A gonosz rabja

Teli hold volt. Sötét, fülledt, nyári éjszaka. A holdat gomolygó esőfelhők takarták, csak néha engedték el fogságukból, akkor is csak pár pillanatra. A kellemetlen nyugati szél néha néha feltámadt, félelemmel elárasztva minden rettegő szívét.

A sötét, komor éjszaka semmi jót nem ígért.

A démon éhesen bolyongott az utcákon. Már két napja éhezett. Sanyarú sors jutott neki, mint a legtöbb gonosz teremtménynek. De ő, velük ellentétben nem törődött bele.

A nő, akit maguk között irónikusan Sátánnak hívtak, elkapta. És most fizetnie kell a tetteiért. Minden elfogyasztott lélekért.

De ő már kitalálta mit tesz. Ó, igen. Édes lesz a bosszú, de még milyen édes. De előtte ennie kellett. Gyenge volt és így nem volt esélye a nő ellen.

Karol hazaérve gyorsan elpakolta a felszerelését. Precízen, mint mindig. Mindent, tökéletesen a neki szánt helyre, nehogy a férje vagy a lánya rájöjjön a sötét titkára. A nagy pakolásban a nőnek eszébe jutott, hogy a lánya nincs is otthon. Házibuliba ment, a férje pedig tekézett.

Karol kifulladva dőlt az ágyára. Hosszú őrjárat volt.. A démont kereste, akit két nappal ezelőtt kapott el.

A démon az utolsó csepp erejéig harcolt és mire leterítette, szinte minden ereje elhagyta. Erős démon volt és Karol félt, hogy ennyivel nem ússza meg. Nem az a fajta démon volt, aki boszzú nélkül hagyja, hogy megfosztották a hatalmától.

De elvégezte a varázslatot. A varázslatot, amit még az anyjától tanult. Anyáról leányra szállt a küldetés, amit egyik anya sem adott át szívesen, védtelen lányának. De ez a varázs. Szabályai voltak és ők nem tehettek ellene.

Karolnak görcsbe rándult a gyomra, amikor arra gondolt, hogy egy év múlva elveszti erejét és a lánya veszi át a helyét. Már csak egy év.

A démon egyre jobban érezte a mardosó vágyat. Éhes volt. Vérre szomjazott és ártatlan lányok, finom, puha húsa után csorgott a nyála. De így, emberi testbe zárva nem volt könnyű dolga.

Démon korában csak rápillantott a kiszemelt áldozatra és az feltálalta magát neki. Néha eljátszott egy-egy szebb példánnyal, hogy férfias vágyai is csillapodjank, hogy ne csak korgó gyomrát elégítse ki.

De aznap minden megváltozott. A Sátán elkapta lakmározás közben és megfosztotta démoni hatalmától. Így örökre az emberi testében kell szenvednie. Nem lehet újra démon.

De a nő valamit elszúrt. Vagy talán ő túl erős, hogy legyőzze a Sátán?

A démon nem tudta. Viszont azt igen, hogy a varázslat után semmi démonit nem kellett volna éreznie. De ő érzett és tudta, hogy csillapítania kell a vágyát.

A fiatal lány csak egy kupica vodkát ivott a barátnőivel, de az éppen elég volt, hogy egész éjszaka jól érezze magát. Aznap töltötte be a tizenhetet és tomboltak benne a hormonok. Érezte a zsongást a fejében és a pillangókat a hasában.

A kiszemeltje is ott volt. A magas barna fiú minden szempontból tökéletes volt. Izmos, helyes, sportoló és még vicces is.

A lány sem volt ronda. Sőt! Gyönyörű volt. Vakitó kék szemeit az édesanyjától örökölte. Szőke, lágyan göndör haja a formás fenekéig ért.

A ruha amit aznap viselt, látszatni engedte a dekoltázsát, és éppen csak eltakarta a fenekét. Minden fiúnak csorgott utána a nyála és akár a fél kezét is odaadta volna érte, de őt csak egy érdekelte. Legurított még egy felest és mély levevgőt vett.

A démon hangokra lett figyelmes és hamarosan meg is látta. Egyszerre felderült a szíve. Érezte a rengeteg, gyönyörű és fiatal lány illatát. Összefutott a szájában a nyál. Nem tétovázott.

Az egész banda, egy emberként fordult az ajtón belépő ismeretlen felé. A lányok összesúgtak, a fiúk irigykedve méregették. Nem tudták ki az és honnan jött, de tudták, hogy veszéjt jelent.

A lány nem vette észre. Választottja felé közeldett. Közben mélyeket lélegzett, összeszedte minden bátorságát és már nem volt visszaút.

A démon egyszerre kiszúrta a lányt. Tudta, hogy őt akarja. Látta, hogy a fiú felé igyekszik. Nem tétovázott. Elálta az útját.

A lány felnézett a fiúra és megfeledkezett mindenről. A fiú szeme szinte fekete volt. Gyönyörű arccal rendelkezett. Magas volt és korom fekete haja, kócosan keretezte az arcát. A lány fájó vágyat érzett a fiú iránt. Akarta. Jobban az életénél.

A démon lenézett a lányra és egyszerre felismerte. A tündöklő szemeiről. A Sátán lánya. Jobbat nem is találhatott volna.

Tudta, hogy igéző képességét elvesztette, a lány mégis csodálattal nézett fel, pirosló orcával. A szája már dagadt a vágytól. Érezte a lány vágyát.

A démon is vágyakozott utána. Akarta. És tudta, hogy meg is kapja. Eljött a boszú ideje. Hamarabb mint remélte.

A lány nem ellenkezett mikor a fiú megfogta a kezét és az emelet felé vezette. Nem is érzékelte a világot. Teljesen elkábította a vágy. Bármire hajlandó volt.

A démon a legsötétebb szobába vezette a lányt és bezárta az ajtót. Magáévá tette. Újra és újra. A lány üvöltött a féjdalomtól amikor a démon emberi fogai átszabdák a bőrét.

A gonosz vigan ivott és ivott, míg a lány el nem ájult. Akkor elégedetten ott hagyta. Ez volt az első lépés. Tökéletes első lépés.

Karol egész éjszaka nem aludt. Aggódott a lányáért. Karoline nem ment haza az éjjel és a mobilját is kikapcsolta. De a nő már nem tehetett semmit. Hajnalban őrjáratoznia kellett. Muszály volt megkeresnie a démont, mielőtt az találja meg őt.

 A démont nem találta meg, de tudta, hogy még visszatér. És ő várni fogja. Meg fogja kereseni, még mielőtt elveszti a hatalmát. Véltette tőle a lányát.

Amikor reggel hazért a lány még mindi nem volt otthon. De dolgoznia kellett. Bezárta az üres lakást és megpróbált megnyugodni. Biztos jól sikerült a buli.

Reggel a lány kábán éberdt. Fájt a feje és szédült. Nem tudta hol van. Halványan emllékezett a gyönyörű és fájdalmas éjszakára, de semmiben sem volt biztos.

Fájdalmat érezett a nyakán és a combján is. Felült. A háta is fájt. Az ágy csupa vér volt. Az ő vére szennyzte be. Végig nézett magán. Karmolások és harapás nyomok csúfították el gyönyörű bőrét.

Leblokkolt. Önkívületi állapotban felöltözött majd kisurrant a házból. Mikkor hazaért a szülei már nem voltak otthon. Áldotta a szerencséjét.

Karoline elmerült a forró vízben. Mindene fájt. Gyűlölte a fiút, amiért fájdalmat okozott neki, de még így is vágyott rá. Órákig áztatta  magát és közben a fiú izmos teste járt a fejében. Újra érezni akarta magában. Nem tudta kiverni a fejéből. A vágy teljesen elvakította.

Miután elhült a víz, a lány szinte sokkos állapotban a szűnni nem akaró,, fájó vágytól, felöltözött és lement a konyhába.

A démon órák óta várta a lányt és közben tervezgetett. Mindent tökéletesen kitervelt. Már csak a lány hiányzott.

Karoline belépett a konyhába és elkerekedtek a szemei. Újra leblokkolt. Nem tudta mit tegyen. Sikitson? Elfusson? Megölelje? A gondolatai száguldoztak tompa agyában és egész testét elöntötte a vágy.

Végül a fiú megoldotta helyette. Odament hozzá és szorosan átölelte. Gonosz mosoly terült szét gyönyörű arcán. Rabjává tette a lányt. A Sátán lányát.

Mikor Karol belépett a bejárati ajtón, finom illatok csapták meg az orrát. A vacsora már  az asztalon volt. Bement a konyhába és halálra váltan figyelte az abszurd jelenetet. A gyomra görcsbe rándult és izzadni kezdett a tenyere.

A démon egy asztalnál ült a lányával és a férjével. Mitöbb. Barátságosan csavegett a férjével miközben a lánya kezét markolta.

Karoline nyakán lenge selyem sál volt, pedig fullasztó volt a meleg és soha nem is hordta azt a darabot, mert utálta. Karol tudta, hogy a démon megharapta a lányt.

Égetelen haragra gerjedt, de nem rendezhetett jelenetet, mert lebuktatta volna magát. Meg kellett várnia a vacsora végét.

A démon nagyon izgatott volt. Már várta a pillanatot. Tudta, hogy a Sátán tudja, hogy ki ő. És azt is tudta, hogy mit tett a lányával. Elárulta az arca. Ez csak tovább fokozta a gonosz örömét.

Karoline látta édesanyja arcán, hogy valami nincs rendben, de nem értette. Csak a fiút látta, aki bájosan csavegett és közben a kezét szorította. A lány számára megszűnt a világ és csak a fiú létezett.

A démon barátságosan elköszönt.

Karoline ragaszkodott hozzá, hogy kikísérhesse.

Karol úgy szintén.

Aznap is fülledt nyári este volt. A holdat teljesen eltakarták a viharfelhők. A nyugati szél tombolt dühében. Figyelmeztetően süvített egyre erősebben és erősebben.

A démon a járdán magához húzta a lányt és mélyen a  szemébe nézett. Llehúzta a nyakáról a sálat és a nyaka felé hajolt.

A lány kábultan gyönyörködött benne. Oldalra bccentette a fejét. Vágyott rá.

Karol gondolkodás nélkül támadásba lendült.

De már késő volt. A démon arca gonosz vigyorba torzult és egy finom mozdulattal letépte a lány fejét, beborítva az utcát vérrel és hús cafatokkal.

A nő halálra váltan figyelte ahogy lányának feje az aszfalt közepén landol, a démon pedig gyönyörű testéből  kitép egy darabot.

A démon érezte, hogy győzött. Bosszút állt. Érezte, hogy  szűnik a varázs. Elhátrált a lánytól. A lány élettelen teste a járdára hullott. A démon  bőre hullámozni kezdett míg végül ki  robbant belőle igazi valója.

Széttárta hatalmas fekete szárnyait és gyűlölettől izzó szemeit a Sátánra szegezte. Tudta, hogy még nincs vége a játéknak, de aznapra annyi elég volt.

A nyugati szél haragjában a fák lombjait kezdte ostromolni. Belekapott Karol hajába, aki megtörten hullott tédre.

Az eső elredt és a hatalmas cseppek lassan elmosták Karolin vérét az utcáról. A lány feje még mindig az aszfalt közepén hevert, boldog vágyakozó mosollyal az arcán.

A démon önelégült mosollyal a képén, kielégülve szállt a sötét ég felé, azon gondolkodva, honnan lopja el következő áldozatát.