folyamatosabb módszerre is. A férfi próbált volna ellenállni, de ezúttal nem kapott lapot. Lelkiismeretfurdalását elnyomta a csodálatos érzés, mely egyértelműen Nóra tevékenységének volt köszönhető. Hogy átmenetileg csökkenjen a bűntudat, végül lefordította a képet és átadta magát az élvezetnek.

  Keservesen telt el az egy hét a fiatal pár számára. A lány alig szólt a fiúhoz, akkor is csak azért, mert őt is érdekelte, hogy az orvos jelentkezett-e már. Ádám kezdett kikészülni, felemésztette az egyhelyben toporgás. Végre csörrent a telefon, Doktor Farkas Ferenc irodai számát jelezte a kijelző, amit még az első találkozás során mentett el a fiú.
- Igen, doktor úr?... Igen, én vagyok… Mondja kérem… Nem, addig semmiképpen sem bírom ki. Mi lett az eredmény?......Értem. Köszönöm doktor úr.
Ádám bánatos ábrázattal tette le a készüléket. Könnyei megeredtek, nem bírta meggátolni őket.
- Az orvos volt? – kérdezte tőle Szilvia.
- Igen, ő.
A lánynak elég volt a válasz, ugyanis Ádám arckifejezéséből biztosra ki tudta következtetni a feltenni szándékozott kérdésre a választ.
- Rendben Ádám – szólt a fiúhoz néhány másodperces szünetet követően. – Még ma összepakolok, és elmegyek innen. Nem zavarok tovább.
- Én…
- Ne szólj semmit! Döntöttem! Mindenkinek így lesz a legjobb.

- Most mondtam meg Ádámnak, hogy ő az apa. Tudni akarta. Nem tudott tovább várni, pedig mondtam neki, hogy jöjjön be az eredményekért.
- Semmi baj Feri. Ügyes voltál, remekül rögtönöztél és jó, hogy azonnal hívtál… ezért majd kapsz egy kis meglepetést.
- Jól hangzik édes…Te egyébként szeretnéd tudni az eredményt?
- Persze, végül is miért ne.
- Nem ő az apa.
- Értem. Sokat nem oszt, nem szoroz… majd szólj, hogy mikor szeretnéd megkapni a jutalmadat.
- Hát, ami azt illeti a ma este jó lenne szivi.