Nyolcadik kerületben egyedül

            - Oké, ez baj!

Mondta Tamás, amint elvesztette Ildi nénit szem elől. Egerből jöttek osztálykirándulásra a fővárosba. Ildi néninek pedig akadt egy kis halaszthatatlan elintéznivalója, ezért megkérte az osztályt, hogy amíg eltűnik tíz percre, maradjanak szépen a fenekükön a McDonald’s épületében. Andris, Peti, Krisztián és Tamás kalandvágyó kissrácok voltak, ezért megszegték a kérést, és izgatottan indultak a fiatal és csinos, frissdiplomás Ildi néni után.

            Jó pár sarkon fordultak be, amikor a tanáruknak hirtelen nyoma veszett, viszont itt ez jelentette a legkisebb gondot. Amikor felemelték a tekintetüket a házfalra és meglátták, mit ír a kis tábla, eltűnt belőlük az összes lelkesedés. Meg volt a híre ennek a kerületnek.

            A társasházak előtt csupa rossz arc ücsörgött, hangoskodtak, köpködték a szotyit, telefonról hallgatták a zenét. Bólogattak a kis srácok felé, méregették őket. A fiúk fülüket-farkukat behúzva sétáltak el, szinte halálfélelmük volt, ami egyáltalán nem is csoda. Próbáltak nem rájuk nézni, ezért a másik irányba tekintettek, és ahogy a félelemtől reszketve botladoztak, a falfirkákat olvasgatták: A kereszténység megszentségtelenít. Meg fűrész. Semmi értelme.

            - Jó helyre hoztál minket, te hülye! –dünnyögte Andris.

            - De láttam, hogy erre jött, nyugi. Ezek meg fényes nappal nem bántanak senkit, olyanok, mint a vámpírok, csak éjjel vadásznak –felelte Tamás.

            - Ha sötétedés előtt nem jutunk ki innen, akkor végünk, mert te olyan béna vagy, hogy még tájékozódni sem tudsz –szidta Krisztián.

            - Ja, a nők amúgy sem tudnak tájékozódni –Peti Tamásra utalt, így az áldozaton kívül, mindenki gúnyosan nevetett fel.

            - Nézzétek, ott egy posta, tuti, hogy oda ment be –mentegetőzött Tamás.

             Az volt a haditerv, hogy megvárják, amíg Ildi néni kijön, és visszafelé is követik őt. Így vissza találnak, kapnak egy kis biztonságérzetet, és ha elég ügyesek, észre sem fogja venni, hogy eltűntek a fiúk, azaz elkerülhetik a leszidást, ami garantált lenne, ha meglátná itt őket.

            Amíg vártak a srácok, Peti kiszúrta, hogy az utca végén van egy szex bolt. Benéztek a postára, és látván, hogy milyen sokan vannak bent, gondolták Ildi néni sem fog hamar végezni, ezért elmentek, hogy körülnézzenek a boltban. Ám a bejárat előtt mindannyian megtorpantak, senki sem volt elég bátor.

            - Döntsük el, ki megy be először –szólt Peti.

            - Stip-stop, nem én! –kiáltott fel gyorsan Tamás önelégülten mosolyogva.

            - Stip-stop, én sem! –vágta ki magát Andris.

            - Stip-stop, te mész, Peti! –folytatta Krisztián. Hangos nevetés tört ki, ami gyorsan veszekedésbe csapott át.

            - Ez így nem ér, ez csalás volt. Én már rögtön a legelején mondtam, hogy nem megyek.

            - Miért hazudsz, Peti? Te is tudod, hogy nem mondtad ki, te vagy a csaló.

            - De te sem mondtad, hogy nem mész. Azt mondtad én menjek.

            - Igen, ez azt jelenti, hogy nem én megyek, mit nem értesz?

            - Ez így nem ért, sajnálom…

            - Stip-stop, nem én megyek! –vágta rá Krisztián, és mindenki Petin kezdett el nevetni.

            - Nem baj, bemegyek én akkor, de legalább tudjuk, hogy egy csaló buzi vagy, Krisz, meg AIDS-es is.

            Amikor beléptek az ajtón, Ildi nénivel találták szembe magukat, aki éppen három különféle análgyöngysort tett a táskájába. Ildi néni nagyon haragudott rájuk, hogy elcsászkáltak, ráadásul őt követték. Viszont alkut kötöttek, hogy elmarad a leszidás, hogy ha megígérik, ez a történet, soha, semmilyen körülmények között, nem fog napvilágot látni. Az ígéret pedig szép szó, ha megtartják úgy jó…

            De ki ne szegte volna már meg az ígéretét?