Becsöngetnek
Tokay egyre hevesebben kezdi forgatni a Földesitől kapott matek füzetet, mondván csak még egy képlet, és meg lesz a kettes. A vöröst komolyabban nem hatja meg a helyzet súlyossága, már úgyis megbukott, minek fárassza magát feleslegesen. Inkább a telefonján flörtöl valami helyi menő csávóval, aki a hétvégére romantikus vacsorát ígér neki. Kovács még mielőtt ide érne a tanár, megrohamozza Labancot, mondván mi fán terem a deriválás, jobban ért ő a puszta szóból, mint holmi száraz jegyzetből.  És Endre?  Ő nem az a sietős gyerek, valószínűleg megint leadja a napot, mint tette azt annyiszor az évben. Kétség kívül rendkívül súlyos iskolaundort kapott el, mint ahogy Szárnyaló Sas Tamás és Balu. Mind a hármuknak jobbulást, és majd  jöhetnek augusztusba pótvizsgára.

 Egy örökkévalóságnak tűnik, amíg felbukkan őnagysága, Korlát Ferenc, kezében a terem kulcsával. Az ajtó kinyílik, a dolgozatot az asztalra dobja finoman, és helyet foglal. Nagyot ásít, csak hogy tudassa az összes diákjával, ő se aludt az este, hisz mikor máskor dobná össze a dolgozat anyagát, ha nem egy nappal előtte. Elsőnek Viktória teszi tiszteletét a teremben,  megvetően pillant a tanár úr álmos arcára, majd elvesz egy lapot, és lassan a helyére fárad, majd így folytatják a többiek. Kivéve Viktort. Viktor  közli a tanárral, hogy egy szót nem tanult, úgyhogy nyugodtan írja be neki a tanár úr az egyest. Viktor egy betyár mostantól. 
Az arcokra kiül a döbbenet, amint elkezdik olvasni a lapot. Még Gazsi szemei is elkerekednek, de csak akkor, amikor meglátja az integrálást. Igen integrálás egy deriválással kapcsolatos számonkérésben, hisz a kettő kéz a kézben jár, aki tud deriválni, annak az integrálás is pofon egyszerű lesz. Kovács Csaba most jut Viktor sorsára, és eltolja magától a lapot, mondván ilyen rusnya dolog még a kalendáriumban sincsen, meg különben is, augusztus utolsó hetében pont ráér, miért ne jönne el inkább pótvizsgát tenni?
Fecó kinyitja a noteszét, megszámolja a fejeket és beírja a hiányzókat. Tanári teendőit elvégezte, úgyhogy ideje egy kicsit szórakozni. Lábát felvágja az asztalra, közben a kihúzza a fiókból az eheti sportújságot.

Pedig elég szórakoztató lenne csak az arcokat, vagy legalább a dolgozatírást figyelni. Baszkföldi, mint az őrült, forgatja a függvénytáblázatot, Viktória minden második sorát áthúzza, Tokay pedig szimplán feladja, és a padra hajtott fejjel várja az óra végét. Az egész Földesi hibája, ha két perccel korábban adta volna oda a füzetét a szünetben, akkor tudná a szükséges képleteket! Persze, ott a lehetőség, hogy megpróbáljon puskázni, mondván innen nem veszíthet, de sajnos a vöröst a mellbőségen kívül más jóval nem áldotta meg a jó Isten, hülyeséget pedig magától is ki tud találni.

 Tíz perccel később feltekint az órára és morog, hogy ilyen lassan telik az idő. Pedig azt a tíz percet ő félórának érezte, ha nem egy egésznek. Hiába, a dolgok relatívak, aludni meg lehetetlen az órán, ezt nála senki nem tudja jobban. Inkább bámulni kezdi Borivót, és azt találgatja, hogy mennyi felest húzott le a srác ma reggel. Kettőt? Hármat?  Áh, biztos többet, hisz annyira ír, hogy majdnem füstöl a lap, csak hogy a kérdés, hogy min dolgozik ennyire,hisz biztos nem tanult. Lehet, hogy puskázik, csak nem látja? Csak nem, múltkor is, pityókás állapotában a puskát a dolgozatlap mellé kitette, és csodálkozott, hogy észrevették. 
Tokay rápillant megint az órára: 12 perc telt el az órából. Nincs mit tenni, nem bírja tovább, inkább beadja, legyen gyors a halál. Feláll, de senki nem mer ránézni. Egyedül Gazsi tekint rá megvetően, de ezt már megszokta a fiatal cigánytól. Éppen indulna ki az asztalhoz, mikor szirénák szólalnak meg. Nem mentő, rendőr, vagy tűzoltó szirénák, ezek teljesen mások. Ismeretlenek, még soha nem hallotta őket szólni, de Korlát tanár úr arckifejezéséből ítélve, sok jót nem jelent.

 – Kis figyelmet kérek! Kérem, mindenki tegye le a tollat az asztalra !

 – De hisz azt mondta a tanár úr, hogy egész órán írhatjuk !! – Rivalt  haragosan a tanárra Viktória, miután az asztalhoz vágja a tollat. Láthatóan nem hatotta meg a lányt az idegen szirénák hangja.

 – Hát hogyne írhatnád. egész órán. Csak nem akkor, mikor a légvédelmi szirénák szólalnak meg. – Peti nem akart hinni a fülének. Hogy lehet neki ilyen hatalmas szerencséje? Még jó, hogy egy percet nem szánt tanulásra, mert akkor most őrjöngene. Valahogy úgy, mint Gazsi
 – Tanár úr, miféle félkegyelmű tréfa ez magától?!  Egész este erre készültem , s most elveszi a bizonyítás lehetőségét, egy ócska vicc kedvéért. Ráadást miért szólnának a légvédelmi szirénák? Békeidőben élünk nem?

 – Nem kell hinni nekem, elég, ha a füledre figyelsz. Ezek nem a megszokott szirénák hangja.
 – Tanár úr, Gazsinak igaza van. Ki akarna minket lebombázni, amikor nem állunk háborúban? Ez csak egy ostoba tréfa az ön részéről. Tudja mennyi ideig tartott alaposan felkészülni erre a dolgozatra?! Az egész hetem erre ment rá!

 – Baszkföldi, szerinted – Korlát úr nem tudja befejezni a mondatot, ugyanis az iskolarádió hirtelen megszólal.

 – Mindenki hagyja el az osztálytermét, és menjen a pincébe! Ez most nem  próbariadó. Ismétlem, mindenki haladéktalanul hagyja el az osztálytermét, és menjen le a pincébe !
 – He, tűz van, hogy el kell hagyni az osztálytermet vagy mi? – szólalt meg Viktor, aki csak az igazgató beszédére figyelt fel. Kovács fejbe kólintja a Melegszívűt, hogy legyen már észnél, és ne kérdezzen butaságot. Az osztályfőnök nem szól, csak megpödri a hegyes bajszát
 – Na , felállni, és szépen libasorban, mindenki induljon le a pincébe – A vörös odabújik Tokayhoz, és apró őzike szemeivel ijedten tekint a kissé túlméretezett legjobb barátjára
 – Peti ... Mi folyik itt? – suttogja a fülébe a szavakat. Tokay értetlenül mered rá, hisz honnan a manóból tudná ő ezt. 

A folyosók dugig vannak a diákokkal, akik egy hatalmas masszaként haladnak a pince irányába. Meglepő módon senki se rohan, mindenki jókedélyű, és beszédes. Miközben haladnak le a lépcsőn egy nem várt ismerőssel találkoznak: Endrével. Viszont amilyen szerencséje van a srácnak, Korlát úr kiszúrja őt, miközben csatlakozik a többiekhez 
- 15 perces késés Szilvás – és veszi is elő a kis noteszét, hogy felírja a későn érkezést. Szilvás nem törődik azzal, hogy megint összegyűlt egy igazolatlan, oda verődik a barátjához Tokayhoz, hogy informálódjon a helyzetről. Közben az is kiderül, hogy az egyik novellája miatt késett. Tokay nyomdafestéket nem tűrően reagál a hírre 

Az épület pincéje különös hely a diákok számára. Legendák terjednek méreteiről, és a benne eltűnt személyekről. Páran azt suttogják, még a 48-as forradalom idején építették Saroksáron, hogy a császári csapatok elől el tudjanak bújni a lakosok, mások később, a Nagy világégés idejére datálják az építését, hogy a helyiek el tudjanak rejtőzni a bombázások elől. Az iskola csak évekkel később épült rá, a különös búvóhelyre.  Az alagsor jórészét a főterem teszi ki, innen nyílnak járatok különböző apróbb zugokba, ahol jelenleg karbantartási eszközöket tartanak.  Korlát Ferenc osztálya az utolsók között érkezik. Amint belépnek, az ajtót kulcsra zárják. Néma csönd uralkodik, még Endre se szól Tokayhoz, ami több mint szokatlan. Csak helyet foglalnak a többiek mellett törökülésben, és várnak. 

Halk, zúgó hang érkezik valahonnan. Senki nem meri kimondani, de mindannyian érzik: csak a gépek lehetnek.

Aztán kiderül, hogy csak Gazsi hasa csikar a tegnapi pacaltól.

A következő percben azonban tényleg hallani lehet egy mély, zúgó duruzsolást, ami mintha kívülről jönne.  Eljött hát az igazság pillanata, mikor még az ateisták is imádkoznak valakihez. Hiába zuhanó gépen mindenki hívő lesz. A zaj egyre erősödik, majd egyszer csak a gépek robaját robbanások törik meg. Hallani lehet, ahogy a falak megadják magukat a pusztító erőnek, ahogy földet érnek az apró darabok. Beleremeg az egész pince, néhol fenyegetően megjelenik egy repedés a plafonon, de sehol nem adja meg magát a mennyezet. Aztán egyszer csak abbamarad a morajlás, a gépek hangja pedig egyre hallkabb. 
- Azt hiszem elmentek – szólal meg egy spontán karakterek a tömegből. Még egy percig vár mindenki, majd a Korlát helyeslően.. A vörös láthatóan boldogan kapja elő a telefonját, hogy posztolja Gesichtbuchra: túl éltem életem első szőnyegbombázását a legjobb barátomcsival <3333 
Csak az internhez szükség volna valamiféle kapcsolatra. Az viszont nincs..  A bombázók nem csak a sulit, hanem az egész településen végigmentek, így a vezetékeknek is kanyec, se áram, se internet, se semmi. Láthatóan a vörös szépség nem akar beletörődni pillanatnyi helyzetében, ezért folyamatosan újraindítja az eszközt, hátha abban van a hiba. Sikertelenül. Közben a diákok és tanárok elkezdenek felállni, és a kijárat felé indulni. Azonban valamire senki nem gondolt, még pedig arra, hogy mihez kezdenek, ha a törmelékek eltorlaszolják az ajtót.  
Pár gólya sírva fakad

 – A telefonokkal mi a helyzet? Miért nem hívunk fel valakit? – Kérdezi egy diák a tömegből
 – Ellenőrizted már a kapcsolatot? Süket az összes – Vágja rá Korlát, miközben próbálja kinyitni az ajtót. Az viszont meg se moccan. Beragadt, kész, vége, ennyi volt.
Az összes gólya sírva fakad.

Endre kínjában csak kacag az eseményeken. Kovács és Nyughalmi is feláll, hogy nekifeszüljenek az ajtónak, de az csak azért se adja meg magát a két kolosszusnak. Tihanyi helyet foglal Szilvás mellett, majd habozva, de megszólal

 – Endre... Ha már mindannyiunkat itt ér a vég, úgy érzem beszélnünk kell pár dologról – A fiatal író csak értetlenkedik. Ugyan miről tudnának ők beszélni a végítélet óráján?
 – Mit szeretne tanár úr?

 –  Emlékszel még a Csokonay elemzésre, ami karó lett?

 –  Hogyne emlékeznék.

 –  Tudod, az igazság – És elhallgat váratlanul. Kaparást lehet hallani a túloldalról, mintha valaki volna ott. Persze ez több mint lehetetlen, hisz több tonna törmelék zárja el őket a külvilágtól.
A bent levők felállnak és izgatottan figyelik a bejáratot. Ami egy perc múlva nyikorogva ugyan, de kinyílik. Kata arca felragyog. Ő az, tudta, hogy el fog jönni, és megmenti! Akárcsak egy romantikus filmben. János áll az ajtóban, kicsit koszosan, de még mindig sármosan.
 – Adolf Hitlert keresem - Közli az alak gépies hangon, miközben belép az alagsorban. Tekintetével a diákokat pásztázza, és mintha az egyik szeme vörösen izzana.

 – De hisz Hitler már majd 100 éve meghalt- Felel egy női hang a tömegből. Az alak zavartan tekint ide-oda.

 –  Mennyit írunk?! – Kérdi remegő hangon, majd térdre roskad.

 – 2015 május 3. van – János élettelenül elterül a földön. Gazsi feláll, és a testhez lép, hogy megvizsgálja. Zsebéből kihalássza a bicskáját, amivel szünetekben a szalonnát szokta szelni, majd egy finom vágást ejt a halott hátán. A többiek értetlenül figyelik az eseményeket. Egy pillanatra, mintha mindenki elfelejtette volna, mi történt percekkel ezelőtt.

 – Hihetetlen... Élő szövet fémvázon – Teszi a megállapítást, miközben széthúzza a sebet. A pincére döbbent csend telepszik, a diákok zavartan tekintenek egymásra.

Hirtelen Kata sírfa fakad. A  srác oly kedves volt vele, és majdnem randiztak. Endre közben oldalra tekint, de Tihanyi eltűnt mellőle. Hogy mit akart arról az egyes elemzésről beszélni, az végülis most nem derül ki. A többiek közben lassan felállnak, és elindulnak a kijárat fele. Tokay oldalba böki a barátját, hogy talán ideje lenne nekik is távozni, mire a srác csak ennyit mondott

 – Várj, ihletetett kaptam! Majd utánuk megyünk később –  Tokay csak megvonja a vállát, lévén neki édes mindegy, mikor indulnak tovább, hiszen... nem időre mennek