Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„A nevem
Krisztán. Pap voltam, de most inkább bűnözőnek érzem magam. Azért kezdem el ezt
a naplót, hogy megörökítsem életem történéseit. Mivel nem szeretnék a közepébe
vágni, kezdem az elején.
A XXI. században fiatal papnak lenni érdekes dolog. Megszámolni sem tudom,
hányszor hallottam a paptársaimtól, és a családomtól, hogy milyen hatalmas
dolog ez, egy fiatal fiú a papi hivatást válassza, és a cölibátust. Bevallom, a
cölibátusért sosem rajongtam, de Istenben feltétel nélkül hiszek, és ezt büszkén
vállalom! Ugyanakkor sokszor viccelődtek a kortársaim a hivatásommal. Főleg
mikor szórakozni mentem. A kedvencem a „Hoztál egy kis misebort?” és a „Na, alapozás, egy kis miseborral?” volt.
Ezeken persze mindig jókat derültem, és válaszoltam, hogy „gyere el vasárnap,
és kaphatsz!”.
Tehát fiatal papként töltöttem mindennapjaimat és mindent megtettem, hogy a
nyájamat buzdítsam… És ekkor megtörtént. Két éve minden megváltozott…
Mikor karácsonykor, az éjféli misén megpillantottam, még nem tudtam, hogy mi
lesz a végén. Nem tudtam semmit, csak annyit, hogy ilyen szépet még soha az
életben nem láttam. A kemence mellett
állt, kissé elbújva. Bronzszínű haja, hófehér bőre volt, melyet apró szeplők
tarkítottak. Zöld szeme szinte világított a csillagszórók
százainak fényében. Maga volt az élet! Mikor megláttam, elállt a szavam… Ami
azt illeti, szó szerint nem bírtam megszólalni… Ami kínos volt, mert épp
prédikáltam…
Azután az este után nem bírtam másra gondolni. Hiába küzdöttem önmagammal
napokig, hetekig, nem tudtam kiverni a fejemből. Egy hónapba telt, mire
meggyőztem magamat, hogy bizonyára soha többet nem fogom látni, hisz ezelőtt
sem járt istentiszteletre, tehát felesleges agyalnom rajta. Az elhatározásom
másnapján azonban egy karcsú alakra lettem figyelmes a templomban. Csütörtök
délután volt, senki más nem volt rajta kívül ott. Háttal állt, bronzszínű haja
derekáig ért. Lassan közelebb léptem, és megkérdeztem, hogy segíthetek-e.
Azonnal megpördült, „Nem, köszönöm. Én csak az üvegablakokat néztem.” Nehezen
vette a levegőt, biztosan a nagy páratartalom
miatt. Legalábbis akkor én még ezt gondoltam…
Nem kellett sok idő, és beszélgetni kezdtünk. Majd egyre többet találkoztunk,
és megismertük egymást. Csupán barátkoztunk, végig fejben tartottam melyik utat
választottam. De egyre jobban vágytam a csókjára, puha bőrének tapintására,
hogy a karjaimban tarthassam, és mindentől megóvhassam. Hónapokig gyötrődtem
magamban, mikor úgy határoztam, hogy tanácsot kérek Károlytól, a főpaptól.
Tudtam, hogy jó szándékú, kedves ember, mégis féltem a lelkem mélyén. Tartottam
attól, hogy őt haramiának nevezi
majd, engem pedig a pokolra száműz.
De természetesen nem ez történt. Mondta, hogy még fiatal vagyok, és szabadod
dönthetek, ha tényleg szerelmes vagyok. Ezek után hanyatt-homlok szaladtam a
szerelmemhez. Szerény, visszafogott lány, de mikor megcsókoltam, forrón
viszonozta. Már nem volt több kérdésem, nem érdekelt semmi más…
Nem telt el sok idő, és lemondtam a papi hivatásról, hogy életem végéig vele
lehessek. Ezt a döntésemet egy pillanatra sem bántam meg, soha. Ettől még
mindig hiszek Istenben, és minden nap köszönetet mondok neki, amiért nekem adta
őt.
Most is itt fekszik előttem, még alszik, bronzszínű haja össze-vissza áll. Mint
egy kócos kis angyal, aki leszállt a földre… az én ragyogó üstökösöm!
Hát ezért vagyok én bűnöző, tolvaj… elloptam a szerelmét... És eszem ágában
sincs valaha is lemondani róla!”
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bozsik Barbara: Megérintettél
Az Ezrák háza
Bozsik Barbara: A lány, aki beleszeretett a kentaurba
Az özvegy