Lakótársak - 12. rész

+16

    Szilvia a megmaradt mézes barackot serényen pusztította, Ádám pedig a filléres vodkát, hogy a lánynak minél több maradjon az édes likőrből. A fiú, talán mert túl sokat nyelt egyszerre az olcsó, de ugyanakkor bitangerős tudatmódosítóból, egy pillanatra úgy érezte, hogy az szeretne visszakéredzkedni. Ami azt illeti, nem is kérdezett semmit, megindult magától, a fiú torkán kapaszkodva fel a külvilág felé. Még szerencse, hogy kéznél volt az üdítő, és azt lehúzva végül sikerült meggátolni a kiszabadulásban a ravasz jószágot.
- Ezt megúsztam. – gondolta magában, miközben átfutott az agyán, hogy milyen kínos jelenetet került el.
Éppen eleget ittak, hogy még ne kezdjenek szédülni, de már oldott legyen a hangulat kettejük között. Szilvia többek között azt is elmesélte a férfinak, hogy miként ért véget a kapcsolata. Elmondta, hogy majd beleszakadt a szíve, amikor a barátja elhagyta őt, minden magyarázat nélkül. A tudatlanság, és a tanácstalanság majdnem teljesen felemésztette őt, és nem akarta, hogy esetleg Ádám is sokáig rágja magát a történteken, mert annak nagy ára lehet.
- Tudod, hogy mit éreztem, amikor elhagyott? – tette fel a költői kérdést a lány. - Mintha kést döfött volna belém, de nem haltam volna meg, ő meg csak forgatta volna bennem a pengét minden percben. Én tényleg csak azt tudom neked tanácsolni Ádám, hogy várd ki a sorodat, és ne kapkodj. Nem kell azonnal fejest ugrani egy kapcsolatba az első jöttment nővel, csak mert te elhatároztad, hogy megváltozol. Az érzés majd jön magától, hidd el.

  A fiú megértően hallgatta végig Szilvia történetét, és próbálta elraktározni a benne hallott tanácsokat, hogy később megfogadhassa azokat.

  Boldogan egyezett bele, hogy a lány húga egy darabig velük maradjon, amikor Szilvia végül rákérdezett. Megbeszélték, hogy a következő hétvégétől ejtik meg a dolgot, addigra ugyanis a férfi is szalonképesebb állapotba kerülhet. A jó hírt közlő sms-t elolvasva Anita nem győzött hálálkodni nővérének, és Szilvia is hasonlóképpen tett Ádám felé.

- Igazán nincs mit Szilvi.  – tudatta a lánnyal, hogy kérése nem jelent semmilyen terhet, majd elnézést kért, és bevonult a szobájába azzal az indokkal, hogy már eleget ivott, és kezd fáradni.
Ádám szemeiben üresség tükröződött, mintha egy telítetlen űr tátongott volna az egész énjében. Jót tett neki a könnyed kikapcsolódás, az ellazulás a lakótársával, de a holtponton való átlendülés mégsem ment egyik napról a másikra.

  A lány még maradt elmosogatni a poharakat, amikor a váratlanul jelentkező, aggasztó gondolatok nem hagyták nyugodni. A gyógyszeres dobozok jutottak eszébe, melyek korábban a földön hevertek, majd a férfi valószínűsíthető lelkiállapota. Félt, nehogy kárt tegyen magában odabent. Mivel hétvége volt, és másnapra egyikük sem volt beosztva, nem habozott bekopogni.
- Megnézzünk egy filmet? – kérdezte reménykedve Szilvia, miután a fiú ajtót nyitott. – Van chips is.
- Végül is, miért ne. – vágta rá Ádám. – Úgysem tudok aludni.
Szilvia - mivel ő maga is átesett már egy komoly csalódáson - tudta jól, hogy a megfelelő film - akár csak egy szívhez szóló dal, ami kifejezi lelkiállapotunkat – ilyenkor sokat segíthet a megsebzett lélek gyógyulásában. Meglepetésre, Szilvia egy horrorfilmet rakott be, mondván, az a legmegfelelőbb a gondok elűzésére. Az elmélete helyesnek bizonyult, Ádám még izgalmasnak is találta a történetet, ráadásul a húzósabb jeleneteknél jól össze is bújtak. A férfi hálás volt a lánynak, amiért az társaságot nyújtott neki. A film után még egyiküknek sem volt kedve nyugovóra térni, így maradtak a kanapén, miközben a stáblista eltűntével előkerülő hangyákat bámulták a képernyőn.
- Szilvi, csak azt akarom mondani, hogy köszi mindent. – törte meg a csendet a srác, majd egy nem várt mozdulattal vízszintesbe helyezte magát, és belehajtotta a fejét a nő ölébe. – Imádni való vagy.
A lány szíve a kedves, hízelgő szavak hallatán, és Ádám odabújásának hatására nagyokat dobbant, a torkában gombócok keletkeztek, melyeket nehezen tudott lenyelni.
- Ugyan már! – nyögte ki végül zavarában. – Mire való egy barát?
- Szilvi! Te több vagy egy egyszerű barátnál. – folytatta a fiú. – Ennyit még soha, senki sem törődött velem. Nagyon jól esik.

Szilvia egyre melegebbet érzett, és nem bírta levenni a tekintetét a még mindig az ölében fekvő férfiról. Dús haját fürkészve arra gondolt, hogy legszívesebben beletúrna, persze miközben a fiú az ő nyakát csókolná, vagy esetleg a kebleivel lenne elfoglalva. Végül egy hirtelen ötlettől vezérelve megtette, amire gondolt, és érzékien végigsimította Ádám séróját, majd tudatosan belemarkolt.
- Miért is ne? – gondolta magában, hisz a fiú is szó nélkül hozzásimult az ő testéhez.
Ádám láthatóan élvezte a kellemes érintéseket, majd sejtetően  belenézett Szilvia szemeibe, miután újra felült mellé. A férfi pillantásai láncként hatottak a nőre, aki megbabonázva meredt vissza rá, és nem tudott mozdulni, sem másfele nézni. Persze, ha tudott volna sem valószínű, hogy megtette volna, nagyon jól érezte ő magát abban az intim közelségben a fiúhoz. Teste remegve adott hangot annak, hogy még közelebb szeretne kerülni az ellenkező nem testéhez, és hogy mennyire vágyik annak tapintására. A férfi meggyötört, de ugyanakkor csábító nézése valósággal felhevítette, belül meggyulladni készült. Végül Ádám volt az, aki a következő fázisba terelte az eseményeket, egy gyors puszit adott ugyanis Szilvia szájára. A nő ennek következtében érzékien megharapta ajkait, jelezve, hogy a jóból sosem elég. Mivel a férfi ától zéig ismerte ezt a fajta jelrendszert, tudta, hogy mi a következő lépés, és egy lassabb, hosszabb csókot adott a nőnek, ami természetesen azonnal viszonzásra került. Heves előjátékba kezdtek, nem tudták elengedni egymás száját. Ezúttal Szilvia volt az, aki a férfi ölébe vetette magát, igaz, ő nem belehajolt abba, hanem beleült. Nem tudtak betelni egymással, annyira egymásba voltak ölelkezve, hogy félő volt, előbb-utóbb összeragadnak. Ez végül szerencsére nem történt meg, és fokozatosan tudták egymásnak átadni magukat. Ádámnak sikerült minden fájdalmát, és abból fakadó feszültségét levezetnie az odaadó lányon, amit Szilvia elégedettségéről tanúskodó sóhajokkal, és csodálatos orgazmusának bizonyítékául szolgáló nyögésekkel reagált le.
A fiatalok teste viszont csak átmenetileg telt be az érzéssel, és máris a következő adagért kiáltott.
- Melyik szobába menjünk? – kérdezte Ádám, miután karjaiba vette a nőt, és elindult vele.
- Az enyémbe. – válaszolta a kipirosodott lány mosolyogva, rövid gondolkodás után.
- Miért? – kíváncsiskodott a fiú, mintha valami mögöttes tartalmat vélt volna felfedezni a lány válasza mögött.
- Mert a tiedben lábszag van. – felelte viccesen, kertelés nélkül, de legalább őszintén.
Mindkettejük arcára mosolyt csalt a rövid kommunikációs szünet, majd Szilvia szobájában folytatták a már megkezdett műveletet, mely során többször is a gyönyörhöz segítették egymást.

   Hajnalig tettek még egymás kedvére, így majdnem dél volt már, mire felkelt Ádám, de Szilvia nem feküdt mellette az ágyban. Kilépve a szobájából, a finom, friss kávé illata csapta meg az orrát, melyet a lány készített egy szál bugyit, és egy derékig érő, fehér pólót viselve. Jókedvét nem tudta leplezni, legszívesebben énekelni támadt volna kedve, az elmúlt éjszaka eseményeinek köszönhetően.
- Szia édes! – köszöntötte a fiút, miután megpillantotta annak álmos fejét. – Te is kérsz kávét?
- Igen, kérek. – felelte Ádám, bizonytalanságot sugárzó ráncokkal a homlokán.
Miután véghezvitték a koffeinbevitelt, Szilvia szerelmes csókkal próbált kedveskedni lovagjának, de a férfi zavartan hátraszökkent a lány közeledése következtében.
- Mi a baj? – kérdezte Szilvia, aggódó tekintettel.
- Én nem tudom, hogy mit mondjak Szilvi. – kezdett bele Ádám gondterhelten. A tegnap éjszaka… az valami szenzációs volt. De én nem gondoltam, hogy ennek folytatása lesz.
Szilvia arcáról egy szempillantás alatt lehervadt a mosoly.
- Nem tudtam ellenállni, olyan édesen közeledtél felém, de semmiképpen sem szerettem volna kockára tenni a barátságunkat.
A lány lassan elpityeredett.
- A barátságunkat? – kérdezte. – Nem gondolod, hogy ezzel egy kicsit elkéstél?
- Sajnálom. Szégyellem magam. Nem akartalak megbántani. De tudod, Nórával csak most lett vége, és nem hiszem, hogy kész lennék egy…
- Elég! – szakította félbe a szavait feldúltan Szilvia. – Jobb, ha be sem fejezed ezt a mondatot.