Az igazság Vlád Tepes életéről

             Ezernégyszáz harmincegy novemberében , vagy decemberében - ezt nem lehet tudni pontosan mert akkor még Julianus naptárt használták- nem úgy kelt fel a nap  mint máskor, mert megszületett Drakula herceg, alias Vlad Tepes. Már kora gyermekkorában igen igen  kedvelte böregérkocsonyát kókuszreszelékkel. De szivesen fogyasztott kozzá egy kis madártejet is.Fiatalkorában - ami nagyon szükre szabott volt mert  tizenhét, tizennyolc éves korában  trónra került. Ekkor már saját zsebkendője  volt, és maga törölte az orrát. Később a nagy vadászatokon, előbb csak nyúlra  vadászott, de később képes volt lelöni  az elébe terelt medvét is, ha megfelelő mennyiségü méz állt a rendelkezésére. Bátor ifjú volt az meg mutatkozott amikor a lovai kidöltek a lovashintóból, azonnal két pár medvét  édesgetett mézzel a hámba. Azok szépen haza vitték - mert nem tudták mi vár rájuk - mert otthon szépen sorba lelődözte őket-  börét kikészittette és a a lakásának a szobáiban  helyezte el.

             Szerette látni maga körül a szerzeményeit. Ezidőtájt már pelyhedzett a szakálla és lába közt is mocorgott valami. Előbb még nem tudta mira vélni a dolgot de  lassan , nagyon lassan, rájött hogy bizony azt nem csak pisilésre lehet használni. Ennek aztán nagyon megörült- mint szamár a f.... .k. Ettől jobban már csak akkor örült ha vért látott folydogálni. Ilyenkor elfogta hév és vért akart látni és vért akar érezni , és vért akart inni.

              Napjában szemelt ki magának egy egy áldozatot - előbb a fiuk, de azt nem találta elég ízesnek, ezért aztán átnyergelt a lányokra. Mikor megkóstolta a lányok vérét a szellemi magasságokban járt, és eltudta képzelni , hogy már  képes törökök  megverésére is.

              Ekkor nyitott be nagyanyám és afelől érdeklődott hogy nem lenne -e kedvem  enni valamit. Mondtam, hogy eszem csak előbb bekell fejezzem ezt a történetet, amiben belekezdtem. Ejsze megmondanád -e hogy mit is irsz?

- Azt, nem lehet, talán majd ha kész leszek vele!

- Jajj de titokzatos vagy - nem baj jössz te még az én utcámba - mondta sértődötten, de ment és hozta nekem a finom vacsorát. Utközben viszont  lelassitott  és belepislogott az irásomba.

               Törcsvári nagyanyámnak elég volt egy pillantás az irományomból , hogy rájöjjön hogy ,  miröl is irok. Mosolyra húzta a száját és megjegyezte: ám hogy hogyan hunyt el azt biztos nem tudod, mert annyi minden legenda kering oda meg vissza, hogy abból az igazat csak kevesen tudják. Például én. Erre felkaptam e fejem, és máris kérdőn fordultam nagyannyámhoz. Drága nagyi, ha azt elmeséli akkor az összes kukoricát felhordom a padlásra.Nagyanyám elgondolkozott, és rábólintott. Kezdhetjuk? Igen, mondtam lelkendezve. Na akkor kezdjed felhordani a kiukoricát a padlásra , és utána elmesélem! Én, persze mikor azt mondtam hogy igen arra gondoltam , hogy a mesélést kezdhetjük.

                Nagyanyám kellő hájjal meg volt kenve , hogy előbb a kukorica felhordása legyen elintézva, a mese meg ráér azután is.  Fel is hordtam , mind a harminc zsákkal, és utána már nem volt kedvem irni,  mert reszketett minden részem. most én kértem egy kis szünetet, de már alig vártam hogy a nagyi rátérjen a lényegre.Összeszedtem magam, leültem egy kis székre nagyanyám lába elé és hallgattam a mesét. Nem is jegyzeteltem, csak hallgattam hallgattam a véget nem érő mesét, hogy aztán a magam képére formáljam.

                Az ezernégyszáz hetvenhatos éveket megelőzően, számtalan grófot bárót, és egyéb nemes bojárokat húzatott karóba. Ekkor már ezt a nevet viselte hogy Vlad Tepes, amire többé kevésbé büszke is volt.

                 És a nagyanyám elkezdte a meséjét: Egy csatából jöttek  ,egy vesztes  ütközetből szétziláltan, szétszórtan ,amikor is egy női csapattal találkoztak egy jegenyefasornál, akik között voltak olyanok is akiknek az urát , bátyát, netán apját huzatta karóba. Az asszonyok ráismertek és halált megvető bátorsággal csépelni kezdték, eleinte egyet - egyet elkapott közülök és annak kiszivta vérét , és mindinkább  eröre kapott , de tulerővel  nem bírt. Világ szégyenére  pörére vetkőztették, fokhagymát  dugtak  a fenekébe és diszlépésben sétáltatták. Amikor már összerogyott mint egy használt colostok. felajánlották neki , hogy szabadon választhat, hogy őt is karóbahuzatik, vagy fejszével  verik szét a fejét. Ez utóbbit választotta. Sirját csak keresik, de nem találják, mert egyesek azt hiszik hogy Magyarországon van, mások szerint  szerint Törökországba - ahol fogoly  volt, de vannak olyanok is, akik az hiszik, hogy Erdélyben lelte halálát. Pedig ott van a Giurgiu és Bukarest között a nyárfa soron - koporsó nélkül eltemetve.