Utólagos engedéllyel ide töltöttem,nem szeretném,ha a tegnapi kálvária megismétlődne!

GAZSI BALLADÁJA  (Játékra fel)

           Portik Álózsi sietős léptekkel indult a bíróhoz jelenteni, hogy az éjjel ellopták a lovát. Pár lépéssel mögötte viharzott lóhalálában Amáli is, a felesége, mert biztos volt benne, hogy a kerten keresztül vitték el, mivel a ragyogó kelkáposztái szarrá mentek.

-          Látszanak a nyomok? – kérdi a bíró

-          Nem, Mózes, a hitványnak, akárki legyen, volt esze, rongyba kötötte a patáit, hogy nyomot ne hagyjon.

De bele sem melegedtek a diskurzusba a szomszéd falú felől hangoskodva jött egy csapat, vezették az Álózsi lovát, és megkötözve hozták Gazsit.

-          Tudod, komám – szólt a szomszéd falú elöljárója - kinn voltunk a határban legelőt mérni, amikor láttuk, hogy dobogás nélkül közeledik egy ló. Aztán feltartóztattuk az atyafit, aki nem tudta megmondani hova megy erre felé, és miért visel a ló bandázst a lábain

A bíró merő pillantással fixírozta a cigánylegényt.

-      Te Gazsi, én úgy tudtam, hogy te csak prímás vagy. Mióta ez a mellék élvezet?

-       Jaj, tekintetes bíró úr, nekem a véremben van a lú. Tudja, már purdé koromban is az óvodából mind elloptam a hintalovakat, pedig azok fából voltak, s hogy ki ne derüljön apám, elégette a tűzön. De jó meleget adott!  Aztán tudja a muzsikáló kereset csak alamizsna. Nekem is ott van a Piranda, hát szerettem volna cicomázni, hogy egye a nyavalya a többi pendelyes cigánnét, hullana le a szőr a lábuk közül!

 -       Na, fiam, de most elkaptak a szomszéd komák. A lovat Álózsi bátyád haza viszi, aztán biztosan Amáli nénéd is megmossa a fejedet a kelkáposztáiért, megfizetteti a nagy kárt! Ezek tények, de csak nem mondtad meg, miért vetemedtél lopásra?

   - Nekem es vótak terveim. Mint már mondottam, szerettem vóna Pirandámnak egy arany nyakláncot, mert a többieké csak réz és üveggyöngy. Ha egybekelünk, legyen külemb a többinél. Meg kellett vóna dezodor, fogkefe, meg paszta, hogy csökkentse a cigányszagot, mert mióta naccságáknak húzom a nótát,már kényesebb a szaglásom,fullaszt a füstös szag.. Hát ennyi. A jobblét felé kacsintgattam, de hiába. Lássa más tolvajok, leölik és értékesítik a húsát, a bőrét, még a csontjait is felvásárolják a cukorka gyárakban. Nekem erre nincs időm, én eddig is olcsóbban túladtam rajta mint a piaci egységár.

 -      Hát Gazsi,eddig volt a pünkösdi királyságod. Itt maradsz a községi fogdában, amíg érted jönnek a törvényszékről.

-      Megértem drága bíró úr, ha már így döntött, csupán egyet engedjen meg,hogy elköszönjek édesanyámtól.

-      Nem! Veled már senki sem beszélhet,amíg a rendőrök érted jönnek.

 -      Ha már úgy sem lehet,kérem alássan adják ide a hegedűmet,mert édesanyám abból is megért mindent.

A bíró elhozatta és ő is leült a fogda elé, mert Gazsi híres volt hegedülésben. Kevés idő alatt stímolta a húrokat , próbálgatta, aztán ujjai alatt felcsendült a szívet hasogató nóta:

     „ Vándor felhők fenn az égen, ha majd egyszer kis falumhoz értek,

         Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek,

         Ott ahol a vén eperfa halkan sír a nyári éjszakában,

         Vándor felhők, ott van az én édesanyám nádfedeles háza.”

     Gyült a nép a községháza udvarán és mindenki könnyezett, amikor a rendőrök bilincsbe verve elvitték Gazsit. Álózsi odaszólt a bírónak:

-   Te Mózes, ha már úgyis meg van a ló, nem kellett volna elvitetni a cigányt, mert ezután ki fog muzsikálni mulatozás alatt.