Bence időben emelte magasba kezeit. A fekete audi abbahagyta a hátrafelé tolatást, a benne ülő fiatal pár pedig mit sem sejtve pislogott a feléjük rohanó fiúra, aki nyomban a Júlia felöli, letekert ablakhoz érve, heves levegővételek közepette hadarta.

 - Miben tudnék segíteni nektek?

- Nem kertelek, tudom mennyi mindenen kellett eddig átmenned, úgyhogy most azonnal a lényegre térek! - magyarázta Júlia az autó hátsó ülésén gubbasztó Bencének. - Találkoznod kell egy lánnyal!

Bence homlokrácolva emelte fel a fejét.

 - Mégis milyen lánnyal? - mivel még nem szűnt benne az ingerültség, így egymás után hagyták el az ajkát olyan szavak, melyek teljesen feleslegesnek bizonyultak. - Talán a Hasfelmetsző lányával? Mert ha már itt tartunk, akkor annak a lánynak, ugyan ki lehet az apja?

- Egy maffiózó! - válaszolta a volánnál ülő fiú, kinek az arcán könnyelmű mosoly tűnt fel.

- Köszi de semmi szükségem nincs a rémisztgetéseidre! - csóválta a fejét Bence, mire a hasonmása kajánul vigyorogni kezdett. Látszólag mintha élvezné azt a pillanatot, amikor a frászt hozhatja a Ceglédi fiúra.

 - Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni! - fordította Bencéhez az arcát Júlia, miután rosszallóan tekintett vőlegényére. - Csak azzal a lánnyal kellene találkoznod, akihez hozzá akarják adni az én Bencémet! 

Bence hirtelen azt sem tudta, hogy nevessen vagy üvöltsön. Végül mindkettőt választotta.

 - Ezt nevezem! Ti aztán tudjátok hogy kell a másikat veszélybe sodorni! Azt akarjátok, hogy találkozzak egy maffiózó lányával? 

Júlia bizonytalanul nézett vőlegényére, aki vele ellentétben pontosan tudta, hogy mit kell mondani.

 - Pontosan! - kiáltott fel jókedvűen, s lehajolva, az ülése mellől előhúzott egy sötétkék kézitáskát, melyet színpadias mozdulattal felmutatott az ijedt képű Bencének s végül Júlia ölébe helyezte. - Úgyhogy, Júlia szívem, kérlek alakítsd át a mi Bencénket úgy, hogy tisztára úgy nézzen ki mint én!

Ezután nem törődve a leeső állal bámuló Bencével, előrefordult s beindította az autót, ám előbb megvárta míg Júlia átül a hátsó ülésre, utána pedig lassú tempóval elindultak a keskeny utcán. 

Bence tartózkodva figyelte Júlia kézitáskáját. Hiába nyugtatta a lány, hogy csak egy természetes átalakítás lesz, nem pedig plasztika, amint kinyitotta a táskát, Bence abban a pillanatban szegezte is a tekintetét a benne rejlő ismeretlen dolgokra. Szerencséjére félelemtől vibráló szemei nem akadtak meg sem fecskendőben, sem pedig sötétbarna üvegben tárolt altatószerben. Júlia nem hazudott neki, a kézitáska tartalma egy kisolló, néhány szemceruza, vagy talán filctoll,  púder, fésű, kistükör és még kettő dezodor volt. 

 - Mi a fene, miket szoktatok ti magatokkal hordani? - förmedt rájuk Bence, majd arca újból megdermedt, amikor a lány egy hosszú fekete filctoll szerűséget emelt feléje.

 - Fodrász végzettségem van - jelentette ki büszkeségtől csillogó szemekkel Júlia. - Nyugi, nem fog fájni, csak felrajzolom a jobb szemed alá azt a csillagtetoválást, ami az én Bencémnek is van. Így már pontosan úgy fogsz kinézni mint ő! Csak ha lehet, egy darabig ne mosd meg az arcod, mert ez könnyen lejön!

 - Addig a pár percig, amíg a maffiózó lányával kavarsz! - fejezte be a mondatot a vőlegény, aki ezúttal is vigyorogva fogadta Bence zsörtölődését.

 - Ez talán vicces lett volna akkor, ha éppen egy képzett humorista mondja és nem te! Nem is értem, miért nem rohantam el előletek? 

Júlia gyorsan felrajzolta a csillagot Bence arcára. Miután megvolt, kivette a kézitáskából a kis tükröt, és átnyújtotta Bencének. A fiú nagyon lassan emelte az arcához, mintha attól tartott volna, hogy mikor belenéz a tükörbe, hiányozni fog az orra. Azonban a rövid ideig tartó gyönyörködése a szeme alá felrajzolt csillagban, egyáltalán nem hozta ki a sodrából. Még talán jól is állt neki. Akkor mondaná el hogy igazán tetszik neki, ha nem egy ilyen faragatlan, nagyképű srácot kellene utánoznia. 

 - Most mit csinálsz? - emelte fel hirtelen az arca elől a tükröt Bence, miután azt látta, hogy Júlia egy kis ollót és egy fésűt húz elő a kézitáskából. - Meg akarsz nyírni?

- Ez a beszéd! - csapott a kormányra a hasonmása, és hosszan elnevette magát. - Ha lehet, kopaszra!

 - Téged nem kérdeztelek! - kiáltott rá Bence, s még ő maga sem tudta megmagyarázni hogy miért, de egyáltalán nem kedvelte ezt a beképzelt fiút, még akkor sem, ha nagyon hasonlítottak egymásra. Az igazat megvallva, már azt is bánta, hogy elfogadta a segítségkérésüket. Pedig gondolkodnia kellett volna és nem bedőlni az önsajnáltató dumának. Ez az ő hibája. Mert mindig csak cselekszik és soha nem gondolkodik. Nem hiába mondta neki Dávid a félidőben, hogy ha a tettek mezejére lép, soha nem használja a fejét, csak megy előre, nem számítván a következményre, csak megy. S éppenséggel ezért is ül egy megszökött szerelmespár autójában. 

 - Rendben, készen is vagyuk! - ujjongott rövid idő után Júlia, miközben Bence, akinek eddig fel se tűnt hogy a hajához ért az olló, értetlenkedve simította végig tenyerét a feje tetején. Semmi változást nem észlelt. Júliát nagyon feldobta a munka, olyan önfeledten viháncolt mellette, mintha most tudták volna meg, hogy ők lettek a heti ötös lottó nyertesei. 

 - Hamarosan összeházasodhatunk! - repesett az örömtől Júlia.

 - Igen, szerelmem, csodálatos lesz! - bólogatta fejét hevesen a fiú. - Olyan boldogok leszünk, mint még soha senki! Ezt megigérhetem neked! 

Ahogy ott ült Bence egymagában, és nézte ahogy a szeme előtt egymásra néz a két ifjú, egyszerűen észre sem vette, hogy megszűnt létezni benne minden harag, ami eddig a lelkét nyomta. Már nem akart megszökni, pedig elhatározta, ha az autó lelassít, már töri is ki a könyökével az ablakot és mászik ahogy csak tud. Nem sokkal ezelőtt még önmagát is okolta, amiért fejet bólintott Júlia segítség kérésére, de most valami történt vele, ami gyökeresen megváltoztatta a véleményét. 

Valamelyest legyengült, mégis érezte testében -lelkében azt az erőt, ami szinte minden porcikájába eljutott. Az ifjú párt elnézve, arra a következtetésre jutott, hogy történjen bármi is, de mindent megtesz azért, hogy végre örökké boldogan élhessenek egymás mellett. Még ha ennek nagy ára is lesz, de akkor is! Hiszen ez a két fiatal annyira odáig van egymásért! Két szerető szív, akik képesek voltak a saját családaik ellen fordulni, felrúgni minden szabályt, csakis egymásért! Képesek voltak minden akadállyal szembenézni, hogy bebizonyítsák, szerelmük mindent legyőz!

Ez a hasonmás Bence, alapjáraton egy önelégült, kis bunkó akit nem szívesen ismerne meg az ember, még ha muszály is lenne! Mégis mindent megtenne azért, hogy Júliát boldoggá tehesse. Komolyan veszi a kapcsolatát, hagyja hogy az érzelmei irányítsák őt. Ahogy ez a fiú belenéz Júlia szemeibe, s akkor megszűnik az az idegesítő személy lenni, - akit Bence legszívesebben orrba dörgölne - egyszerűen csodálatos. Csodálatos ahogy a szerelem varázslatos érzése, megváltoztatja az embert, ráadásul a javára.