Lakótársak - 7. rész

   A hosszú, fárasztó munkanap után, Ádám nem vágyott másra, csak hogy együtt legyen Nórával. Úgy döntött, hogy meglepi, és elmegy hozzá. A nő valóban nem számított a látogatásra, de ez nem jelentette akadályát az együttlétnek, melyet vadul, az érkezés pillanata után néhány másodperccel, a konyhaasztalon ejtettek meg, amit egy határozott mozdulattal a férfi tett szabaddá. Olyan vehemenciával tette magáévá, mintha csupán néhány perc lett volna hátra a világvégéig. A következő menetnek már a lány hálószobája adott otthont, ami már jóval tartósabbnak bizonyult.
- Édes, kérdezni szeretnék valamit. – kezdett bele mondandójába Ádám. – Arra gondoltam, hogy mivel úgy is állandóan együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat, akár össze is bútorozhatnánk. Mi lenne, ha hozzám költöznél?
Nóra meghökkent ugyan, de aztán egy csókkal jutalmazta a fiú nemes szándékát.
- Persze, örömmel hozzád költöznék. Szerintem is jó ötlet lenne, persze nem csak azért, mert így gazdaságosabb lenne. – mondta a lány sejtetően, majd hangot adott aggodalmának is, miszerint Szilviának nem fog tetszeni a dolog.
- Ezen ne stresszelj, vele nem lesz gond. Biztos csak valami félreértés volt közöttetek, nem látok rá más magyarázatot. Azt mondta, ő is elkövet mindent, hogy jobban kijöjjetek egymással. -
 Rövid összebújást követően, harmadszor is egymás kedvére tettek, a lehető legnagyobb odaadással. Ádám lassan készülődni kezdett, mondván, még Szilviával is közölni akarja a dolgot.

   A villamoson ülve, a fiú gondolt egyet, és tárcsázni kezdett. Édesanyját hívta, és részletesen beszámolt neki az utóbbi idők történéseiről. Persze, Szilviáról már korábban is mesélt az otthoniaknak, de a Nórával való kapcsolatáról még nem. Most, hogy ilyen komoly fordulatot vett a dolog, úgy érezte, hogy elérkezett az idő, amikor őket is beavathatja. Elmondta a nőnek, hogy nagy a boldogág, dúl a szerelem, és hamarosan össze is költöznek. Elmondta, hogy kezd felnőni, komoly dolgok foglalkoztatják, olyanok, melyek korábban nem. Családot szeretne alapítani, gyereket nevelni, és úgy érzi, ehhez megtalálta a megfelelő társat Nóra személyében.
– Jajj fiam! Úgy örülök, hogy jól mennek a dolgaid. – szólt bele a telefonba a kedves, női hang. – Remélem, hogy hamarosan hazahozod, és nekünk is bemutatod. Jó lenne már téged is látni, rég volt már, hogy erre jártál. 
- Igen anya, szeretném majd nektek is bemutatni, viszont leghamarabb csak a nyáron tudunk menni. – válaszolta a fiú, buzgó lelkesedéssel a hangjában. – Tudom, hogy az még messze van, de hát nem laktok túl közel Pesthez.
- Na jól van fiam, megyek és elmesélem apádnak is a jó hírt. Tudod, hogy nagyon hiányzol már nekünk. Aztán hívhatnál kicsit gyakrabban is.
- Jól van anya, úgy lesz. Szeretlek. – búcsúzott el Ádám.
- Vigyázz magadra drága fiam. – köszönt el anyja akadozott hangon, ami a pityergésnek volt köszönhető, mely a hírek, vagy épp a fia jelentkezésének hatására jött elő az asszonyból.

   Az idő kissé borult volt, de Ádám még így is az élet napos oldalát látta, köszönhetően a boldogságnak, amit érzett. Hazaérve, azonnal be is avatta az éppen a konyhát takarító Szilviát a fejleményekbe, aminek a lány nem örült túlságosan, de érzéseit leplezve megértette, s elfogadta a fiú elhatározását.  
– Ez a te döntésed, ezt te érzed. Őszintén remélem, hogy megtalálod mellette a számításaidat. – mondta a lány. – Viszont szeretném, ha óvatos lennél, mert úgy érzem, hogy Nóra nem olyan tökéletes, mint azt te gondolod. Nem akarok újra vitát nyitni, és megígérem, hogy megpróbálok vele kijönni, de ezt még el kellett mondanom.
- Rendben! Megértettem, de érzem, hogy ez a helyes döntés. – mondta a fiú. - Remélem, hogy a korábbi probléma csak félreértés volt, és bizonyítjátok majd, hogy képesek vagytok felnőttként viselkedni, és egymást úgy is kezelni. A lakás elég nagy, és ráadásul ezután három részre osztódik a rezsi.
Az elhangzottak Szilvia kedvét is feldobták, hiszen egyáltalán nem volt mindegy, hogy mekkorák a kiadásai.

  Későre járt már, de egyikük sem tudott aludni. A nappaliban futottak össze, amint Szilvia teát készített magának, Ádám pedig valami nassolni valóért lépett ki.
- Te sem tudsz aludni? – kérdezte Szilvia.
- Hát, nem igazán. Lehet, hogy az a sok dolog az oka, ami a fejemben jár, vagy az izgalom, ami a költözés miatt van bennem…nem tudom. – válaszolta a fiú. – Ő az első barátnőm, akivel ilyen hosszú ideje vagyok együtt, és akivel már komoly terveken gondolkodunk.
- Valamikor el kell kezdeni a felnőtté válást igaz? – tette fel a költői kérdést Szilvia. –Tudod mit? Megnézhetnénk egy filmet, ha már úgy sem tudunk aludni. Mit szólsz hozzá?
- Remek ötlet, benne vagyok. – vágta rá Ádám. – De te választasz, mivel te vagy a szakértő.
A lány választása egy romantikus vígjátékra esett, ami a lehető legjobb altatónak bizonyult a fiú számára. Fél óra sem telt el ugyanis a filmből, de Ádám már Szilvia vállára dőlve húzta a lóbőrt, néha fel-felhorkantva. A lány óvatosan kicsusszant a fiú alól, vigyázva, nehogy felébressze. Kikapcsolta a televíziót, majd óvatosan betakargatta a kanapén fekvő Ádámot. Néhány másodpercig vágyakozva bámulta, ahogy a férfi, egyik kezét a földre lógatva, édesen alszik, majd beletörődő mosollyal az arcán bevonult a saját szobájába, hogy ő is kipihenve álljon a következő nap fáradalmai előtt.

 Ádám kedvéért, látszólag mindkét lány hajlamosságot mutatott a kompromisszumkötésre, amikor épp az összeköltözés részleteit beszélték meg. Egy kitalált indokkal, a fiú leugrott valamiért a boltba, de a valódi célja ezzel az volt, hogy magára hagyja egy rövid időre a lányokat, hátha azok egy kicsit megnyílnak egymás felé.
- Akkor üdvözöllek, lakótárs. – mondta kedvesen Szilvia.
Nóra, a kijelentés hallatán csak a száját húzta, és pár perc erejéig még csak válaszra sem méltatta a lányt. Ellenben, szokásához híven most is alaposan végigmérte, gúnyt, megvetést és gyűlöletet sugárzó szemeivel.
- Arról ne is álmodj, te hülye liba! – szólt Nóra a lányhoz, nagyon gorombán. - Te tényleg hülye vagy, ha azt hitted, hogy ez működni fog. Jobban tennéd, ha bemennél a szobádba, és kiélveznéd azt a rövid időt, amit még ott tölthetsz. – a dühöt szavaiban fokozatosan váltotta fel a cinikusság, majd a gúnyos kacaj. – Hidd el, nem tart már sokáig. Ádám úgy ugrál, ahogy én fütyülök, és ha én azt akarom, hogy kirúgjon téged a picsába, akkor ki is fog. -
Szilviának nem volt energiája a veszekedéshez, és nem is nagyon számított ilyen fokú negatív viselkedésre Nórától. Feladva a harcot úgy tett, ahogy a nő tanácsolta neki, és bement a szobájába, felkészülve arra, hogy akár meg is történhet, amit Nóra előrevetített neki az imént.

    Nóra az éjszakát természetesen Ádámnál töltötte. Nem telt bele sok időbe, mire előhozakodott a dologgal a fiúnak.
- Figyelj édes! Kérlek, hallgass végig. – kezdett bele Nóra. – Én tényleg megpróbáltam, de ez nem fog menni. Szilvi azt mondta, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy mi összevesszünk, és szakítsunk. Persze, előtted megjátssza a jó kislányt.
- Ezt nem hiszem el! Mindjárt megyek, és beszélek vele. – vágta rá Ádám.
- Erre nem lesz szükség. – reagált a lány. – Megkönnyítem a dolgodat, ugyanis most már nem vagyok hajlandó ideköltözni, amíg ő is itt van.
- Kérlek Nóri, ne…
- Bele se kezdj! Döntöttem. Szeretlek, és szeretném veled megtenni a következő lépést, de ebbe nem fér bele egy ilyen rosszindulatú harmadik fél. – mondta határozottan Nóra, belevágva a fiú szavába.
- Értem. – nyögte ki Ádám, néhány másodperc elteltével. – Sajnálom, hogy így gondolod, mert én is nagyon szeretlek. Szilvit én nem úgy ismertem meg, hogy…
Nóra, mielőtt a fiú befejezhette volna a mondatot, lassan, sejtető tekintettel bebújt a paplan alá, és az ott végzett tevékenysége olyan hatással volt Ádámra, hogy a fiú, ha akart volna se tudott volna nemet mondani.
- Holnap megmondom neki, hogy mennie kell. – közölte Ádám, miután a lány ügyes technikával könnyített rajta egyet.