A barátnőm leleményes volt,  megadta a szereplőit egy mesének, íme:

 egy tehén, egy trambulin, egy macska, egy rémálom, 3 kiáltás, egy cipőfűző, Szabó P.(vagy bármelyik szerepe), egy vörös fickó, a tenger, egy katona, és Sztálin.

 Ebből hozzak ki valamit... Így sikerált :) :

Egyszer volt, hol nem volt, ...

Minden történet eleje hasonlít kicsit...

Jajj már, ezek olyan ósdi kezdések. Szóval:

A Halált mindenki ismeri. Csak félre. Ugyanis nem olyan szívtelen dög, mint azt egyesek gondolják, hanem egy meglehetősen őrült alak, aki macskát tart, és a kedvenc időtöltése(persze a halottak átrugdosása mellett) a trambulinon való ugrálás.

Történt egyszer, hogy meghalt a 3 kiáltás hercegnője, aki egy elég szép nő volt, úgyhogy a trambulin azonnal belészeretett. Ám a hercegnő nem szerette őt viszont. Szegény trambulin, napokon át gyötrődött, nem tudta, mi tévő legyen, már azon is gondolkodott, hogy megtöri a családi hagyományt, és nem lesz többé rugalmas, amin csak úgy, vígan ugrálni lehet. Rettentő nehéz döntés volt, de érezte, nem bírja tovább. Egyszerűen nem tudott így élni. A 3 kiáltás hercegnője mindennap, minden órának minden percében a közelében volt, mivel a Halál nem tudta átvinni a túlvilág telítettsége miatt. Lehet, hogy előbb-utóbb elfelejtette volna őt, de így, hogy állandóan a szeme előtt állt, nem bírta ki, és egy szép napon már nem lehetett rajta ugrálni. Ha valaki ráugrott, az vagy nagyon beütötte magát, vagy lepattant róla és a földön törte el a csontjait.

A Halál, mit sem sejtve egy szép, verőfényes nap gondolt egyet, és ráugrott, mire erős fájdalmat érzett a karjában. Nem tudta ezt mire vélni, így hát odanézett, és látta, egy darázs épp most szúrta meg őt. A Halál fogta magát, elkapta a darazsat, és szép szelíden (köhöm...) átsegítette a túlvilágra. (A Halál és a szelídség valahogy nem összeillő fogalmak... Mindenesetre nem tűrné a nyomdafesték, ha leírnám, mégis mit csinált vele, úgyhogy az Ön fantáziájára bízom. Aztán semmi perverzkedés...! Na jó, talán egy kicsi...)

A Nagy Úr észrevette a trambulin bánatát, ám mivel nem értett a nyelvükön, elment segítséget kérni. Ekkor kezdődött a Nagy Kaland. Felszedelőzködött, hamuba sült pogácsa, só, egy forintos, miegymás, és leszállt (természetesen álruhában) az Emberek Földjére.

Fény. Zaj. Nevetés. Zsúfoltság. Büdös. Beszéd. Zaj. Hol van? Mikor kinyitotta a szemét, rettentő sokan voltak körülötte, és mindenki táncolt, nevettek, és a tömeg háromnegyede marha szép nőkből állt. Ez egy buli! –gondolta magában. Jól ismerte ezeket, mert néha elbeszélgetett a hullákkal, és sokuk diszkóban halt meg, vagy drogok által, vagy ... Nos... Igen... Úgy gondolta, hogy mivel ennyi szép nővel van körülvéve, csakis Magyarországon lehet. Hallott már róluk is, sokan a magyar nőkkel való „szexuális közösülésben” lelték halálukat. Ezt persze ők nem így fejezték ki. Valahogy kitalált onnan, egyre több kacsintás kíséretében, valamelyik lány még egy telefonszámot is becsúsztatott a nadrágjába.
Sötét volt. Ahogy mendegélt, meglátott egy díszkivilágított utcát, hatalmas forgalommal. Egy kislány szaladt oda hozzá: -Ne haragudjon, kaphatnék egy autogrammot? Egy pillanatig elgondolkozott, hogy miért kér ő tőle autogrammot, de aztán aláfirkantotta. Persze nem azt írta rá, h „Szeretettel: A Halál”, hanem az álnevét használta: „Szeretettel: Szabó P. Szilveszter”. Így a biztos.

Eredetileg a Mindentudás Hatalmas Cipőfűzőjéhez indult, de nem tudta, mégis merre keresse, így leszólított egy kedvesnek tűnő idős bácsit az útbaigazításért. Mondta neki, hogy Őhatalmasságát keresi, mire a bácsi mondta, hogy ő az, kérdezzen nyugodtan. Erre az elmondta, hogy szeretné felvidítani a trambulinját, hogy ne legyen olyan kemény. A bácsi elkezdett nevetni, majd így gondolkodott: „Nem ölök bolondokat.” Így hát elkezdtek beszélgetni, A Halál és Sztálin. Egész jól elvoltak, dumáltak a túlvilágról, a halálról, míg végül a bácsinak el kellett mennie. Elbúcsúztak, megígérte neki az öreg, hogy még találkoznak, majd elment, Szabó P. pedig vígan fojtatta a Cipőfűzőkereső útját.

Egyszeriben nagyon fáradt lett, és ekkor eszébe jutott, hogy van neki egy ál-felesége és két ál-gyermeke, akikhez hazamehet estére. El is ment, megkereste a házát, leheveredett, majd arra gondolt, lehet, hogy Elisabeth császárnét nem kellett volna elengedni a túlvilágra, magához kellett volna ölelnie, és A Halál császárnéjává tenni, de már mindegy. Már nem tehet semmit, elszúrta, kész, nem hozhatja vissza. Amíg ezen gondolkodott és bánkódott, elnyomta az álom. Bocsánat, a rémálom. Az volt benne, hogy Szabó P. alakban(noha még mindig nem tudta, hogy hogy is néz ki) összejött a jóképű Oberonnal a pénze miatt. Mivel Shakespeare-rel szokott levelezni, tudta, hogy ki Ő mi Ő, mindig is Oberon volt a legszimpatikusabb neki. Az esküvő után született egy lányuk és egy fiuk, Júlia és Tybalt. Tybalt szerelmes volt a testvérébe, ám Júlia egy nagyon magas, nagyon vörös színészt szeretett, egy bizonyos
Hozé Armando Juel-Gil Manuel Antonio Benito Juliot(a továbbiakban csak Hozé Armando). Tybalt ezért megölte a kis vöröst, amiért a testvére nagyon zabos lett, és elkezdett neki énekelni éjjel-nappal, mire Tybalt már nem bírta tovább, és a tengerbe fojtotta magát. Eközben Szabó P. vígan csalta a...ööö...nos...lényegében a férjét egy Szörnyeteggel. (Nem mondom, miket csináltak, vagy hogy két férfi házasságából hogy születhetett gyermek, de őszintén remélem, hogy ezt maguk is ki tudják fantáziálni.) Júlia nagyon egyedül érezte magát ezek után, hát még amikor megtudta, hogy az egyik apjának szeretője van, a másik meg a PlayGirl-t olvasgatja és a „Nyilas Misi makkot kapott” című pornófilmet nézi, kiborult, és megszökött Hozé Armando öccsével, a biszex katonával, Silvestre Alejandro Norberto Mauricio Sebastián-nal. Neki szerencséje volt, csak ilyen ritka rövid nevet kapott.
Eközben Oberon, Szabó P és a Szörnyeteg mindent bevallottak, és kipróbáltak egy új formációt, a groupent, amitől rögtön jobban érezték magukat, ráadásul a gyerekekkel sem kellett többet foglalkozniuk, nem kellett megmagyarázni nekik, hogy apa és apa mit csinál, így hát vígan élték életüket, egészen...szóval...örökké.

A Halál erre felriadt és elgondolkodott. Ha most Ő is átvált heterórol biszexre, nem is járna rosszul. Sissi már elment, Delhussa Gjon pedig még nem halt meg, még várhat rá. Addig is megváltoztatja a túlvilágra való átlépés árát...úgyis olyan egyedül van mostanság, nem árt egy kis változatosság. Majd itt a Földön beszerez néhány kelléket (köhöm...), a saját kis otthonában meg majd vígan éli életét. Azonnal felkelt, fogott egy papírt, és elkezdte írni rá: „Köszöntelek a semmiben! Én foglak téged átvinni a túlvilágra, ám nem ingyen. Mielőtt megijednél, nem olyasmit kérek tőled, amit nem tudnál megadni, ne aggódj. Csupán 30 percet rabolnék az idődből. Ha többre vagy kíváncsi, olvasd el az apró betűs részt is. Légy jó! Üdvözlettel: A Halál.” Mélyen a zsebébe gyűrte a papírkát, majd döbbenten vette észre, hogy már reggel 4 van, és még mindig nem találta meg a Mindentudás Hatalmas Cipőfűzőjét, hát ideje lenne indulni. Fogta magát, felkerekedett, felnyalábolta a cuccait, és egy fán keresztül lemászott a kertbe. Reflex.

Rádöbbent, hogy már nagyon éhes, így bement egy olyan áruházba, amin oldalt ez állt hatalmas piros betűkkel: TESCO. Vett egy kis péksütit, Fantát, kenyeret, vajat, TESCO Gazdaságos túrórudit, majd ellátogatott az édességes pulthoz is, mégsem állíthat be Őhatalmasságához üres kézzel. Megfogott egy Milka Waffelinit, az 1-es pénztárhoz ment, és beállt a tisztítószerekig tartó sorba. Szépen lassan araszolgatott előre, de amikor odaért, fizetni akart, és kiszórta az egyforintosait a pultra. Erre letorkollták, hogy hol él Ő, már március elseje óta nem fogadnak el egy- és kétforintost, hogy azonnal takarodjon innen és váltsa be egy bankba, és satöbbi és satöbbi. Szegény Halál mit tehetett mást, elkezdte magyarázni, hogy Ő nem az, akinek látszik, máshol él, de az eladó hívta az őröket, akik kidobták. Fogta magát, elment a bankba, beállt az 5 méteres sorba, várakozott, mikor odaért, és be akarta váltani a pénzét, Hozé Armando nézett vissza rá. Ettől úgy megijedt, hogy meg se tudott szólalni, csak mutogatott, mire Hozé Armando odahívta a kollégáját, aki érti a jelbeszédet, hogy mégis mit akarhat az úr. A kolléga történetesen Silvestre volt, aki szerencsére megértette őt, felváltották neki a pénzt, Szabó P. pedig sarkon fordult, és elkezdett futni. Aztán meggondolta magát, visszafordult, odament Hozé Armandohoz, és elkérte a telefonszámát, biztos, ami biztos.

Amint kifelé ment, egyszer csak szembe jött vele egy EMO lány, karján karkötőkkel és cipőfűzőkkel. Na, Ő biztosan tudni fogja, hogy hol van a Mindentudás Hatalmas Cipőfűzője, így, gondolta, megkérdi tőle. De a válasz elég elgondolkodtató volt, sokáig nem is tudta, mire vélje, míg végül rájött, hogy a lány hogy értette. Ugyanis az azt mondta neki, hogy az anyjában. A Halál nagyon régen látta már az anyját, mert párhuzamosan folyik mindkettejük munkája. De mivel Ő most úgyis szabadságolta magát, és a 3 kiáltás hercegnője helyettesíti, meglátogathatja a mamát. Elvándorolt a 8. kerületbe, gondolta, ott majd segítenek rajta. Amint találkozott egy cigánnyal, beszólt neki, az meg akkora jobbhorgot adott, hogy kiesett egy foga. Nagyszerű! –kiáltott fel, kukázott egy párnát, kifeküdt egy padra fényes nappal, a fogát alá tette, majd úgy tett, mintha aludna. Hirtelen fényesség támadt, megjelent a Fogtündér, erre A Halál felébredt, és így kiáltott: -Ciao, Marina! Ebből a tündér azonnal tudta, ki Ő, a keblére ölelte, kicsit beszélgettek, végül Szabó P. a lényegre tért: Hol lakik a Mindentudás Hatalmas Cipőfűzője? –kérdezte. Minek az neked? –kérdé az anyja. Erre elmesélte az egész történetet a hercegnővel és a trambulinnal. Így szólt erre a bölcs édesanya: Egyet se búsulj, édes fiam, tudom a megoldást a bajodra. Menj el Mucsaröcsögére, szerezz ott egy tehenet, vidd haza, és állítsd rá a trambulinodra. A hercegnő erre majd féltékeny lesz, és azonnal beleszeret. Boldogok lesznek, és te is ugrálhatsz majd rajta továbbra is. –Nahát, hogy te milyen bölcs vagy! –mondta A Halál.

Fogta magát, elbúcsúzott az anyjától, és útnak indult. Vándorolt hegyen-völgyön át, tavakat megkerült, folyókat átugrott, futóhomokból kikecmergett, hóembert épített, mire végül, nagy sokára eljutott Mucsaröcsögére. Nézegette a szebbnél szebb teheneket, és meglátta Joli néni kertjében azt, amelyik a trambulinnak is tetszeni fog: lila volt asz egész, a nyakán lógott egy harang, lejjebb pedig volt egy fehér csík rajta. Megegyezett a nénivel, kap egy macskát, ha odaadja A Halálnak a tehenet. Megszerezte, és vidáman sétált az úton, mikor egyszer csak szembe jött vele valaki. Valaki, akire csak haloványan emlékezett, de rögtön tudta, ki Ő, amikor meglátta. Egy báb volt nála. Szakadt ruhát viselt, de jó kedve volt. Egy kisfiú lassan követte őt egy zsúrkocsi-féleséggel, amikor a fickó megkérdezte tőle, hogy akarja-e hallani a jövőjét. Szabó P. viszont, válasz helyett visszakérdezett: -Pfeiffer? A muksónak nagyra nyílt a szeme, csak bámult hitetlenül, mire leesett, honnan ismerheti őt: együtt jártak főiskolára, Ő és A Halál. Mindketten tündérkirályok akartak lenni a suli után, de egyiküknek sem sikerült, így bábjátékos és Őnagysága lett belőlük. Elkezdtek beszélgetni, de az idő vészesen telt, így hát el kellett búcsúzniuk egymástól. Viszont A Halál megígérte neki, látják még egymást. Sietett tovább, kapott egy jelet a tengeren túlról, hogy a trambulin nagyon lefogyott, sápadt lett, a 3 kiáltás hercegnője pedig jobban ragyog, mint eddig bármikor. Így hát nagyon gyorsan vissza kellett térnie a semmibe.
Mikor odaért, a trambulin szegénykém már az utolsókat rúgta, így alig tudta a bocit ráállítani. Csak sikerült, rátette, de a hercegnő nem lett féltékeny. Akárhogy csalogatta is, akárhogy célzott is rá előtte, semmi. Teljesen hidegen hagyta őt. A Halál már épp kezdett volna beletörődni, hogy végleg elveszíti kedvenc trambulinját, de ekkor történt valami. A trambulin elkezdett kivirágozni. A fém része, körbe. Nem tudni, hogyan, egyszer csak megjelent rajta egy szegfű. Aztán még egy. És egy rózsa. Egy kankalin. Egy gerbera. Még egy rózsa. Vajon mi történhetett? Mikor eléggé magához tért, elmesélte a macskának, hogy a 3 kiáltás hercegnője már egyáltalán nem érdekli, viszont kezdett máshogy nézni a tehénkére. Fél délutánon át mesélt, mert a macska minden kis részletet tudni akart, és amikor befejezte, odament A Halálhoz, elmondta neki, amit hallott, erre Őfelsége is kivirult, odarohant a trambulinhoz, megölelgette, megszagolgatta a virágokat, körbetáncolta, miegymás. Ekkor a tehén óvatosan odabaktatott, és mintha mi sem történt volna, elkezdte enni a virágokat. A Halál erre nagyon mérges lett, de a trambulinja lecsitította. „Ezért növesztettem virágokat magamra” –mondta. Elmosolyodott, ám máris komor lett az arca: meglátta a hercegnőt. Őfelsége fogta magát, átrugdosta a spinét a túlvilágra. „Elég ennyi belőle” –mondta. „Jobb dolga sincs, minthogy az embert elküldeni az emberek világába?”

Ezzel felhívta Hozé Armandot, odavarázsolta magához, és együtt ugráltak a trambulinon, amíg a tehén legelészett róla, és boldog éltek, amíg...nos...ÖRÖKKÉ.

The End

Utóirat:
A végéért elnézét kérek. :)
Ha találkozol egy lila tehénnel, vagy egy katonát, esetleg egy magas vörös színészt látsz, netalántán Mucsaröcsögén jársz, gondolj arra, hogy A Halált bármikor megpillanthatod az utcán. Lehet, hogy nem épp hosszú fekete köpenyben és fehér hajjal, de ha egy nagyjából jóképű, fekete hajú, markáns vonású emberrel találkozol, és elájulsz, neked is megjelenhet egy pillanatra...
Na jó, nem ijesztgetlek. Csak vigyázz, ne rémálmodj Szabó P-vel, Oberonnal és a Szörnyeteggel...! Még a végén ébren szerelmes trambulinokról fogsz hallucinálni...