Balszerencsés jelenetei azonban még korántsem értek véget.

 Az asztalhoz indulva, nem Zsuzsát látta a frissen, gőzölgő Hawai pizzát majszolni, hanem Kirát.

 A hosszú, fekete hullámos hajú, kék szemű lány, olyan kényelmes eleganciával ült a székben, akár egy hercegnő. 

  A fiú az ajkára harapott.   Nem tudta, hova raktározza el, ezt a sok hihetetlen történést, melyeknek már órák óta részese.  Nem is tudta hogy mit csináljon hirtelen.   Egyáltalán hová tűnhetett Zsuzsa?  Talán Kira követte volna őket egész úton és megvárván, hogy Zsuzsa egyedül maradjon, beosont és halálosan megfenyegette, ha nem hagyja el a pizzériát akkor megöleti a maffiózókkal?  Minden bizonnyal ez történhetett! 

  Legutóbb arcon öntötte a lányt és megszökött tőle,ám mostanra Kira megtalálta őt és a pizzáját kajálja. 

Mindenesetre nem akart nagy feltűnést kelteni, így gyakorló türelemmel indult az asztalhoz. 

- Kérlek javíts ki ha tévedek, de amikor legutóbb ennél az asztalnál ültem, akkor egy csinosabb lány ült a helyeden! 

Kira minél jobban igyekezett magabiztosnak tűnni, azonban arcán hiába is próbált bármin változtatni, a dühös idomok továbbra is rajta feszültek.

 - Előszeretettel javítalak ki téged! - azzal ledobta maga elé az asztalra a már csak vastag tésztaszélből álló pizzaszeletet. - Az a lány egyáltalán nem volt csinos!

Bence közömbös arckifejezéssel csóválta meg a fejét, majd leült Kirával szembe az asztalhoz.

 - Remélem tisztában vagy azzal, hogy ezeket te mondod!

Kira könnyelműen mosolygott Bencére, majd előrehajolva, egy újabb pizzaszeletért nyúlt. A fiú azonban szándékosan elhúzta előle a pizzás tányért ám ennek ellenére Kira továbbra is mosolygott rá.

 - Ejnye-bejnye, ez a viselkedés nem rád vall! - nézett mélyen a fiú szemeibe Kira. Mielőtt azonban megtehetett volna egy-két trágár megjegyzést, helyette inkább vett egy nagy levegőt s kényelmesen hátradőlt a székben.

 - Hamarosan asztalokat fogok rád borigatni, ha nem árulod el, hova tűntetted Zsuzsát! Megfenyegetted? Ebben jók vagytok mi? Ezért kapjátok a pénzeteket mi?

Kira nem tudta mire vélje a fiú gorombaságát, szemlátomást nagyon megijesztette Bence szokatlan dühkitörése és azonnal szabadkozásba kezdett.

 - Állítsd le magad Kinizsi Pál, azt se tudom ki az a Zsuzsa!

 - Egy perced van hogy megmagyarázd! - csattant fel Bence.

 - A lány aki ennél az asztalnál ült, szó szerint kirohant a pizzériából amikor te itthagytad! - hallatszott Kira kiabáló válasza, ami alaposan megfagyasztotta Bence arcán az indulatokat. - Szóval váltig állítom, hogy nekem semmi közöm ehhez! Jó, rendben, követtelek mert biztos akartam lenni abban, hogy nem fognak rád találni! Különben meg kérdezd magadtól, hogy miért szökött meg tőled a lány! 

 - Tehát nem jöttem be neki - nyugtázta a fú elkeseredve. - Ennyi!

 - Remélem nem itt és most fogod elsírni magad - dőlt előre Kira és mélyen Bence szemeibe nézett. - Mert most nagyon nagy szükségem van rád!

Bence felemelte a fejét, s karbatett kézzel hátradőlve, intett Kirának hogy folytassa.

 - A maffiózók akik a hasonmásodat keresik, magukkal vitték Viktort! Méghozzá a nagyfőnökhöz!

Kira arca pillanatok alatt eltorzult a fájdalomtól, azonban Bence minél inkább csak próbált úgy tenni, mint akit nem hatnak meg a kétségbeesett lány szavai.

 - Megtudták hogy összekevertük a fiát, és ránk rontottak! Engem nagyon csúnyán megpofoztak, Viktort pedig elvitték magukkal! Ha huszonnégy órán belül nem kerítem elő nekik az igazi Bencét, akkor megölik Viktort! Utána pedig engem is! Ezek nem szórakoznak, Bence!

 - Kellett ez nektek - sóhajtozott Bence, aki továbbra is edzetten ellenállt a lány szájából hallott gyötrelmeknek, azonban  kezdett vesztésre állni az érzelmeivel szemben.

 - Viktor soha sem ártott neked! - tette össze a tenyereit Kira, aki könyörögve rugaszkodott el a széktől. 

 - Mégis mit tehetnék?

 - Téged egyáltalán nem érdekel annak a két embernek az élete, akik megmentettek téged?

 - Ti elraboltatok engem! Ne téveszd össze a megmentést...

 - Igen is megmentettünk téged, mert igazából át kellett volna adnunk nekik de nem tettük!

 - Ezért is fogtok rács mögé jutni! - bólogatott töretlen magabiztossággal Bence. - Szemét kis tolvajok vagytok!

Kira búsan eresztette le a karjait, melyek eddig felfelé himbálóztak, minden egyes mondata kiejtésekor. 

  - Kérlek, segítened kell! Ha Viktor nincs velem, végem van!

 - Ez a mondat volt tőled a mai nap fénypontja! - csapta össze a tenyereit Bence, miközben a lelkiismerete már egyre csak azt próbálta vele érzékeltetni, hogy már nem sokáig fogja bírni ezt az ellenállást. - Eszem ágában sincs segíteni neked! Ti fogva tartottatok engem, mint valami vadállatot, most meg könyörögsz hogy segítsek nektek?

 - Ha értem nem, akkor legalább tedd meg Viktorért! Bence, csak ő maradt nekem!

 - Felejtsd el! - csapott erősen az öklével az asztalra, melynek következtében mindkét üvegpohár felborult s a benne lévő üdítő mind a fehér abroszra ömlött. Ezután hallk csöpögések hallatszódtak, ahogy a nedű elérve az asztal szélét, majd cseppenként a földre potyogtak. 

 - Bezzeg annak a két patkánynak segítettél - sziszegte Kira, miközben nem is Bencére, hanem az orra előtt lévő tányérra nézett. 

 - Semmi közös az életemhez - suttogta neki Bence, aki már kezdte megszokni, hogy bármit tesz, bárhova megy, róla mindenki tud mindent. 

 - Legyen ahogy akarod! - biccentett végül Kira, s felállt az asztaltól, majd a széket betolva, az utolsó mondatával intett búcsúta fiúnak. - Örülök hogy megismerhettelek! Sajnálom hogy ilyen körülmények között!

Majd minden mást mellőzvén, kilépett a pizzériából. 

  Bence tétlenül nézte az orra előtt, ínycsiklandozó pizza feltétét, mígnem egyszer csak egy meggondolatlan elhatározásra nem jutott. Gyorsan felpattant a székből és Kira után lódult.

  Úgy érezte, ha nem tudta cserben hagyni Júliáékat, akkor Kirát sem fogja tudni.   Miközben szédületes iramban rohant ki a pizzériából, eszébe jutott, hogy még csak nem is fizetett a kajáért. Mindenesetre nem állította meg a személyzet, így gond nélkül kiiszkolhatott.

Kira nem járt messze, épp hogy csak a nyüzsgő főváros utcájának a végére ért. Fejét szomorúan eresztette le, karjai pedig szinte élettelenül lógtak teste mellett.

 - Várj! - kiáltott utána Bence,

Kira csodálkozva fordult felé, talán elsőre nem ismerte fel a feléje irányuló hangot, majd mikor megpillantotta a fiút, makacsul csípőre vágta a kezeit.

 - Mit akarsz? Mond el huszadszorra, igen, mi fogva tartottunk, mi rács mögött fogjuk végezni!

Bence levegő után kapkodva próbált inteni Kirának hogy nem ezért futott utána. 

 - Egyedül kevés vagy ellenük!

Kira szelíden mosolygott a fiúra.

 - Komolyan segítesz?

 - Én ilyet nem mondtam - emelte fel a mutatóujját Bence. - De azt se, hogy nem! Veled tartok, de nem ígérek semmit! Hozzuk ki Viktort tőlük!

A következő pillanatba már nem tudott semmit sem mindani, mivel a lány olyan erősen ugrott a nyakába s ölelte át szorosan, hogy bizony szüksége volt az egyensúlyára, ha nem akart a kemény betonra csapódni. 

A hosszas ölelkezés után, Kira adott egy puszit a fiú arcára, majd utána szégyenlősen figyelte Bence döbbent reakcióját. A fiú lassan emelte a kezét s tapintotta ki az arcára kapott puszit. 

 - Ezt miért kaptam? - kérdezte érdeklődve.

 - Mert csak - vágta rá azonnal Kira.

 - Két idegen csak úgy nem ad puszit egymásnak!

 - Szóval akkor én csak idegen vagyok neked? - tette ismét csípőre a kezét Kira, persze ezúttal kevésbé sértődötten.

 - Azt nem mondtam, csak hogy nagyon...-majd a homlokához emelte a tenyerét, s próbált minél gyorsabban okot találni arra, amivel talán ki tudná vágni magát ebből a kínos helyzetből.

 - Értem, én! - bólintott kedves mosollyal az arcán Kira. - Szóval zavarba jöttél!

 - Nem, nem jöttem zavarba! - rángatta a fejét nyugtalanul Bence. - Most miért? De ezt bírom! Ha már lelassul a beszéd gyorsasága vagy véletlenül nem rád hanem mondjuk a mögötted elsurranó autóra nézek, akkor máris zavarba jöttem? Miért szeretik ezt feltételezni a lányok?

 - Mert én úgy látom! Engem nem érdekelnek a többi lányok meglátásai, én azért mondom, mert én így veszem észre és kész!

 - Meg ez is, látod, nem hiszem el hogy nem érdekli egyik lány a másikat! Folyton folyvást kitárgyaltok mindenkit! Azután pedig ha mással beszéltek, akkor annak a háta mögött fecsegtek, akivel előzőleg tárgyaltatok!

 - Bence, kérlek - tette össze a kezeit Kira. - Ezt majd folytatjuk jó, most szabadítsuk ki Viktort! Készülj fel, sokat kell sétálni! Amúgy miért van rajtad az a ronda tetkó?

Bence unott arccal hunyta le a szemeit, majd mikor kinyitotta, lejtett hangnemben válaszolt, igaz kérdéssel.

 - Szerinted?