Lakótársak - 5. rész

   Megvolt hát a jó szex, joggal bízott tehát Ádám abban, hogy kialakul valami ebből a románcból, és Nóra biztató érdeklődése is erre engedte következtetni. Aznap hamarabb elkéredzkedett a munkából, hogy időben hazaérjen az ebédhez, illetve kifizesse a rendelést kihozó futárt. A konyhaasztalnál üldögélő Szilvia szomorú arckifejezése fogadta, amikor hazaért.
– Mi a baj? Csak nem rám haragszol még mindig? – kérdezte a fiú.
– Nem, nem erről van szó. De ez magánügy, nem akarlak traktálni vele téged. – válaszolt a lány, arcán egyre jobban kirajzolódó kétségbeeséssel.
Adám viszont nem adta fel, addig-addig faggatózott, amíg Szilvia el nem árulta, hogy gondterheltségének oka nem más volt, mint a húga közelgő ballagása, amire szüleik nem szándékoznak pénzt költeni. Mivel kötelességének érezte, hogy segítsen a testvérének, legalább annyit szeretett volna neki küldeni, amiből a bálba el tud menni, meg az utána esedékes buliba az osztállyal. Viszont a költözésnek, és az egyéb kiadásoknak köszönhetően semmi másra nem maradt pénze fizetésig, csak arra, hogy kihúzza addig valahogy.
– Van egy ötletem. Talán tudok segíteni. – mondta Ádám, felkeltve ezzel a lány érdeklődését.
– A következő havi bérleti díjat fizetem egyedül, és majd visszaadod, amikor tudod. – ajánlotta fel nagylelkűen.
Szilvia először elutasította, de a fiú hajthatatlannak bizonyult, így végül elfogadta a segítséget.
– Nem tudom, hogy mit mondjak. Ez nagyon rendes tőled. Amint tudom, megadom. – hálálkodott Szilvia, majd egy puszit nyomott Ádám arcára.
– Látom jobban vagy. Örülök, hogy segíthettem.
- Igen, de tudok valamit, amitől még jobban leszek. Sütök gyorsan valami süteményt, amíg Nóri ideér. A sütés mindig megnyugtat. – mondta a lány, egyre szélesedő mosollyal az arcán.
- Nagyon szívesen segítek neked, mert egy nagyon rendes lány vagy, aki tisztességesen dolgozik. Azok után, ahogy viselkedtem, csak remélni tudom, hogy a barátomnak mondhatlak majd egyszer – mondta Ádám, szemében őszinte tekintettel.
Szilvia érezte, hogy a fiú komolyan beszél, majd kezét kinyújtva a következő, rövid kérdést tette fel: - Barátok?
- Igen, barátok. – erősítette meg a fiú, miután gyengéden megrázta a lány kacsóját.

   Ádám udvariasan elkérte a megérkező Nóra kabátját, majd hellyel kínálta a lányt. Rövid eszmecserét követően a fiú bevonult a szobájába, hogy átöltözzön, amire addig még nem jutott ideje. Szilvia a pultnál volt, és épp ráhelyezte az elkészült túrótortát, melynek finom illata hamar bejárta az egész helységet. Nóra felállt, és szúró tekintettel közeledett az éppen a finomságot felszelni igyekvő lányhoz. Szilvia kedvességet sugárzó arca jelezte, hogy nem szándékozik ellenségeskedni, de a nőt ez hidegen hagyta.
– Figyelj csak Szilvi! Csak azt akarom mondani, hogy jobban tennéd, ha visszavennél egy kicsit. – szólította meg gorombán.
- Még is, hogy érted ezt? – állt értetlenül az elhangzottak előtt Szilvia.
– Tudod jól, hogy hogy értem. Mi ez a sütögetés meg kedveskedés? Én átlátok ezeken a dolgokon. – fejtette ki bővebben Nóra.
Szilvia egyre erősebben markolta a kést, mely a tortaszelésben hivatott a segítségére lenni, láthatóan idegesítette a nő jogtalan vádaskodása.
- Tudod mit? Jobb, ha kimondom kerek-perec: Tartsd magad távol Ádámtól te kis kurva! – utasította minősíthetetlen hangnemben Nóra a lányt, szikrázó szemekkel.
Szilvia legszívesebben Nórából is vágott volna egy szeletet, de az Ádámmal nem rég kötött barátságot szem előtt tartva, sikerült visszafognia magát. A nő, kinek a jelek szerint nem csak a haja volt éjfekete, nem vett vissza a kötekedésből, és egy laza mozdulattal letolta a pultról az egyik szelet tortát, mely így a csempén landolt. Ezután incselkedve közelebb hajolt Szilviához, aki alig tudta magát türtőztetni, és már szabályosan szétroppantotta az eszköz nyelét. Ekkor, még mielőtt valami őrültséget csinált volna, egy gyors mozdulattal hirtelen a tortára csapott egyet a késsel, mintha csak egy bárd lett volna a kezében. Nórában láthatóan sikerült félelmet keltenie, és mivel egy tökéletesen szabályos szeletet is sikerült véletlenül vágnia, két legyet ütött egy csapásra.

Amikor Ádám kijött a szobájából, Nóra hamis, erőltetett könnyekkel a szemében bújt oda hozzá. 

– Nézd mit csinált Szilvi! Amikor megszerettem volna kóstolni a tortát, lelökte a földre, és azt mondta, hogy egyem meg onnan. – szipogta. Ádámnak nagyon nem tetszettek a hallottak, és számon kérte Szilviát. A lány köpni-nyelni nem tudott az események következtében. 

– Tudod mit Ádám? Inkább bemegyek a szobámba, mert még a végén egyenként tépkedem ki a haját a kis barátnődnek. Ha te neki hiszel, az a te dolgod. Engem hagyjatok ki az életetekből! – mondta lemondóan, mielőtt becsapta az ajtót. 

Ádám elbizonytalanodott, nem tudta ugyanis eldönteni, hogy kinek higgyen. Nem nézte volna ki Szilviából, hogy hazudna, ugyanakkor elképzelhetőnek tartotta, hogy még mindig bosszús a legutóbbi incidens miatt, ezzel szemben Nórának nem sok oka lett volna sem a féltékenykedésre, sem pedig a hazugságra. Mindenesetre elhatározta, hogy megpróbálja nyitva tartani a szemét. A nő kérésére a fiú beleegyezett, hogy elhagyják a lakást, és a szép, meleg, nyári napon inkább leugrottak a közeli parkba, hogy ott fogyasszák el az ebédet, majd egy plédre fekve élvezzék a tűző nap, simogató sugarait.

   Szilvia a feszült légkör okozta stressz miatt úgy érezte, hogy szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Lefeküdt az ágyára, behunyta a szemeit, és kényelembe helyezkedve, lassan elkezdte simogatni magát. Természetesen jól ismerte saját teste érzékeny pontjait, jobban, mint azt bármelyik férfi ismerhetné. Ezen pontok érzéki izgatásával, teste fokozatosan hevült egyre feljebb, míg végül elérte az orgazmus közeli állapotot. Mielőtt az beteljesedett volna, a fejében mozgó erotikus fantáziaképek között, váratlanul Ádám arcát vélte felfedezni. Felriadt, kinyitotta szemeit, szaporán kapkodta a levegőt. A kipirosodott arcán mutatkozó meglepettség arról árulkodott, hogy legkevésbé a lakótársa képét várta felbukkanni vágyálmában. Kétségek gyötörték gondolatait, de lassan kezdett megbarátkozni azzal, hogy bizony nem közömbös a férfi iránt. Tenyerébe temetve az arcát kérte számon a sorsot, amiért az ilyen kegyetlen játékot űz vele. Végül nem fejezte be az elkezdett tevékenységet, mivel elszállt az ihlete, és csalódottan rakott be egy pingvinekről szóló természetfilmet.