Lakótársak - 10. rész

    Természetesen nem aludni vonult el Ádám, hiszen a történtek után nem lett volna rá képes, csupán nem akarta, hogy Szilvia szemtanúja legyen, ha esetleg ismét kiborul. Agyalni kezdett, megpróbált választ találni, újra előtörő könnyeivel küszködve. Kínjában a haját tépte, és egyre jobban elkeseredett a tehetetlenségtől. Alig bírta feldolgozni, hogy ez éppen vele történt meg. Nem tudta elhinni, hogy akit nem is olyan rég még feltétlen odaadással szeretett, akivel össze akarta kötni az életét, az más alatt, vagy felett keresi azt a boldogságot, amit ő akart neki megadni. Hiányzott neki a nő érintése, és a jelenléte. A párnája alól kivett egy kis dobozkát, amit óvatosan kinyitott. A benne lévő jegygyűrűt két ujjal megfogta, majd már miután pár percig kiábrándultan bámulta azt, teljes erejéből nekihajította a falnak, aminek következtében az ékszer az ágy alá gurult. Nem nyugodott, és elővette a mobilját. Hívni kezdte Nórát, abban a reményben, hogy magyarázatot kaphat a történtekre. A nő természetesen nem vette fel, és az sms üzenetekre sem reagált.

  Szilvia igyekezett kinyitni az ajtót, mivel a csengő zavaró hangja másodpercenként szurkálta a tűt a fülébe. Nóra újdonsült pasija állt ott türelmetlenül, tenyérbemászó pofával végigmérve a lányt.
- Segíthetek?  - kérdezte Szilvia.
- Ádámot keresem. – mondta a férfi, a kezében egy dvd lemezzel. – Hoztam neki valamit.
- Nincs itt! Pontosabban most nem alkalmas, nem ér rá. – mondta a lány, tudván, hogy a fiú bezárkózott a szobájába, és társaságra a legkevésbé sem vágyik jelenleg.
- Értem! – szólt flegmán a srác. – Odaadnád neki ezt a kis ajándékot? Nem akarok bemenni, mert még a végén megint laposra verem.
- Szóval az a te műved volt, te rohadék?! – kapta fel a vizet Szilvia. - Most takarodj, mielőtt kihívom a rendőröket.
- Már megyek is, ne parázz. – mondta a férfi, majd a lány kezébe nyomta a tárgyat. – De idefigyelj! Gondolom te vagy Szilvi…a gyerek barátja vagy, ugye? Vagy keféltek, a franc se tudja. A lényeg, hogy mondd meg neki, hogy ne telefonálgasson, hanem fogja fel, hogy nem volt elég jó Nórinak.
- Csodálatos emberek vagytok! – mondta Szilvia, remegő arckifejezéssel. – De tudod mit? Szépen egymásra találtatok. Nem értem, hogy volt képes ilyet tenni Nóri.
- Pedig egyszerű. – vágta rá a férfi. – Pár napja találkoztunk, és azonnal rám mászott a klubban a csaj. Gondolom, nem kapta meg otthon, amire szüksége volt. Na de megyek, mert ma utazunk Ciprusra, és készülődnünk kell. Mondd meg a fajankónak, hogy házon kívül leszünk, de egyébként se basztassa azt a kurva telefont, mert lenyomom a torkán!
- Most már világos! – nevetette el magát Szilvia, a férfi kérdőn visszanézett a reakció miatt. – Ciprusi utazás…hát persze, hogy olyan jó vagy az ágyban, és nem a pénzed érdekli. Hmm. Miért nem lepődök meg?
- Te nem tudod, miről beszélsz! – mondta az egy pillanatra elbizonytalanodó srác. – Tudom, hogy mikor jó egy nőnek.
- Rendben, jó neked. – jegyezte meg cinikusan a lány. – Majd meglátod. Sok szerencsét.
Azzal becsapta az ajtót a férfi orra előtt, és alaposan szemügyre vette a lemezt. Mintha megsejtette volna, hogy mi van rajta, és a szemei elkerekedtek. Rövid gondolkodás után úgy döntött, hogy beviszi a szobájába, és mielőtt átadná Ádámnak, a biztonság kedvéért belenéz. Körülbelül három percig bírta nézni, ahogy Nóra és a férfi együttlétének rögzített pillanatai kendőzetlenül megelevenednek előtte. Kivette a laptopból, visszatette a tokjába, és feltette a polc tetejére, könnyen meghozva a döntést, miszerint nem adja át Ádámnak, nehogy még tovább romoljon az állapota.

    Szilvia figyelmességből bekopogott Ádámhoz, hogy megtudja, minden rendben van-e. A fiú meglehetősen nyúzottnak tűnt, mintha már napok óta nem aludt volna. A véreres szemeiben a könnyekre utaló pirosság mellett a fiúban lévő dühöt is tisztán ki lehetett venni. A padlón gyógyszeres dobozok, üres ásványvizes flakonok, valamint vodkásüvegek hevertek.
- Szilvi, légy szíves, csak hagyj magamra. – nyögte oda a lánynak, elég bunkó stílusban.
- Ez nem állapot Ádám! Össze kell szedned magad! – próbált hatni rá Szilvia. - Az nem fog segíteni, hogy rajtam töltöd ki a dühödet…de az sem, ha leiszod, vagy begyógyszerezed magad.
- Itt nem erről van szó!  - jegyezte meg Ádám, szavait néha összeakasztva a kábulattól, melyben tengődött. – Tudod, gondolkodtam. Volt rá ugyanis időm.
- És, mire jutottál? – érdeklődött a lány.
- Arra próbáltam meg választ keresni, hogy miért hagyott el Nóra. – kezdett bele a mondandójába a fiú. - Én nem hiszem, hogy azért a másik fasziért. Szerintem még mindig együtt lennénk, ha téged időben kiraklak.
Szilvia elképedt, láthatóan nagyon rosszul esett neki, amit Ádám a szemére hányt. Annak ellenére, hogy értette az okát a fiú viselkedésének, eléggé kiborította a dolog.
- Te nem vagy normális! – vágta a fiú fejéhez, majd kiviharzott a szobából.
- Tessék! Jó szórakozást hozzá! – mondta a férfinak indulatosan, miután kisvártatva visszatért a lemezzel a kezében, és erőteljesen a kezébe nyomta.