Egy csábító sonka, és ravaszdi története..

Három majom rongyokba csavart füstöltsonkát talált az erdei úton. Szekérről esett le, gazdája nem vette észre, továbbszekerezett. A majmok meg is osztozhattak volna a sonkán, de önző módon mindegyik magának követelte azon a címen, hogy ő látta meg elsőnek, pedig egyszerre vették észre. Arra ment a róka, hallgatta egy darabig veszekedésük, majd így szólt.

Én azt szeretném javasolni, hogy aki a legszebbet álmodja közületek, azé legyen a sonka. A majmok meghökkentek. A legszőrösebbik, Mukk, felkiáltott. Ez talán nem lesz jó. Esetleg valamelyikünk előbb ébred fel és megeszi a sonkát. Ezen könnyű segíteni válaszolta a róka. Egymáshoz kötözlek benneteket és akkor e felől nyugodtan alhattok. A legkisebb majom, Mik, azonban fejét csóválta. Ez nem lesz jó. Te, róka, amíg mi alszunk, elcsenheted a sonkát.

Ezen könnyen tudok segíteni, nyugtatta meg őket a vörös bundás. Akasszátok a sonkát egy magasan levő ágra, oda, ahová én nem tudok felmászni. Ez így is történt. Az egymáshoz kötözött majmok egy idő után horkolni kezdtek. A róka szerelmes pillantásokat vetett a magasban himbálódzó finomságra. Arra Mókus futott felfelé a fatörzsön, odaszólt neki.

Ó, te gyönyörűfarkú, fürge szépség, segíts nekem. A szél magával vitte ünnepi kalapomat, ráadásul a sonkámat is, amit szegény beteg édesanyámnak vettem, felhajította a fára. Látod ott, ni. Légy szíves, rágd el a kötelét, hogy leessen. A mókus nevetett. Azt hiszed ostoba róka, hogy segítek. Múltkor majdnem elkaptál a földön, amikor makk után kutattam, akárcsak a kisöcsémet. Még szerencse, hogy nem tudsz fára mászni. A róka erre rögtön másfelé forgatta észcsavaros beszédét. Igen igazad van, bölcs mókus, mindmáig bűnös, alattomos állat voltam. Bánatomban öngyilkos leszek. Lefekszem ide a földre, a sonka alá. Rágd el a sonka kötelét, hadd essen rám az a hatalmas húsdarab, hadd üssön agyon. A mókust sem ejtették azonban születésekor a feje lágyára, úgy tett mintha habozna, gondolkozna, majd így szólt.

Na, jó rendben van, de halálod előtt be kell vallanod valamennyi bűnöd és bocsánatot kell kérned azoktól, akik ellen vétkeztél. Várj csak, idehívok néhány károsultat.

Hamarosan madarak, mókusok, erdei egerek gyülekeztek a színpadi előadásra. Lent a róka, aki már nagyon vágyott a sonkára, egyre ócsárolta, szidta önmagát és hamis könnyek között, sunyi pislogásokkal kért elnézést. Az ágakon elhelyezkedő kettő és négylábú népség ezen igen jól szórakozott, nevetgélt, felkiáltásokkal segítette a róka önmarcangolását. Végül a mókus megunta a heccet és felkiáltott. Hát sajnos, úgy döntöttünk, mégsem segítünk neked az öngyilkosságban, amelyből a végén sonkagyilkosság lehetne. Sok tyúkot, libát, kacsát lophattál a faluban, mert közeledik bírád, a vadász, duplacsövű puskával. Két kopókutyája mellette fut.. E hír persze nem volt igaz, de a róka annak hitte és gyorsan kereket oldott.

Vadász helyett hatalmas, csillogó szemű medve jelent meg. Rábámult a kettő és négylábúakkal telt fára, azután jól megrázta. hátha lehullik valamelyik. Persze, nem hullott le egyikük sem, a kétlábúak elszálltak, a négylábúak jól megkapaszkodtak az ágakon, azután elfutottakra sonka madzagja viszont elszakadt, disznóból való leesett és kupán ütötte a medvét. No, az annyi volt kemény kobakjának, mint a semmi. A mackó megörült a sonkának, rögvest felfalta. Utána még vagy ötször megrázta a sonkafát, de mivel az nem kedveskedett neki több sonkával, elcammogott. A felébredt majmok egymás szavába vágtak, úgy mesélték gyönyörűbbnél szebb álmukat. Amikor azonban észrevették, hogy a sonkából csak némi csont maradt, iszonyú haragra gerjedtek. Ráadásul alig tudtak megszabadulni kötelékeiktől. Ezt követően megegyeztek abban, hogy csak az álnok róka ehette meg a pompás disznóból valót. Legközelebbi találkozásukkor a róka hiába tagadott, esküdözött ártatlanságára, a majmok alaposan elpáholták. Ó, az átkozott, csábító sonka. szitkozódott a róka, amikor a majmok végre otthagyták. Előbb bevallatta velem minden vétkem, utána a kutyás vadászbíróság elé akart hurcolni, most meg a majmokat uszította rám. Üldöz engem a Balszerencse.

Nehogy a Balszerencse csak őt üldözze, egy felbukkanó tapsifüles után eredt. A nyuszit azonban szárnyai alá vette a Szerencse, és elmenekült. Hát, ha nem hiszitek mennyetek az erdőbe és keressétek meg a rókát, ha tudjátok..