Lakótársak - 2. rész

   A lány őszinte mosolya azonnal megfogta Ádámot, aki tüstént be is engedte a lakásba. Szilvia szemei apró szégyenlősségről árulkodtak, jelezvén, hogy bizony tetszik neki a dús, fekete hajú, vastag szemöldökkel megáldott, jóképű fiú. Előbb megmutatta neki a tágas, amerikai konyhás nappalit, majd az igényes fürdőszobát, végül pedig a kiadni szándékozott szobát. Miután beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy Szilviának munkahely szempontjából pont ideális lenne a szállás. – És te hogyhogy egyedül laksz itt? Barátnő? Szülők? – érdeklődött a lány. – A lakótársam hazaköltözött, én pedig maradtam. Vidékről már rég eljöttem, azt nem nekem találták ki. Persze szeretem a szüleimet, rájuk mindig számíthatok. Barátnőm nincs, szóval ez a szerencse napod – A lánynak nem igazán tetszett a fiú utolsó megjegyzése, de Ádám, mikor látta, hogy nem nyerő a dumája, hamar kivágta magát azzal, hogy csak viccnek szánta a dolgot. – Szóval te önszántadból jöttél el otthonról? Bár nekem is lett volna lehetőségem otthon maradni. De hát nem azt dobta a gép – Ádám érdeklődését felkeltette a lány története, de ő nem akart a dologról beszélni többet, láthatóan kellemetlenül érintette a téma. Elterelve a szót, Szilvia inkább magáról kezdett mesélni, elmondta, hogy recepciósként dolgozik, és mellékállásban takarítást is vállal. Az is kiderült, hogy Csepelről való, de itt, Zuglón dolgozik, ráadásul a munkahelye mindössze tizenöt percre van a lakástól.
   Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttük, bár Szilviát kissé aggasztotta a fiú túlzott közvetlensége. Mivel a kedvére való szobán kívül, még a BKV bérlet megspórolása is a beköltözés mellett szólt, így határozott érdeklődését jelezte is a fiúnak. Könnyen megegyezésre jutottak, hisz Ádám sem látta semmi értelmét további, fölösleges köröket futni, és egyébként is elege volt már a szoba állandó meghirdetéséből, s az időpontok leegyeztetéséből.
  A beköltözés napján, Szilvia majd kiugrott a bőréből, nagy kedvvel hordozgatta fel a taxiból kivett bőröndjeit a lépcsőházon keresztül, az első emeleti kéglibe. Mivel a lift átmenetileg üzemen kívüli állapotban volt, kénytelen volt cipekedni. Ádám, amint észrevette, hogy a lány megérkezett, úriember módjára felajánlotta a segítségét, ám amikor leérve a földszintre négy nagyobb méretű, jól megpakolt bőrönd, és még néhány kisebb táska látványa fogadta, enyhe mosolyát arcán, keserű fintor váltotta fel. Rendesen beleizzadt a pakolásba a fiú, de amikor cserébe egy nem várt cuppanóst nyomott Szilvia az arcára, rögtön más színben látta a világot. Elővette a csábító nézését, hogy azzal ösztönözze a lányt a folytatásra, de ő csak egészséges tréfának fogta fel a dolgot, és serényen folytatta a cuccai kipakolását.
   Az első néhány nap gördülékenyen telt el, Ádám elégedetten állapította meg, hogy sokkal jobb a jelenlegi lakótárssal együtt élni, mint anno Patrikkal, aki csak fejfájást okozott neki. Szilvia néha még arra is vette a fáradságot, hogy meglepje a fiút egy kis általa készített finomsággal. Ha a szexen kívül valamivel le lehetett venni Ádámot a lábáról, akkor az pont egy kis édesség volt, különösen érzékeny területre tapintott tehát a lány. Viszonyuk csupán barátinak indult, de abból az erősebb fajta volt kialakulóban. Jól elvoltak együtt, megtalálták egymásban azt a személyt, akivel szabadidejüket szívesen töltötték. Mélyen, mindkettejükben megvolt a vonzalom a másik iránt, de az nem volt olyan erős, hogy kikívánkozott volna belőlük. Persze, Ádám gyakran elfantáziálgatott a lánnyal való együttlétről, annak ellenére, hogy nem volt teljesen a zsánere.

  Az egyik nap, amikor a fiú egyedül volt otthon, és a nappaliban tevékenykedett, különös, finom illat csapta meg az orrát. Azt követve, végül eljutott a szoba másik sarkába, ahol Szilvia kimosott ruhái lógtak a szárítón. Újra beleszagolt a levegőbe, aminek eredményeképpen olyan kellemes érzés kerítette hatalmába, hogy legszívesebben mindet magára borította volna. Persze, tudta, hogy ez nem lenne túl jó ötlet, de mindenképpen meg akarta ízlelni a csodás illatvarázst közelebbről is, ezért úgy döntött, hogy levesz egy ruhadarabot a szárítóról. Természetesen a bugyira esett a választása, amibe önfeledten beledörgölte a fejét, sőt, néhány másodperc erejéig fel is húzta rá, és úgy parádézott a helyiségben. Még mindig rajta volt a rózsaszín, szexi fehérnemű, amikor a kilincs nyikorgása megzavarta. Hallotta, hogy kívül a kulccsal bíbelődik a bejutni szándékozó, aki nagy valószínűséggel Szilvia volt. Hirtelen nem jutott jobb az eszébe, és beugrott a mellette lévő bőrfotel mögé, ami elég buta ötletnek bizonyult, hisz bármilyen pozícióban próbált meglapulni, a nem túl nagy bútor mögül vagy a feje, vagy a feneke mindig kilátszott. Amikor már nyitódni látszott az ajtó, a bugyit a zsebébe rakva felpattant a földről. Magában mosolygott egyet, mert ez sokkal ésszerűbb, és egyszerűbb megoldásnak bizonyult, mint amit elsőre, a pillanat hevében szándékozott tenni. – Szia! Hát te itthon vagy? – kérdezte Szilvia, amint megpillantotta az idegesnek tűnő fiút. – Igen, ma szabadnapos vagyok. Hát te? Azt hittem, hogy dolgozol ma – reagált Ádám. – Dolgozom is, csak a tárcámért ugrottam haza. Itthon maradt, és így nem tudok ebédet venni. Még szerencse, hogy ilyen közel lakunk – adott választ a lány, egy kacsintás kíséretében, majd Ádám nagy ijedtségére a ruhaszárító felé vette az irányt. – Ezeket pedig gyorsan leszedem – mondta, de a fiú még időben elé ugrott, mielőtt észrevehette volna a hiányzó darabot. – Mondanom kell valamit! – kiáltott fel Ádám, a kelleténél erősebb hangnemben, megijesztve ezzel Szilviát. – Na, mi az? Csak nincs valami baj Ádi? – kérdezte a lány. –Nincs, nincs semmi baj – nyugtatta meg a fiú. – Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nincs-e kedved ma este beülni a sarki klubba, meginni valamit. Tudod, kicsit jobban megismerhetnénk egymást, kikapcsolódhatnánk – Szilviának láthatóan tetszett a hirtelen jött ötlet, és jó kedvűen így szólt: -Te randira hívsz? Nyugi, csak viccelek. Persze, semmi akadálya, egyébként is jó lenne kimozdulni – Ádámnak sem kellett több, ha már a lány viccesre vette a figurát, ő sem maradhatott el. – Hát figyelj…valamikor el kell kezdeni, nem? Aztán még bármi megtörténhet, igaz? Ki tudja, mit hoz az éjszaka…- lazaságával, humorával még nagyobb mosolyt csalt a lány arcára. – Hűha, sietnem kell! –mondta Szilvia, miután rápillantott az órájára. – Akkor este. Ha nem bánod, majd később szedem be a ruhákat. Remélem, nem zavar nagyon – Nagy kő esett le Ádám szívéről, a hallottakat követően. –Ne aggódj miatta! Akkor este. – mondta. Nem várt program szerveződött hát az éjszakára, de ha már így alakult, lázasan készült a randira, a ruhaszárítót persze messziről elkerülve ezután, nehogy megint kísértésbe essen.