A Time magazin 2016. decemberi kiadása

Interjú Mucsi Zoltánnal

R: A film rendezője, Antal Nimród után, van szerencsém Zoltán veled is interjút készíteni, mint a film főszereplőjével. Abban azt hiszem, mindenki egyetért, hogy az Európa sofőrje igazi mérföldkő a magyar filmgyártásban, mondhatni, valósággal odahelyezte kis országunkat a nemzetközi térképre ez az alkotás. Mitől lett ekkora siker?
MZ: Nos, az Európa sofőrje végre egy olyan film, ami nem csak a magyar embernek szól. Befogadható, értelmezhető a világ minden táján, és természetesen a profi csapat is elengedhetetlen feltétele volt ennek a sikernek.
R: Persze, sokan vagyunk, akik az évek során tőled megszokott karaktereket is szeretjük, de úgy gondolom, hogy hálásak lehetünk, hogy a 2003-as Libiomfi után 13 évvel, ismét egy komolyabb, drámaibb szerepet kaptál. Nem mindennapi teljesítményt nyújtottál, amivel minden bizonnyal komoly hírnévre fogsz szert tenni.
MZ: A hírnév az csak másodlagos ilyen szempontból. Annak kell örülni, hogy letettünk végre egy jó alapot, amire aztán lehet szépen építkezni, rakosgatni a téglákat. A szereppel kapcsolatban csak annyit, hogy mindig is közelebb álltak hozzám az ilyen karakterek, és csak hálás lehetek a rendezőnek, hogy rám esett a választása.
R: Ha már Antal Nimród. Ugye a Kontroll című film után másodszor dolgozhattál vele együtt. Milyen köztetek az összhang?
MZ: Először is hadd mondjam el, nagyon nagy szerencse, hogy sikerült a Nimródot úgymond hazacsábítani. Egy szépen épülő, bár az utóbbi időben kissé megrekedt amerikai karriert tudhat maga mögött, és dicséretes, hogy nem okozott neki különösebb gondot visszajönni, hogy rendezzen egy magyar filmet. Róla egyébként csak jókat tudok mondani, profin végzi a munkáját, hagyja kibontakozni a színészeit.
R: A film elején betekintést kapunk a főkarakter múltjába, ahol kiderül, hogy gyerekként focista szeretett volna lenni. Ha jól tudom, veled is ugyanez volt a helyzet. Van valami összefüggés a két dolog között?
MZ: Az úgy volt, hogy a jelenet nem volt még meg teljesen. Nimród odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mi szerettem volna lenni kiskoromban. Én meg mondtam neki, hogy focista. Szemmel láthatóan megtetszett neki az ötlet, és bele is rakta a jelenetbe.
R: Hogy is volt ez a focistakarrier az életedben?
MZ: Hát, karrierről azért nem beszélhetünk. Egy időben eljártam a Fradi edzéseire, de hamar be kellett látnom, hogy én nem vagyok azon a színvonalon.
R: Milyen volt az Eszenyi Enikővel forgatott közös jelenet? Igazi volt a csók?
MZ: Igen, igazi volt. Az egy nagyon jól sikerült jelenet volt, és ezt Enikő is így látja. Sőt, feleségemnek is kifejezetten tetszett, semmi ellenvetése nem volt ezzel kapcsolatban.
R: Már említettem, hogy ez a szereped eltér a korábbiaktól. Egy gazdag, nagyon elfoglalt üzletember sofőrjét alakítod, aki munkájának köszönhetően bejárja jóformán fél Európát, mindenhol eltölt egy kis időt, és kap egy kis ízelítőt az adott országok kultúrájából, amíg a főnökének épp nincs rá szüksége. Mi az, ami miatt ilyen jól működik a gépezet? Mintha csak rád szabták volna a szerepet.
MZ: Nos, a karakter mindamellett, ami történik vele, végig megmarad annak a magyar átlagembernek, akit már az elején megismerhet a néző. Kis emberek, átlagemberek a világ minden táján vannak, talán ez is közrejátszik abban, hogy ennyire befogadható a film.
R: Beszéljünk egy kicsit arról, amiért végül is magazinunk decemberi számának címlapjára kerültél, nevezetesen, hogy téged tartanak a közelgő Európai Film-díj gála legfőbb várományosának, a legjobb főszereplő kategóriában. Ott vagy a jelöltek között, ha jól sejtem, reménykedve várod már a díjátadót.

MZ: Reménykedve és türelmetlenül, hogy őszinte legyek. Ugye, több hónapja már, hogy nyilvánosságra került a jelöltek listája, és természetesen én is eljátszadozok a gondolattal, hogy mi van, ha én nyerek. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy mivel a filmet és Nimródot is jelölték a maguk kategóriájában, én maximálisan kiegyeznék azzal, ha a háromból egy díjat nyerünk, bármelyik is legyen az.
R: Mondhatjuk, hogy felvirágoztattátok a magyar filmgyártást? Nemzetközi szinten is ismertté, elismertté tettétek?
MZ: Ez azért egy elhamarkodott kijelentés lenne. Ezen az úton kell tovább mennünk, és akkor talán elérjük ezt is. Most az a legfontosabb, hogy bebizonyítottuk: ennek a civilizációnak a magyar nemzet is egyenrangú, versenyképes tagja.
R: Zoltán, köszönöm szépen, hogy időt szakítottál rám. Sok sikert kívánok neked, és a csapatnak a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.