Bence lehajolt s felvette a két jegyet, majd mikor felegyenesedett, ekkor csodálta meg Zsuzsa roppant formás és mellette sportos külsejét.

 Fekete szabadidő nadrágban volt, felső testén pedig szürke trikó feszült. Bence még a füle tövében is érezte azt a meleget, amelyet általában akkor szokott tapasztalni, amikor kínos helyzetbe kerül. 

 - Azt hittem, kicsit vastagabb termetű vagy - jelentette ki ugyanazzal a lelkesedéssel a hangjában, mint a köszöntéskor. - Vagy történt valami? Lefogytál!

Bence alig tudott szóhoz jutni.

 Minden alkalomkor, amikor Zsuzsa befejezte a mondatot, s ő nekikezdett volna a válasznak, a lány újból rázendített, így kénytelen volt továbbra is magába folytani a mondanivalóját.  Jóformán nem is tudta igazán beleélni magát a helyzetébe.

- Nem vagy valami beszédes - vágta csípőre a kezét Zsuzsa. - Na, mindegy, odafent majd beszélünk, most menjünk szerintem mert már lassan a himnuszok következnek!

 Azzal megfogta Bence kezét, s húzva maga után, a szektorok felé indultak. A hatalmas füves pálya körüli lelátók egyik fele magyar, míg a másik fele spanyol szurkolóktól hemzsegett.   Annak ellenére hogy ez csak egy barátságos meccs, elég szép számmal jelentek meg a nézők.   Míg a vendég csapat drukkerei csendben, addig a magyar szurkolók torkuk szakadtából üvöltöztek, mindenféle transzparenst emelve a fejük fölé. 

Zsuzsa egészen a "B" szektor tetejéig rángatta Bencét.

 A fiúban már a találkozásuk elején felmerült a menekülési szándék, ám miután leültek és csendben, egymás szemeibe néztek, úgy érezte, valami rettenetesen megváltozott benne. Tetszettek neki a lány zöld szemei. Olyan izgalmas, kalandra hívóan tekintett a fiúra. 

 - Ne hozzak valamit a büféből?Nem vagy szomjas?

Zsuzsa azonban szemrehányó tekintet kíséretében utasította el Bence ajánlatát.

 - Nem drága, itt maradsz szépen velem, nem mész sehova!

Olyan hirtelen változtak meg az indulatai az arcán, hogy Bence nem tudta eldönteni, hogy most csak szórakozik a lány, vagy valóban komolyan beszél. Azok a szép zöld szemecskék, most rosszallóan szegeződtek rá, mintha arra akarnák késztetni, hogy ne mozduljon.

 - Akkor térjünk hát a lényegre! - szólalt meg határozottan Zsuzsa. - Miért nem fogadtad el az ajánlatomat?

  Zsuzsának kezdetben kedves és vidám arca volt, szinte sugárzott az örömtől, hogy meglátta Bencét, ám most amióta helyet foglaltak, hihetetlen módon, minden jó tulajdonsága az ellenkezőjére fordult.  Visszautasította a fiú kedvességét, ráadásul olyan haragosan lépett fel ellene, mintha ősi ellenségek lennének.

- Nem kell húzni az időt, és ne nézz a pálya felé, mert ma egy másodpercet sem fogok neked engedni belőle, úgyhogy nagyon gyorsan válaszolj a kérdésemre!

Zsuzsa fenyegető szavai eljutottak egészen a lelkéig Bencének, méghozzá arra a pontra, ahol egyszerűen leblokkolt a sok hallott rossz szótól és innentől kezdve, ha akart volna, sem tudna megmukkanni.   Mielőtt azonban a végső kétségbeesés szakadékába zuhant volna, legnagyobb döbbenetére, Zsuzsa elnevette magát. 

 - Jajj, te kis bolond, komolyan ne vedd már, csak vicceltem! - azzal újból magához ölelte a látszólag jégbe fagyott Bencét. - Olyan édes vagy amikor olyan félénken nézel rám!

     Bence értetlenül pislogott a lányra.

 Olyannyira zokon érintette ez a helyzet, hogy most, amikor már ténnyé vált, hogy csak poénkodás áldozatául esett, kedvében állt volna, lehajítani a szektor tetejéről Zsuzsát.   Azonban a lány parfümjének édes illata, valamelyest megbabonázta őt.   Persze nem csak finom illata miatt, de mintha megtalálta volna Zsuzsában azt a vonzerőt, amitől még a fekete humora ellenére is ragaszkodott a társaságához.   Furcsálta, hogy csupán attól, hogy a lány magához ölelte, ennek hatására, testében mintha egyszerre több hullám elindult volna, a feje tetejétől, egészen a talpáig. Majd oda-vissza cikáztak ezek a belső érzések.

 Nem tudta miért van, azt se hogy mir vélje, talán jóra vagy rosszra? Minden esetre nem lett tőlük rosszul, nem szédült, ám Zsuzsa mellett egészen jól érezte magát. 

Ezek után, már nem kellett rémülten tartania a szemkontaktustól, sem attól, hogy milyen következmények lesznek ezután, mert innentől kezdve minden másként fog történni.

 Hitt abban, hogy ha már elérte azt, hogy egymással szemben ült egy lánnyal és boldogan nevettek egymásra, akkor átlépte azt a küszöböt az életében, amit eddig még nem sikerült neki. 

  Bizalomtól feltöltve érezte magát, mint aki tizennyolc év után új testet kapott.   Immár sokkal bátrabban rá tudott mosolyogni Zsuzsára, anélkül hogy kétségek gyötörnék affelől, hogy étel darab szorult volna a fogai közé.   Eze megszűntek!   

 - Tudod, meg kell hogy mondjam, nagyon rám ijesztettél az előbb! - közölte vele Bence, örömteli mosollyal az arcán. - Úgyhogy ha nem haragszol, most arra kérlek, hogy hívj meg egy pizzára, mert ma még nem ettem és rettenetesen korog a gyomrom!

  Ezután rögtön nevetsébe torkollott a beszélgetés.

 Bence korántsem hazudott az éhségével kapcsolatban. Élete első boldog percei egy lánnyal, melyek egyről a kettőre eltűntették a kétségeit, azonban az étvágyát nem. A mai napon csak egy szelet pirítós kenyeret evett, még a focimeccse előtt. 

- Ezt nevezem, te aztán Casanova vagy a javából! - kiáltott fel Zsuzsa, hiszen kénytelen volt hangosabban beszélni, mivel odalent a pályán kezdetét vette a Magyar-Spanyol meccs és az előttük ülő szurkolók már most üvöltözni kezdtek. 

 - Viccelsz? Ezzel diplomáztam! - helyezte mellkasára a kezeit Bence, mire Zsuzsa szórakozottan felnevetett. A fiú biztos volt abban, hogy ez a lány, egyáltalán nem szégyelli hajókedve van.   Ő akkor is képes önfeledten nevetni.    S ez alaposan felnyitotta Bence szemeit.   Abban a pillanatban Júlia szaval jutottak az eszébe.  Élj bátrabban, mert jogod van hozzá! Mindenki ezt teszi, tedd hát te is! Nem vagy kivétel!

   Mellőzvén a magyar kudarcokkal és a spanyol gólokkal teli meccset, Bence és Zsuzsa a Stadion melletti pizzériába indult.  A fiú, a fáradhatatlan viccelődéseiből és Zsuzsa jókedvű nevetéseiből arra következtetett, hogy sikeresen elnyerte a lány tetszését. A pizzéria felé tartó séta közben, többször is eljátszotta a lánynak, hogy megboltott a saját lábába, majd ezt követően humoros téblábolások közepette próbált nem orra esni. Még ő maga sem hitte el, hogy képes ilyen magabiztosan és önfeledten szórakozni egy lány előtt.

Bele sem mert gondolni, hányan hihették azt róla, akik elsétáltak mellette az utcán, hogy elmezavaros, mivel pontosan úgy viselkedett.   Mindenesetre elérte azt amit akart.  Sikerült megnevettetnie Zsuzsát.