Világ a kalapban            

- Szörnyű teremtések, távozzatok, vagy sötét mágiát szórok rátok!

Kiáltotta egy kisfiú az ezerkilencszáznyolcvanas évek vége felé, apja üzlete, a Fácántoll bűvész bolt előtt, ahogy a galambokat rugdosta. Kora reggel volt, most nyitottak ki, a galambokat pedig senki sem kedvelte, ezért nem tett jót az üzletnek, ha ott tanyáztak a bejárat előtt.

            Szegényesen csak ketten laktak a bolt hátsó részlegében. A fiú apját ment felébreszteni, ám amikor benyitott a szobába, nagy meglepetés tárult a szeme elé. A férfi törökülésben pár centivel a padló felett lebegett, erősen meditált. Előtte a kalapja hevert, amiből egy fénysugár ragyogott fel.

            - Mi történik, apa? –fiú szavaitól a férfi kizökkent a koncentrációból, és a földre rogyott, lassan a fény is kialudt. 

            - Azt… Azt hiszem találtam egy másik világot.

            - Ez egy újfajta bűvész trükk? Megtanítod nekem is?

            - Elég idős vagy már, fiam, hogy megtanulj valamit. Ez varázslat. Ennek a szakmának az a titka, hogy a varázslást egyszerű bűvész trükknek álcázzuk, és nem pedig fordítva.

            - Ilyesmi valóban létezik?

            - Ha éjjel felnézel az égre, láthatod a világegyetemet. Az abszolút teret, aminek nincsenek létező határai, és akkora csillagokkal van tele, amekkorát mi elképzelni sem bírunk. Amihez képest mi bolygónk is csak egy porszem, még szemüveggel sem láthatnád. Mik vagyunk mi ezekhez a hatalmas erőkhöz képest? Miért ne tudnánk ezt az apró jelenéktelen kis dolgot, mint az életünk, saját akaratunk szerint befolyásolni. Annyi a teendőnk, fiam, hogy megtanuljuk, hogyan tudjuk mozgatni, megszelídíteni ezeket a láthatatlan erőket, úgy hogy a kedvünkre dolgozzanak. Vannak, akik kiváltságos helyzetben vannak, mint te magad is, akivel vele született ez a tehetség.

            - Én is képes vagyok, varázsolni? –kérdezte lelkesen a kisfiú.

            - Így bizony, de nagyon sokat kell még gyakorolnod, hogy a mestere lehess.

            - Milyen világ van abban a kalapban, és miért van benne?

            - Én tettem oda, hogy elrejtsem mások elől. Na, gyere fiam, most bemegyünk a kalapba és felfedezzük, hogy mit is rejt számunkra.

            - Mégis mekkorák ezek a csillagok, apa? –kérdezte a fiú, ekkora viszont a kalapból újra felvillant a fény, és a választ már csak a másik világban kapta meg. Ahol nem volt más csak füves rét, ameddig a szem ellátott rajta milliárdnyi nyúllal.

            - Mint a te tökfejed –felelte mókásan az apa, és megcirógatta a fia haját. Egyedül egy fa állt a végtelennek tűnő mezőn. Valami nem volt rendben vele, ehhez nem kellett különleges képesség, hogy érezzék. Félve közelítették meg, akkor vették észre, hogy a fatörzsének volt egy arca.

            - Szabadítsatok ki –nyögte a fa haldokló hangon. Megfogták az arcot, és addig húzták, amíg egy egész test nem esett ki a törzsből. A különleges teremtés felállt a földről, és ahogy megragadta a férfit, az elkezdett sápadni, kiszáradni, míg nem csak egy csont sovány, aszott test maradt utána. Ahogy elszívta az apa életenergiáját, az ő teste annál jobban kezdett izzani, lángolni. Hogy biztosra menjen, még el is csavarta a nyakát a fiú szeme láttára.

            - Ne aggódj, fiam! –szólt egy hang. - A testem halott, de a tudatom még ép, csak találnom kell valakit, akiébe áthelyezhetem, és visszatérek hozzád. –ekkora a lény hatalmasra tátotta a száját és beszippantotta a tudatot, megette azt. Miután eleget csámcsogott rajta, a kezében egy nyulat teremtett, és hagyta, hogy elrohanjon a többi társa közé. Ez volt a stratégiája, az embereket nyulakká változtatta, hogy minél gyorsabban tudjanak szaporodni, majd amikor már kellő mennyiség lesz belőlük, démon sereggé alakíthassa őket, hogy lerohanja velük Isten összes birodalmát, és elfoglalhassa a trónját a Mennyben.

            A fiú apja holtestéhez rogyott le, szorította és zokogott felette, amíg meg nem érzett valami keményet a zakójának belső zsebében. Egy pisztolyt húzott elő onnan.

            - Ez lesz a te varázspálcád, fiam. Ez nem egy egyszerű pisztoly, azt tudsz tüzelni vele, amire éppen szükséged van –valahogyan még mindig hallotta apja hangját a fejében. Ráfogta a fegyvert a szörnyetegre, és amikor meghúzta a ravaszt, jég zúdult ki a csövön. De hiába a fagy, az sem tudta megállítani. Ahogy közeledett felé a lény, minden lépése alatt üvegpadlóként szakadt be a valóság síkja. Próbált rá lőni vízsugárral, de egy szökőár ereje is képtelen volt megállítani a felé közeledő veszedelmet. Villámokat lőtt rá, szelet, lavinát zúdított rá a pisztolycsövön keresztül. Mind hiába volt. A fiú ekkor a galambokra gondolt, ha nem lehet kiirtani őket, akkor el kell hessegetni azokat. Erősen koncentrált, hogy a pisztolycsőben olyan nagy tömegű töltényt formáljon meg, ami képes a tér meghajlításra. Amikor már csak pár lépésnyire volt a démon, meghúzta a ravaszt, a kakas a helyére ugrott, és kilőtte a töltényt, ami a szörnyeteg fejébe csapódva egy feketelyukat képzett. Az arca tekeregni kezdett, aztán egy hirtelen mozdulattal mind beszippantotta a lényt, nyoma sem maradt, ahogy a fekete lyuk bezárult.

            Miután eltemette apja testét, visszatért a saját világába. Az egész életét azzal töltötte el, hogy belenyúlt a kalapba és nyulakat halászott elő. Hamarosan hatalmas népszerűségre tett szert a mutatvány, világ szerte népszerűvé vált, anélkül, hogy bárki is tudta volna, hogy mi áll a háttérben. Hogy csak egy árván maradt fiú kereste elkeseredetten az apja lelkét. Remélte, hogy egy nap majd rálel.

            És kollégák lehetnek.