Mit mondjak na, kedvet kaptam hozzá! Remélem mindenkinek tetszeni fog és előre is bocsánatot kérek, ha esetleg téveszettem volna valamit! Csak szólok hogy átolvastam, még ha az nem is fog látszani! Jó olvasást kívánok!

A Romhányi Család  ( Játékra fel! )

  Egy kellemes csütörtök estén, a Romhányi család éppen a vacsoráját fogyasztotta.   Erre a családra az a jellemző, mint ami általában a többire is. Mégpedig az, hogy imádnak evés közben beszélni egymással. Persze, kizárólag miután lenyelték az alaposan megrágott falatot. A családfő, Romhányi Tihamér boldog házasságban élt feleségével Lujzával és két közös gyermekükkel, a tizenhét éves Noémivel és a tizenhárom éves Szilárddal együtt.

  Egyszerű, hétköznapi életet éltek úgy, ahogy azt ők szerették volna. Számukra semmi sem jelentett fontosabbat egymásnál, nem volt semmi olyan dühből fakadó szituációjuk, amivel tartósabb haragot szítottak volna egymás között.

 Timahér már gyermekkorában megfogadta, hogy ha felnől, jó apa lesz. Huszonkét éves egyetemista korában ismerte meg Lujzát, egy diszkóban. Kapcsolatuk mondhatni első pillantásra szerelmet hozott, s ennek kapcsán, rá két évre megszületett első közös gyermekük Noémi, majd pedig utána rá négy évre, Szilárd érkezett a családba. 

Hol is kezdtem? Tehát egy roppant nyugodt, csütörtök estén, közvetlen az M1-es csatornán közvetített 2014-es Brazil Labdarúgó Világbajnokság tornájának a levetített mérkőzése után, a család asztalhoz ült és jóízűen falatozták Lujza mesteri töltött paprikáját. S közben meg is kezdődött a szokásos evés közben történő traccparti.

 - Te apa - szólalt fel elsőként Szilárd, aki édesanyja óvval intésének ellenére is mohón belefalt a forró ételbe, majd kellemetlen arccal rántotta el fejét s nézett az apjára. - Mond, mi hajtja a gőzmozdonyt?

  Tihamér professzorszerűen tekintett fel a plafonra, ahol semmi különöset nem látott, csak a csillárt.   Halvány fogalma sem volt, honnan jöhetett fiának ez a feledtébb felesleges kérdése, ám mivel ő korántsem azok az apák közé tartozott, akik ezért gorombán leszólják gyermeküket, így eljátszotta hogy ez a kérdés, bizony őt is jól megfogta.  Olyannyira sikerült beleélnie magát a szerepébe, hogy Lujza eltátva száját az apa-fia beszélgetést hallván, véletlenül Noémi tányérja mellé szedte a töltött paprikát.

 - Nos fiam, én úgy gondolom hogy amikor a gőz kipárolog a lábasból, miután felnyitják annak tetejét, azt hirtelen begyűjtik egy öt literes befőttes üvegbe, így felhasználva a mozdonyhoz! 

Szilárd arcán lassan a vigyor jele kezdett feltűnni.

 - Ugyan, apa - legyintett a fiú. - Ne viccelj már, ez butaság! Mégis honnan lenne valakinek öt literes befőttes üvege?

Lujza amilyen gyorsan csak tudta, visszakotorta a lánya tányérjába a félreszedett paprikát, majd az asztaltól felállva, a háta mögött lévő mosogatóból a vizes szivacsot kivéve, nyomban nekilátott az abroszon szétterülő paradicsomos szósz feltakarításának.

 - Fiam, tudnod kell hogy amikor az üveget fújják, nem számítanak a méret arányok - folytatta tév eszmés elveit Tihamér. - Mondhatni, eleve öt literes nagyságúra fújják, majd utána kiegyengetik, tudod, mint ahogy....na jó itt hagyjuk abba már túl mentem a határon! Faljunk!

 - Végre - biccentett Noémi az édesapja, majd utána pedig az öccse felé. - Köszönöm szépen! Javaslom, kevesebb Family Guyt nézzetek! Főleg, te apa! Nem vagy te Peter Griffin!

 - Peter Griffin csak egy kitalált rajzfilmsztár kislányom - felelte Lujza, a sikeres abrosztisztítás után. - Amikor apáddal összejöttem, akkor is ugyanilyen volt! A többi férfival ellentétben, még a házasságkötés után sem szűnt meg belőle ez a fajta ökörség!

Tihamér elégedetten dőlt hátra, s miután megrágta a szájában lévő falatot, dicsőittasan szólt. Látjátok, megmondtam hogy először kultúráltan megrágják a falatot! Akkor meg mi értelme csendben enni az asztalnál?

 - Engem egy házasságkötő papír nem fog megváltoztatni! - majd kezébe vette a kanalat, ám mielőtt újabb falatot kapott volna be, odahajolt fiához. - Ha ezt hallaná az anyósom! 

Szilárd jókedvűen nevette édesapja szavait.

 - Akkor mit csinálna?

Tihamér értetlenül pislogott a fiára.

 - Mikor mit csinálna?

 - Hát a mama - vonta meg a vállát Szilárd, kinek még mindig feszült a vigyor az arcán. - Mit csinálna akkor, ha megtudná hogy téged egy papír nem fog megváltoztatni?

 - Fiam, ez csak egy szószleng, vagy hogy is szokták ez mondani? Érted, nem?

 - Nem!

 - Timahér - emelte fel a fejét a tányérja felől Lujza. - Mi van az anyámmal?

 - Csak azt mondtam hogy ilyen finom töltött paprikát, még az anyád sem tud főzni! - emelte magasba a kanalát a családfő, mint valami kardot egy győztes diadal után, ám újból a fiához hajolt és odasúgta neki. - Nem ám, fogadni mernék egy táska húsz ezresben vele!

Szilárd hangosabban nevetett, melynek hallatán Lujza egyre kiváncsiskodóbban nyújtotta magasra a nyakát.

 - Te szerinted mit mondhattak az anyámról? - érdeklődött Noémi véleménye iránt, azonban a lány, még jobban elbújva hosszú szőke haja mögé, leegyszerűsítő választ adott.

 - Én inkább most ennék!

 - Mi a baj, rossz kedved van?

 - Nem, csak azt mondtam, hogy enni szeretnék!

Ekkor Szilárd, dadogva a nevetéstől mutatott nővérére.

 - Anya, ne piszkáld már szegényt, tudod amikor mensizik és kérdezősködsz, az csak olaj lenne a tűzre!

Noémi a tányérja mellé helyezett késre nézett, majd a kezébe véve, látványosan pörgetni kezdte az ujjai között.

 - Ha pedig ezzel csinálok neked fülbevalónak helyet, akkor meg sírva rohansz anya szoknyája alá!

Tihamér szórakozottan nevetett fel, majd elégedetten kezdett tapsolni s végül levette szemüvegét, hogy megtörölje könnyesre kacagott szemeit.

 - Az ilyen családi vacsi manapság ritka mint az Igó vezetéknév!

Hah! Köszönöm szépen!