Lakótársak - 15. rész

   Szilvia nem szólt húgának az Ádám iránt érzett vonzalomról, és addig nem is akart, amíg nem kap teljes képet a fiú érzéseiről. Azzal sem akarta traktálni, hogy megtörtént az a bizonyos éjszaka.
- Igen, úgy tudom, hogy az. – mondta Szilvia, remélve, hogy Anita csak megszokásból tette fel a kérdést, és nem készül semmire.
- Szóval szabad préda. – mondta vadmacskatekintettel a fiatalabb lány. – Szívesen elejteném egy vadászat során.
Szilviának nem tetszettek az elhangzottak, de ennek jelét nem mutatta ki.
- Ígérj meg nekem valamit! – váltott témát. – Kérlek, hagyd abba az anyagozást. Nem bírnám elviselni, ha valami bajod esne.
- Kérlek Szilvi! – reagált villámgyorsan Anita. – Ez nem függőség. Ez csak kikapcsolódás. Segít megszabadulni a sok szarságtól, ami otthon van.
Szilvia felismerte, hogy egyelőre tehetetlen az üggyel kapcsolatban. Ahhoz túl keveset látja a húgát, hogy kontrollálni tudja.
Egy a főnökétől érkező váratlan telefonhívás zavarta meg, és bosszantotta fel, mert a férfi behívta dolgozni másnapra, annak ellenére, hogy nem szokták vasárnapra beosztani. Vészhelyzettel magyarázta a dolgot, és bár szépen kérte, a lány tudta jól, hogy az állásába kerülhet, ha nemet mond.
- Nincs semmi baj! – mutatott megértést Anita. – Megleszek én itthon.

Másnap:

- Na, légy jó, későn jövök. – köszönt el Szilvia.
- Rendben, várlak. Jó munkát! - érkezett a válasz. 
Miután testvére elment, Anita úgy tett, mintha dolga lenne a nappaliban, de titokban csak arra várt, hogy Ádám kidugja az orrát. Kérése meghallgattatott, a fiú ugyanis kiment a konyhába, hogy kenjen magának egy zsíros kenyeret, jól megsózva, a tetejét hagymával borítva. Még mielőtt belefoghatott volna kedvenc uzsonnájának az elkészítésébe, Anita szóba elegyedett vele:
- Szia Ádám! – köszöntötte, szemeit kihívóan rámeresztve. – Mi újság?
- Nem sok minden, csak kajás vagyok. – válaszolta a fiú mit sem sejtve a lány valódi szándékairól, melyek kérdése mögött lapultak.
Anita közelebb húzódott hozzá, és megsimította a vállát.
- Arra gondoltam, hogy szórakozhatnánk egy kicsit. – próbálta rávenni a fiút, hogy elmélyítsék a vadonatúj ismertséget.
- Buli? – kérdezte Ádám. – Ha mentek, szívesen veletek tartok én is. Persze.
A lány elmosolyodott, és mint egy napok óta éhező vándor, úgy méregette a fiút.
- Nem olyan szórakozásra gondoltam, te kis butus. – próbálta rávezetni a szándékaira, miközben sejtetően megpaskolta a fiú fenekét. – Szilvi mondta, hogy nincs barátnőd. – folytatta, majd a szenvedélytől fűtve bele is markolt a női szemnek kimondottan formás testrészbe.
Anita hozzá volt szokva, hogy a suliban minden pasit megkapott, de Ádám más kategóriát képviselt. Személyében egy igazi férfi megszerzése jelentette a kihívást, és egyébként is tartalmasan akarta tölteni azt a néhány nap szabadságot, amihez hozzájutott.
- Hány éves is vagy? - kérdezte Ádám gyanakodva, miután a lány kezét óvatosan levette magáról. – Ha jól tudom, még csak most fogsz érettségizni.
- Már majdnem tizennyolc – felelte Anita. – De ne aggódj, nem vagyok már szűz.
Ádámot nem érte meglepetésként az információ, hiszen már első pillanatra észrevette, hogy a lányok egy kicsit sem hasonlítanak egymásra. Eltűnődött, hogy hogyan lehet két testvér ennyire eltérő személyiség, de gondolataiban hamar új hullámok csaptak fel. A felettébb vonzó teremtés láttán a fantáziája különböző, erotikus képekkel ostromolta a józan ítélőképességét, ami végül a nadrágjában uralkodó nyugalmi állapot megváltozását vonta maga után. Fejében cikáztak az érvek és az ellenérvek. Arra gondolt, hogy elégtételt vehetne, amiért Szilvia valószínűleg lefeküdt Patrikkal, de ott motoszkált a fejében a tévedés lehetőségének gondolata is. Ilyet azért nem érdemelne… vagy még is?
- Na, mi lesz? – türelmetlenkedett Anita, újra a férfi közvetlen közelébe húzódva.
A férfi nagyot nyelt, a kísértés a legkevésbé sem volt elenyészőnek mondható.
- Tudod mit? – súgta a fülébe a lány. – Van itt egy ismerősöm. Bevállalós csaj, biztos benne lenne egy hármasban.
Bűnös, ugyanakkor csábító énekként ütötték meg a férfi fülét az egyre vadabb szavak. Mivel korábban belekóstolt már a hármas felállás édes örömébe, nem lett volna ellenére újra kipróbálni azt.

Aznap, késő éjjel:

   Szilvia hullafáradtan érkezett meg. Az extra nap, amit bevállalt, alaposan kivette az erejét, és nem vágyott másra, csak egy gyors zuhanyra, és hogy befeküdjön a hugi mellé a puha ágyba. Idegesen konstatálta, hogy Anita nincs a szobában, miután belépett. Amikor megfordult, észrevette, hogy Ádám szobájának ajtaja félig nyitva van, így közelebb ment, és bekukkantott. A húga földön heverő blúzát pillantotta meg, melynek következtében elvörösödött, és kopogás nélkül berontott a lakótárshoz. Az önfeledten, meztelenül hempergő fiatalok látványára számított, de nagyot koppant a képtől, mely odabent fogadta. Ádám és Anita ültek egymás mellett az ágyon, és mindketten mosolyogtak, mintha számítottak volna a nőre. Ruhában voltak.
- Mi folyik itt? – szegezte nekik a kérdést, de a haragot, amit az imént érzett bizonytalanság váltotta fel.
- Gratulálok nővérkém! – szólt elsőként Anita, és mielőtt nővére újabb kérdést tett volna fel, így folytatta:
- Na gyere, ülj ide az új barátod mellé.
Ádám szemérmesen, Anita magabiztosan mosolygott, Szilvia viszont még mindig nem értett semmit.
- Ádám elmondott mindent – kezdte el önteni a tiszta vizet a pohárba a lány. – Beszélt a közös éjszakátokról, és arról is, hogy mit érez irántad. Ami azt illeti, a csel bejött, mert úgy látom, hogy te is ugyanúgy vagy vele nővérkém.
- Mi van? – folytatta az értetlenkedést Szilvia, de már az ő arcán is megmutatkozni látszottak az oldottabb hangulat jelei. – Magyarázatot követelek – közölte jóval nyugodtabb, már-már vicces hangnemben.
- Amint Ádám elmesélte, hogy meg akarja veled próbálni, de nem biztos benne, hogy te is azt szeretnéd, kitaláltam ezt a kis trükköt. És bejött. Ismerlek, mint a tenyeremet. Mondtam Ádinak, egészen biztos, hogy nem feküdtél le azzal a Patrik gyerekkel, mert te nem vagy olyan.
Anita annyira megörült, hogy nővére számára végre újabb komoly kapcsolat van kilátásban, hogy alig engedte szóhoz jutni a másik két fiatalt:
- Bejött nekem az Ádám, és be is próbálkoztam nála. – folytatta a mondókáját. – De kiderült, hogy talán te is akarsz még tőle valamit. Ezt biztosra kellett tudnom nekem is, mielőtt bármit is csináltam volna. Soha nem tennék veled ilyesmit, ugye tudod? A testvérem vagy.
Szilvia szívéről leszakadtak a súlyok, és megölelte testvérét. Nem tagadta az érzéseit, melyek leleplezésre kerültek.
- Na, de most már magatokra hagylak titeket. Van mit megbeszélnetek – A vendég ezzel távozott a szobából.

  Szilvia még gyorsan letusolt, az éjszakára elköszönt Anitától, majd megfogadva tanácsát visszament Ádámhoz. A fiú természetesen már várta. Annak ellenére, hogy már nagyjából mindent világosan láttak, egymás szájából is hallani akartak néhány részletet.

- Tudtam, hogy egy ilyen húzással végleg elvágnám magam nálad. – válaszolta Ádám. – Viszont én is kérdeznék valamit. Patrikkal…
- Nem volt semmi. – vágta rá a nő, befejezve ezzel a férfi mondatát. – Megnyugodhatsz. Patrik azt hazudta, hogy megengedted neki, hogy a nappaliban aludjon, ezért visszajött velem a lakásba. Egyszer csak rám rontott, és azzal fenyegetett, hogy megver, ha nem adok neki pénzt… Mégis leütött, miután odaadtam neki.
- Értem – szólt Ádám. – Nagyon sajnálom
Megölelte a nőt, majd egy csók is elcsattant közöttük.
- Szeretném veled megpróbálni. – folytatta a fiú. –Tudod, amikor Patrikkal elmentetek, aznap egy igazi randira szerettelek volna hívni, hogy megbeszéljük a dolgokat és tisztalappal újrakezdjük.
- Hát… jól hangzik. – mondta Szilvia, kezével a fiú kezét érintve, ujjbegyeivel simogatva azt. – Ha nem bánod, akkor folytassuk holnap, mert kivagyok. Lefárasztott ez a mai nap.
Ádám megértőnek bizonyult, így egy forró csókon kívül más nem történt közöttük. Összeölelkezve, egymás karjaiban adták át magukat az álmok szigetének.

- Jól van már, most indulok. – súgta a telefonba Anita, nehogy felébresszen valakit. – Mindjárt lent vagyok.
Az udvaron egy barátnője várta, meglehetősen felpörgött hangulatban.
- Akkor indulás! – adta ki a parancsot Anitának. – Bulira fel!
Az erősen illuminált állapotban lévő lány kihúzott egy kis üvegecskét a retiküljéből, amiből két pici tablettát vett elő. Az egyiket odaadta Anitának, a másikat pedig ő maga vette be, majd egy feledhetetlen parti reményében nekiindultak az éjszakának…

   Még csak hajnalodott, amikor Szilviát felverte a mobiltelefon csörgése. Ádám is kinyitotta a szemeit, és a hívó fél személyéről érdeklődött kómásan.
- Nem tudom, hogy ki lehet az. – felelte a lány. – Nem ismerem a számot.
- Igen? Ki az? - kérdezte bosszúsan, miután felvette.
- Jó reggelt kívánok! – szólt bele egy férfihang. – Doktor Tihanyi Arnold vagyok az Uzsoki Utcai Kórházból. Kertész Szilviával szeretnék beszélni.
- Igen, én vagyok az – felelte a lány, remegő hangon. – Mi történt?
- Az ön neve szerepelt a nyilvántartásban, mint Kertész Anita legközelebbi hozzátartozója, ha a szülőket nem érjük el. Próbáltuk hívni őket, de nem válaszoltak. Be tudna jönni kérem a kórházba?
Szilvia felpattant, és átrohant a saját szobájába, de ott csak az üres, bevetett ágyat találta. Meginduló könnyeinek nem tudott megálljt parancsolni.
- Kérem, mondja, hogy jól van a húgom – szipogta.
- Ezt jobb lenne személyesen hölgyem…
- Mondjon már valamit az Istenért!
- Hát rendben. A húgát drogtúladagolással hozták be néhány órája. Kérem, tényleg be kellene jönnie.
Szilvia pityergését zokogás váltotta fel, érezte, hogy még nem mondott el mindent az orvos.
- Máris indulok, de legalább azt mondja meg, hogy most hogy van!
- Hölgyem, kérem…
- Mondja már! Ugye életben van még? – üvöltötte a lány.
Az orvos nem felelt azonnal, de végül csak megeredt a nyelve:
- Nagyon sajnálom Szilvia… nagyon sajnálom. Nem tudtuk megmenteni az életét.