Lakótársak - 6. rész

   Kellemesen telt a nap, melyet Ádám és Nóra együtt töltöttek a jó időben, miután jóízűen megebédeltek. Mint egy igazi szerelmes pár, úgy sétáltak kézen fogva, és ölelkezve a Nagy Lajos király útján, melyen a hatvankilences sárga villamos haladt el tízpercenként. A Bosnyák téren hűsítő fagylaltot nyaltak, majd Ádám egy szál piros rózsával lepte meg a lányt, melyet az idős, utcai virágárustól vett. A korábbi, kellemetlen percekkel induló délután, végül szinte tökéletesen zárult a fiatalok számára. Ádám úgy érezte, hogy ez végre valami több mint az eddigi kalandjai, Nóra mást is tud neki nyújtani.
- Akkor most már járunk? – kérdezte meg félénken Ádám a lánytól.
- Hát…nem egyértelmű édes? – felelt a kérdésre kérdéssel a nő. – Úgy érzem, ez nem csak egy futó kapcsolat.
- Örülök, hogy így gondolod, mert én is. Ami azt illeti, épp fel akartam hozni, hogy mi lenne, ha gyakrabban találkoznánk. Nagyon jól érzem magam veled. – hozta fel a dolgot a férfi.
- Az remek lenne, én is jól érzem magam veled. – reagált Nóra, majd megcsókolta Ádámot. – De mi lesz ezzel a csajjal? Szilvi utál engem!
- Hát, én nem értem, hogy miért nem tudtok kijönni egymással. Olyan rendes lány pedig. Barátságos.
- Elhiszem, de attól tartok, akar valamit tőled, és féltékeny rám.
- Nem hinném édes. Megbeszéltük, hogy barátok vagyunk, de semmi más. Ezen fölösleges tovább lovagolni. Szeretném, ha megpróbálnátok kijönni egymással, mert örülök, hogy végre találtam egy normális lakótársat. Megpróbálnád a kedvemért? – kérlelte barátnőjét Ádám.
- Hát legyen, rajtam nem fog múlni. – mondta a lány látszólag beletörődve a dologba.

   Sötétedett már, amikor a fiú hazaért. Szilvia ébren volt még, éppen azt majszolta, ami a túrótortából megmaradt.
- Bánatra a legjobb orvosság az édesség, ugye? – törte meg a csendet Ádám, de a lány fapofával, maga elé bámulva falatozott tovább.
- Mi az Szilvi? – kérdezte a fiú gondterhelt ábrázattal.
- Mi lenne? – így a lány. – Nóri rossz színben akar engem feltűntetni előtted, de te nem veszed észre. Nem tudom, hogy képesek leszünk-e így együtt élni itt. Nem szeretnék elköltözni, de…
- Csak semmi de! Nem szeretném, ha elmennél, hisz végre találtam egy normális lakótársat. Ezen kívül őszintén úgy érzem, hogy barátok lehetünk. Soha sem gondoltam volna, hogy valaha egy lánynak ilyet fogok mondani.
Szilvinek ismét előbukkant az a mosoly az arcán, mely olyan jól áll neki.
- Na jól van, lapozzunk. Majd csak lesz valahogy. Mesélj inkább a korábbi lakótársaidról, felcsigáztál. – terelte kellemesebb vizekre a lány a beszélgetés témáját. – Hogy is volt azzal a haveroddal, akivel laktál?
- Patriknak hívják. – vágta rá a fiú. – Igazság szerint, már nem nevezném a haveromnak. Nem, azok után, hogy téged megismertelek. Kezdem megtapasztalni, milyen is lehet az igazi, őszinte barátság. Az a senkiházi gyerekkori barátomnak nevezi magát, de közben mindig csak a hasznot lesi mindenkiben.
Szilviát megérintették a szavak, amelyekkel Ádám illette őt, és belül elszégyellte magát, amiért korábban tisztátalan gondolatai támadtak a fiúról. Nem tudott tenni ellene, bármennyire is próbált ellenállni. Nőből volt, aki már elég hosszú ideje kapcsolat nélkül élt, de nem csak ezért ábrándozott a sármos férfiről. Felismerte a megbúvó jó szívet, a kemény, férfias külső mögött. Visszafojtotta vágyait, mert ő nem az a fajta lány volt, aki rámászik más pasijára. Sok vele egykorú nővel ellentétben, neki jelentett még valamit az a szó, hogy tisztesség.
- Szóval, akkor utána jöttem én? – kérdezte a lány, és egyben be is zárta egy időre a saját, aggasztó gondolatainak helyet adó szoba ajtaját.
- Hát nem egészen. – felelte Ádám. – Az az igazság, hogy előtted egy rövid ideig lakott már itt valaki. Egészen pontosan, egyetlen egy napig.
Szilvia érdeklődve hallgatta volna a sztorit, de a fiúnak nehezen akart megeredni a nyelve.
- Várj csak! Van egy ötletem. – szólt sejtelmesen Ádám.
Elnézést kért, és bement a szobájába, ahonnan egy üveg Mézes Vilmossal tért vissza néhány pillanattal később.
- Ha már történeteket mesélünk, illik inni közben. Nálunk, vidéken úgy szokás – közölte a fiú. – És egyébként is, ennyivel még jövök neked a bárban félbeszakadt italozásért.
Szilvia szünet nélküli mosolya jelezte, hogy tetszik neki az ötlet, és szaladt is a konyhába két, tiszta pohárért. Ádám azon nyomban ki is töltötte az első kört, melyet mindketten le is húztak, ahogy azt kell.
- Szóval…mivel barátok vagyunk, elmondom neked. – kezdett hozzá a meséhez a fiú, láthatóan a megivott nedű, feszültségoldó hatással bírt rá. – Miután Patrik elment, volt egy jelentkező, egy nagyon szép cigánylány személyében. Azonnal kiadtam neki a szobát, titokban reménykedtem persze, hogy lesz valami majd köztünk.
- Szóval te ilyen nőcsábász voltál. – jegyezte meg viccesen Szilvia, de ezt leszámítva figyelmesen hallgatott, miközben ügyesen pusztították az üveg tartalmát.
- Elég legyen annyi, hogy a csaj reggel költözött be egyedül, de amikor délután hazaértem, nem csak ő volt itthon. Az egyik kis poronty épp felém kúszott, ahogy beléptem az ajtón, a másikat pedig a karjában tartotta.
Szilvia visszaköhögte a folyadékot a pohárba, melyet a hallottak következtében nyelt félre.
- Úgy bizony! – erősítette meg Ádám a hitetlenkedő lánynak, hogy amit hallott, igaz. – Az ő gyerekei voltak, csak persze nem szólt róluk korábban, én meg nem kérdeztem.
- És aztán mi történt? – kíváncsiskodott a lány.
- Aztán? Végül ki kellett dobnom a cuccait, amikor nem volt otthon, és lecserélnem a zárakat, mivel magától nem volt hajlandó elmenni. A rendőröknek azt mondtam, hogy nem is ismerem, persze csak miután megsemmisítettem a szerződést.
- Nem semmi! Bár jobban belegondolva, én is így tettem volna. – mondta Szilvia, már eléggé pityókás állapotban.   
Jól érezték magukat, ahogy a teljesen elfogyasztott ital, úgy ez a kis történet is egy lépéssel közelebb hozta egymáshoz őket.
- Igen, hát voltak ilyen dolgaim, de kezdek megváltozni, hidd el. – fogadkozott a fiú. - És ez Nóri műve is. Érzem, hogy erre van szükségem. Egy komoly kapcsolatra, hogy ne érezzem tovább magam egy senkinek.
Szilvia helyeslően bólogatott, jelezvén, hogy elfogadja, amit a srác mond neki, még ha kimondatlanul nem is hisz benne, hogy Nóra a megfelelő nő a számára.

Ádámot viszont, a szavai ellenére kettős érzések fogták el, hisz tudta, hogy valamelyik lány hazudott, de egyikből sem nézte ki, hogy ilyenre képes lenne. Talán sejtette ő, hogy Nóra a hunyó, de a vele átélt élvezetes, kalandos időszak elhomályosította a kétségeket, melyek benne lapultak.

   Így teltek a napok, s a hetek. Ádám kapcsolata Nórával egyre jobban elmélyült, folyton egymáson lógtak. A fiú egyre jobban ragaszkodott a nő gyakoribb jelenlétéhez, számára eddig ismeretlen érzések kerültek felszínre benne. Szilviával viszont lépésről lépésre szorosabb lett a barátság, minden vele töltött pillanatot élvezett. Megértőbb, figyelmesebb barátra tett szert személyében, mint amit egykori haverjai jelentettek anno a számára. Annak ellenére is ápolta a Szilviával való kapcsolatát, hogy a két nő enyhén szólva nem szívlelte egymást.