A kedvenc könyvesboltomban jártam, mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Gábor neve világított. Nagyot sóhajtottam… már megint egy gyilkosság. Idáig ez az ötödik esetem, még zöldfülűnek számítok a kollégák között. Gábor a „mesterem”, segít beleszokni a nyomozásba. Gyorsan kisiettem a boltból, nem is vettem semmit. Amúgy is mennem kellett volna, mert közeledett a záróra.

Megpillantottam, ahogy beértem a szobába. Ott hevert a földön, tehetetlenül… Kék ruháját lilásra színezte a skarlátvörös vér. Késelés… Kissé megráztam a fejem, majd nyomozó-szemmel néztem végig a szobán, és az áldozaton. Eladóként dolgozott. Egy fiatal, átlagos körülmények között élő lány. Szép ruhában, a haja és a körmei kifogástalanok. A hűtőben találtam egy behűtött vörösbort, két pohárral. 
Gáborral megosztottam az észrevételeimet, amire így reagált:

-          - Jó megfigyelések. Most egyedül hallgatod ki a családot, már a múltkor is ment volna. Most rajtod a sor! Ha bármi kell, segítek! – Közölte, a méretes bajsza alatt dörmögve.

Igen, talán ment volna akkor is… De most több bátorságot éreztem magamban. A lány vőlegényével kezdtem, majd az anyósával folytattam. Ők voltak a legközelebb. A kikérdezés ilyenkor mindig döcögős, még nem térnek magukhoz a sokktól. Ugyanakkor mókás is, mert mindenki története eltér. Néha úgy érzem, hogy a valóságtól például mindenkié eltér. Most az anyós volt a legszimpatikusabb, mivel teljesen olyan volt, mint amilyennek egy rossz anyósnak lennie kell!

-          - Még hogy szerelem első látásra! Hogyne! – Még a halála után sem kedveli a volt menyét, érdekes. – Én mondom fiatalember, ennek úgy is válás lett volna a vége! De hát válás, az én családomban?! Pfúj!

A vőlegény ezzel szemben meggyötört volt, amit nem csodálok. De a fájdalmát humorral palástolta.

-          - Igen, én vagyok a majdnem-férj. Egy hónap múlva lett volna az esküvőnk, ma este akartuk megünnepelni az előléptetésemet. Ne higgyen az anyámnak, őrültségeket beszél. Néha már azon gondolkodom, hogy be kéne adnom egy öregek otthonába, vagy a kórházba. Vagy bérelni neki egy lakást, jó messze innen, vagy raktárt, vagy nemtom…

Elfojtottam egy mosolyt, mert tudom, hogy nem lenne helyénvaló. A kikérdezés után néhány perccel csörgött a telefonom. Gábor volt az, az őrsről telefonált. Jelentkezett a gyilkos, egy fiatal srác. Csak be akart törni, és ellopni néhány cuccot, de a lány pont otthon volt… A fiút pedig nem hagyta nyugodni, hogy gyilkolt.
Hazaérve egy váratlan meglepetés fogadott. A barátnőm gyertyafényes vacsorával várt. Szorosan a karjaimba zártam törékeny testét… Ma akár ő is járhatott volna így…