Lakótársak - 11. rész

   - Hát, nem mondhatnám, hogy minden a legnagyobb rendben. – szólt a telefonba a női hang, Szilvia kérdésére válaszolva. – Anyuék kikészítenek! Komolyan mondom, hogy nem bírom tovább!
- Anita! Kérlek, nyugodj meg. – próbált beszélni a húga fejével Szilvia. – Mi történt?
- Úgy érzem, mintha anya megfojtana. – folytatta a panaszkodást Anita. - Ki kell innen kerülnöm, legalább addig, amíg leérettségizek. Te tudod, hogy miről beszélek. Amíg itt vagyok, még rendesen készülni sem tudok a vizsgákra. Amikor apának nagyritkán mondanivalója van nekem, akkor rendre egy pofon kíséretében közli. Nem bírom!
 - Jajj drágám! – sóhajtott fel sajnálóan Szilvia. - Nem tudom, hogy mit tehetnék érted. Sokat gürizek, gyűjtögetek, hogy majd saját lakást tudjak bérelni magunknak, de még sehol sem tartok.
- Csak néhány hétről lenne szó. Sőt, perpillanat még néhány napnak is örülnék.
- Hát, nem is tudom… Most a lakótársammal is történt valami, amin jó lenne túllenni. – mondta Szilvia, Ádámra gondolva, aki az előző éjszaka óta nem adott jelet magáról, amióta megkapta a dvd-t. - Legalább adj egy-két hetet, amíg itt helyrerázódnak a dolgok. Aztán beszélek vele, hogy itt maradnál egy ideig.
- Az nagyon jó lenne! – csattant fel Anita hangja a vonal másik végén. - Bezárva tartanak, mintha annyira törődnének velem, de támogatni semmiben sem támogatnak. Jó lenne egy kis szabadság. Szükségem van egy kis kikapcsolódásra, de ők sehova sem engednek el.
- Hát a bulizásról, meg a baráti körödről nekem is megvan a véleményem, azt tudod jól. – komolyodott el Szilvia. – Nem szeretném, ha csak azért jönnél, hogy legyen lehetőséged velük lógni.
- Erről szó sincs! Hiányzik a nővérem! Szeretlek.
- Én is szeretlek hugi.

   Apró könnyek jelentek meg a lány szemeiben, amikor elbúcsúzott a húgától. Épp az ablaknál állt, amikor letette a telefont, és kinézve rajta Ádám erősen borostás arcát pillantotta meg, amint az út mellett álldogál, egy szál atlétában, meg egy alsógatyában, kezében a lemezzel. Ijedtében azonnal kirohant a lakásból, majd az épületből. Az utcára érve, az érdekesen dülöngélő fiúhoz közeledő busz képe fokozta a riadalmát.
- Ádám! Vigyázz! – ordított Szilvia, aminek következtében a fiú az utolsó pillanatban visszalépett egyet, de a busz még így is majdnem súrolta a vállát.
- Istenem! Jól vagy, te lüke? – kérdezte kicsit megkönnyebbülten a lány, miután odaérve a fiú mellé látta, hogy annak haja szála sem görbült.
- Persze, nincs semmi bajom. – adott rövid helyzetjelentést az állapotáról Ádám.
- Mit csinálsz itt majdnem teljesen meztelenül? És miért van nálad az a lemez?
Ádám arcán meglepettség mutatkozott, miután a kérdést hallva alaposan végignézett magán.
- Hogy őszinte legyek, észre sem vettem, hogy így jöttem ki. – adott furcsa választ a fiú. – A dvd-t pedig csak bele akartam dobni a csatornába. Eleget láttam belőle.
- Nagyon sajnálom Ádám. De az talán kezdetnek valóban jó, ha megszabadulsz tőle.
- Tudom. Mindig is éreztem, hogy mi folyik körülöttem, de nem láttam tisztán. – közölte. – Annyira vágytam egy komolyabb kapcsolatra, hogy ez elvakított. Jó volt vele nagyon, de most már tudom, hogy mekkora idióta voltam. Szilvi, neked pedig tartozom egy bocsánatkéréssel. Nem érdemelted meg, hogy úgy beszéljek veled.
- Semmi baj, megértem. – mondta a nő. – Rendesen elbánt veled az a kígyó. Te csak ragaszkodtál valamihez, ami jó volt, amit élveztél… Tudod mit? Most felmegyünk szépen, és megbeszéljük ezt a dolgot, oké?
- Aranyos vagy. – mosolyogta el magát egy másodperc erejéig Ádám, majd egy határozott mozdulattal beledobta a lemezt a csatornába.
Úgy érezte, hogy a dvd-vel együtt lassan Nóra emléke is lehullott, de idő kell még, hogy az ott is maradjon végérvényesen. Szilvia vett két pohár forró csokit a sarki kávézóban, majd együtt felballagtak a lakásba.  
- Tudod Szilvi, rájöttem, hogy csak azt kaptam, amit megérdemeltem. – kezdett bele Ádám, elterülve a kényelmes kanapén, miután magára kapott valamit. - Úgy érzem, a sors most adja nekem vissza, amit a múltban elkövettem.
- Nem tudom, ebben lehet valami. – mondta Szilvia, miután az édesség elfogyasztása következtében megüresedett műanyag poharakat kidobta a szemétbe. – Ne érts félre, nem rólad beszélek, hanem az életről. Azt nem tudom, hogy mit követtél el, viszont azt igen, hogy a sors szeret kegyetlen játékokat űzni az emberrel.
- Igen, most a saját bőrömön tapasztalom, de tudom, hogy nem érdemtelenül kapom, amit kapok.
- Látom, hogy tényleg kinyílt a szemed, és ennek örülök. – mondta a lány, majd leült a fiú mellé. – Bár nem kérdeztél a dvd-ről, de azért annyit elmondanék, hogy Nóra pasija hozta el. Azt mondta, hogy Ciprusra mennek nyaralni, szóval biztos lehetsz benne, hogy az a nő csak a pénzre megy, és amiatt hagyott el téged. A srác egy beképzelt, bunkó paraszt, ég és föld a különbség köztetek. Nem tudja, mit hagy ki, hogy nem téged választott. Egyértelmű, hogy meg sem érdemel téged.
- Köszönöm, nagyon édes vagy. – hálálkodott a fiú. – Azt viszont még mindig nem értem, hogy miért akart hozzám költözni. Miért mondta azt, hogy szeret, amikor egyértelmű, hogy szó sem volt ilyesmiről.
- Tudod, nem vagyunk mi egyszerű lények. – mondta Szilvia, egy pici mosollyal az arcán. Amit abban a pillanatban nyújtani tudtál Nórának, illetve amit ajánlottál neki, arra szüksége volt…legalább is úgy hitte. Emberek vagyunk, társasági lények, és az van belénk programozva, hogy keressük a boldogságot, hogy megtaláljuk a társunkat. Akkor kapóra jöttél neki, de amint talált olyat, aki többet tud neki nyújtani, rögtön dobbantott… és most nem a szexre gondolok.
Ádámot megragadták a lány szavai, és jobban belegondolva felismerte a bennük lévő igazságtartalmat.
- Rendben leszel? – kérdezte még Szilvia, mielőtt átadva magát az éjszakának, elindult volna lefeküdni.
- Igen, nem lesz gond. Egy kis magányra még szükségem van, hogy feldolgozzam, de helyrejövök.

   Lassan, de biztosan javult Ádám állapota, kezdett kigyógyulni a Nóra okozta sérelmekből, bár még mindig inkább az egyedüllétre vágyott, mintsem a társaságra. Az internetes társkeresőn megkereste azt a lányt, akinek néhány hónapja ő maga is hamis ígéreteket tett, és elnézést kért tőle. Elmesélte neki azt is, hogy hogyan járt Nórával. A lány soraiból kiderült, hogy Ádám bizony rendesen összetörte a szívét, de már jól van. Elfogadta a bocsánatkérést, de megjegyezte, hogy véleménye szerint a fiú megérdemli a pofont, amit az élettől kapott.

    A csengőszó zavarta meg Szilviát a hétvégi takarításban. Kinyitva az ajtót, a vidámság, mely arcán ült, hirtelen tovaszállt, mivel Nóra állt az ajtóban. A napbarnította nő, jókedvében majd kicsattant, ami felettébb irritálta a lányt.
- Te meg mit keresel itt?! – adott hangot dühének Szilvia. – Nem ártottál még eleget?
- Csak a cuccaimért jöttem, amik még itt maradtak. Ádám itt van? – kérdezte Nóra, mintha csak egy jó barátja felől érdeklődne.
- Már egész jól van, szóval nincs rá szüksége, hogy téged lásson. – jelentette ki Szilvia. – Légy szíves, hordd el magad! A ruháidat már egyébként is régen kidobtam.
- Az szép! De ne játszd meg magad, tudom, hogy örülsz neki, hogy már nem vagyok a képben. Megdugattad már magad vele?
- Ebből elég! Ne bosszants fel! – gurult be még jobban Szilvia a hallottaktól.
- Tudod mit? Bemegyek, és megnézem, hogy bírja az Ádi… - szólt Nóra, azzal fogta magát, és engedély nélkül elindult be a lakásba.
Amikor elhagyta a döbbenten álló, dühtől remegő Szilviát, a lánynál elszakadt a cérna, és két kézzel megragadva a nő haját, vissza, kihúzta őt a lépcsőház előterébe. A műveletnek jó pár hajszál esett áldozatául, amit Nóra összeráncolt szemöldökkel, és a fejére tett kezével konstatált.
- Te hülye kurva! – ordította a hívatlan látogató, megindulva a lány felé.
Szilvia nyugodtan várta a támadást, lelkiekben felkészült az elkerülhetetlen ütközetre. Nóra, az ujjain lévő hegyes műkörmöket használta fegyvernek, azokkal próbálta megsebesíteni a fokozatosan hátráló lányt. Amikor a méregtől racionálisan gondolkodni képtelen támadó egy pillanatnyi fáradtságot tanúsítva lelassult, Szilvia nem restellte kihasználni a helyzeti előnyt, és egy bivalyerős jobbhorgot akasztott Nóra szeme alá. Egy olyat, amilyet annak idején még az apjától is kapott nevelési szándékkal. Szíve szerint sorozta volna még tovább a támadóját, de úgy tűnt, hogy az az egy ütés is meghozza az eredményt. Nóra tántorgott jobbra-balra, majd amikor a korlátban akart megtámaszkodni, kettős látásának köszönhetően mellényúlt, és legurulva a lépcsőn a fenekére landolt. Az esés nem volt nagy, komolyabb sérülést nem szenvedett, így nagy nehezen sikerült feltápászkodnia.
- Ezt még megbánod! – bőgte Nóra, mielőtt sajgó sejhajjal elindult az épület kijárata felé.
- Addig takarodj innen, amíg szépen mondom! – kiáltott a nő után Szilvia fenyegetően, de az már mit sem hallott az üzenetből, hiszen már legalább kétsaroknyira járt, köszönhetően annak, hogy gyorsan szedte a lábát.
A lány elégedetten zárta be a bejárati ajtót, majd nekidőlve elmosolyodott.
- Ez nagyon jól esett. – mondta magának hangosan.
- Ki volt az? – kérdezte a szobájából kilépő Ádám.
- Nem lényeges. – reagált a lakótársa. – Csak valami szakadt ribanc kuncsorgott pénzért.
- Na, és miért mosolyogsz annyira? Mi történt? – érdeklődött Ádám, Szilvia egyre jobban szélesedő szája láttán.
- Semmi, csak jól érzem magam. – felelte a lány. - Te figyelj csak Ádám! Van még abból a fütyülősből?