Lakótársak - 9. rész

    - Jobb lenne minél előbb, még a végén azt fogom hinni, hogy nem is akarsz vele szakítani, és csak játszol mindkettőnkkel. – bizalmatlankodott a férfi, a szorosan hozzábújó Nóra viszont egyáltalán nem jött zavarba.
- Ugyan már! Ne butáskodj! – felelte magabiztosan a nő. – Már ezerszer mondtam, hogy veled sokkal jobb, mint azzal a balfasszal. Ne aggódj, majd én elrendezem a hősszerelmes tündérvirágot.
Nóra felállt, majd kinyújtotta a kezeit az izmos, kopasz férfi felé.
- Gyere bébi! – mondta, majd ledobta magáról a fehérneműt, amit addig viselt.
A fürdőszobába vezette a férfit, ahol végül felpattant a kád szélére, és megkapaszkodott a zuhanyfüggönyt tartó rúdba, úgy, hogy közben a fenekét kitolva, pucsítva kínálta fel magát neki.
- Csináld! – adta ki a nő a határozott utasítást, melynek a férfi a legjobb tudása szerint eleget is tett.

   Újabb két nap telt el azzal, hogy Ádám sorban intézte a célba nem érő hívásokat Nórának. Idegileg nem bírta túl jól a dolgot, ezért mielőtt még valami hülyeséget csinálna hirtelen felindulásból, úgy döntött, hogy elmegy a nőhöz, és személyesen vonja kérdőre.

   Miután megszólalt a kaputelefon, Nóra kinézve az ablakon a lent, karba tett kezekkel, türelmetlenül várakozó Ádámot pillantotta meg. Mivel újdonsült, elem nélkül is működő szexjátéka éppen zuhanyozott, gyorsan kisurrant a lakásból. Mosolyogva fogadta az épület előtt álldogáló, láthatóan a dühtől majd szétrobbanó Ádámot, mintha csak minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Nem engedte be, nehogy véletlenül felmenjen a lakásba, inkább ő ment ki, miután bezárta a bejárati ajtót.
- Mégis mit képzelsz, mi?! – kezdett bele a fiú, miután megpillantotta a nőt. – Miféle játékot űzöl te velem?! Úgy volt, hogy összeköltözünk. Elárulnád, hogy mi a…
Nóra közelebb lépett, és megcsókolta Ádámot, még mielőtt az befejezhette volna a kérdést.
- Most el kell menned! – mondta halkan Nóra. – Ha valóban szeretsz, most elmész. Ez nem a megfelelő…
- Na ne gyere nekem ezzel! Most akarom tudni, hogy mi a fene folyik itt! – ordította Ádám.
Ekkor Nóra újra megcsókolta a fiút, de ezúttal jóval hosszabban. Érzéki, nyelves csók volt, melyet azzal a szájjal adott neki, mellyel az előző éjszaka vélhetően másvalaki szerszámán dolgozott. Ádám valamelyest lenyugodni látszott, de ekkor a ház ajtaját nagy erővel kilökő kopasz férfi rohant ki, s állt meg pont közöttük.
– Mi ez?! Nem mondtad el neki?! – mondta a férfi Nórának. – És mi volt ez a csók?!
– Mit kellett volna elmondanod? – kérdezte Ádám a nőre szegezve kérdő tekintetét, miután felmérte a férfit. – És ki ez a faszi?!
- Elég! – állt Nóra az egymáshoz egyre jobban közeledő hímek közé.
Lassan Ádámhoz fordult, arcán csillapodni nem akaró mosollyal, mintha felettébb élvezné a helyzetet.
- Ideje, hogy megtudd! – kezdett bele Nóra. – Köztünk mindennek vége Ádám!
Ezután, a meglepettségtől ledermedő Ádámmal nem törődve, odafordult a másik férfihoz is.
- Ez csak egy búcsúcsók volt édes. – mondta a nő. - Nincs miért aggódnod, épp most akartam vele szakítani.
– Hogy mi van?! – szegezte Nórának a kérdést Ádám, néhány másodperc múlva felocsúdva a sokkból, melyet a lány szavai okoztak.
- Az, hogy már velem van. – szólt neki oda vigyorogva a férfi, jelezvén elégedettségét. - Ejtve vagy kishaver. Nóra talált jobbat, érted? Jobb, ha elhúzod innen a bamba képedet!
 Ádám nem fogadta meg a goromba stílusban kapott tanácsot, és inkább elkeseredve nekitámadt a férfinak. Ő viszont egy gyors mozdulattal ügyesen kitért a fiú elől, és egyetlen, a gyomorszájra irányzott rúgással a földre küldte a támadóját. Ádám feltápászkodott, könnyei kicsordultak. A férfi belemarkolt a fiú dús hajába, és úgy tartotta őt egy darabig, majd egy brutális erejű balhoroggal kiütötte. Ádám egy sártócsában landolt, a külvilággal való kapcsolatát majdnem teljesen elvesztve. A sértetlen szemét még a földön fekve is nyitva tudta tartani, így tisztán láthatta, ahogy Nóra és a férfi egymás karjaiban, vidáman elhagyják a helyszínt, gúnyos nevetés kísérte lenéző pillantásokat vetve rá.
- Ne csüggedj! Ott van neked Szilvike! Úgy is nagyon rád van indulva. – mondta még oda Nóra a távolból, önfeledt vihogással karöltve.

   - Úr Isten! Mi történt veled Ádi? – kérdezte Szilvia, riadtan rápillantva a valahogy hazacammogó, saját vérét a nyálával vegyítve folyamatosan ki-kiköpő fiú feldagadt arcára. – Azonnal indulnunk kell a kórházba!
- Nem! Nem szükséges. – vágta rá a fiú, de a szavai hamar elakadtak. - Nóra megcsalt. – nyögte ki úgy, hogy a lány még éppen ki tudta venni a szavait, majd elsírta magát.
Szilvia a szájára tette a kezét, s néhány percig tehetetlenül állt a megtört, s megvert fiú előtt, majd végül mivel jobbnak látta nem megszólalni, szorosan átölelte a zokogó lakótársát.
- Nagyon sajnálom. – suttogta a gondolatban szinte ott sem járó fiú fülébe, miután őszinte együttérzését tanúsítva ő maga is elpityeredett.
Lefektette a fiút a kényelmes kanapéra, és bement a fürdőszobába, hogy egy forrófürdőt készítsen a számára. Amíg a kád megtelt, egy ronggyal gondosan letisztította Ádám sebeit, majd óvatosan besegítette a helyiségbe.
- Innen menni fog? – kérdezte kissé elpirulva, ugyanis megfordult a fejében, hogy szívesen segítene a levetkőzésben is a fiúnak, vagy akár a mosdásban.
- Persze, rendben leszek. – mondta Ádám, egy aprócska, de jelzésértékű mosolyt erőltetve az arcára, mivel erősnek akart látszani a lány előtt.
Mire megfürdött, Szilvia már egy előszedett elsősegély dobozzal várta, aminek segítségével alaposan ellátta a még mindig vérző fiút.  
- Mindent köszönök. – hálálkodott Ádám. – Egy igazi angyal vagy.
Szilvia ismét elpirult, s kezét a fiú vállára tette.
- Ne bánkódj miatta túl sokáig. Te sokkal jobbat érdemelsz.
Ádám megfogta Szilvia kézfejét, és a sajátjával kezdte dörzsölni azt, kellemes érzést keltve ezáltal a lányban.
- Ha nem haragszol, most ledőlök egy kicsit. – kért elnézést a fiú.
- Rendben, menj csak. Szükséged van rá. – helyeselt a nő. – Ha bármire szükséged van, csak szólj. Nyugodtan fel is ébreszthetsz. – ajánlotta fel a segítségét, majd egy puszival búcsúzott el, melyet a férfi arcára adott, pont a szája mellé.