Közös udvar 31.

           A rendőr megjelenése a kocsmába egyáltalán nem volt szokatlan jelenség, ezért a bent tartózkodók nem is tulajdonitottak különösebb jelentőséget neki, kivéve Viktort és újdonsült valutázó barátját. A zavaró körülmény az volt , hogy mindkettőjük zsebébe valuta lapult ami már kimeritette a büntethetőség határát , hogy egyebekről ne is beszéljünk. Ráadásul Viktor úgy érezte , hogy dollárjai egyszerűen átvilágitanak dzsekijén és a zsaru ha akarná akár meg is számolhatá azokat. Zavarta  az elég méretes csomagja is ,ami szintén árülkodó lehetett. A valutás barát viszont a helyzet magaslatán állt és egy ügyes mozdulattal a Viktor csomagját a pulton belülre csúsztatta , hogy el legyen takakarva minden kiváncsi szem elől.

         Mindezek után üdvösnek találták azt a gondolatott , hogy Viktornak minden feltünés, nélkül el kell hagyja a helyiséget, még mielőtt valaki nem kezd el kiváncsiskodni. Az újdonsült barát egy óvatlan pillanatban megbeszélte a kocsmárossal , hogy a hátsó ajtón távoznak Viktorral.

         A kocsmán kivül Viktor meggyorsitotta lépteit és magabiztos léptekkel haladt, a már jövet kiszemelt rekettyés irányába, ahol látni vélte a levágott szénarendeket. Szénából egy kis almot készitett magának, és szeretett volna hamar sokat aludni, pihenni , mert az egész napos gyaloglás, és az esti izgalom teljesen kimeritették , úgy fizikailag mint szellemileg. De a dolog nem volt olyan egyszerű , mert alig aludt el máris felébredt , és pedig arra , hogy rettenetesen fázik. Május  ide vagy oda, ez az éjszaka nagyon hüvös -- mondta Viktor magának és elővette a báránybundát,  betakarózott vele, és átadta magát a pihentető álomnak. Táskája a feje alatt, a báránybőr rajta,álmát  millio csillag vigyázta.

         A hajnal felkeltével  ő is felkelt, harapott valamit, ivott egy kis vizet, majd hátat forditott a keleti égboltnak és hatalmas lépésekkel útnak indult. Szándéka szerint,az állomásra ment volna ahol vonatra ül, és meg sem áll valamelyik nyugatmagyarországi városig. Forintja már volt, de halvány lila gőze  sem az állomásról, sem a vasuti jegyek áráról. Viktort még mindig zavarta a ruházata,ami még itt városi környzetben is elütött a helybeliekétől, ezért úgy döntött , hogy kitalál valamit, legalább annyit , hogy a dzsekiét, egy normális enyhén viseltes zakóra cserélje .

         Egy utcai kúthoz ért, egy férfi, és néhány asszony várt , hogy sorra kerüljön, és teleengedhesse korsóját, kanáját, vedrét friss vizzel. Viktor is várakozó álláspontra helyezkedett, mert szerette volna legalább az arcát ,kezét megmosni, de kinézte magának a férfi zakóját is mert az  szürkeségével, kopottságával pontosan megfelelt az ő lképzeléseinek , mert most nagyon szürke , szinte láthatatlan szeretett volna lenni!.

         Kivárta sorát, már az egyetlen férfi kannája is megtelt, amikor Viktor megszólalt-- Mondja, nem adja el nekem a zakóját? A férfi azt hitte , hogy bolondot lát, mert   nem minden nap talál az ember olyat , hogy a kútnál megakarják venni a kopott zakóját.De belement a játékba, és azt mondta , hogy el nem adja -- mert neki sincs túl sok zakója , de esetleg elcseréli  vele. A Viktor dzsekije  lényegesen jobb állapotban volt mint emberünk zakója , de Viktornak most éppen erre volt szüksége , ezért belement a számára előnytelennek látszó üzletbe. Elcserélték cuccaikat , és indultak mindketten a maguk utjára. A nemrég még zakós emberünk megygyorsitotta lépeit , hogy nehogy meggondolja magát a cserepartner. Viktor meg egy kicsit jobban beleolvadt a környezetbe, és bátran érdeklődni kezdett , hogyan jut el az állomásra.

         Nemsokára talált is valakit -- egy hölgy személyében-- aki felvilágositotta, sőt  el is kisérte Viktort mert éppen arra vezetett az útja, mivel a váróterem kocsmájában volt alkalmazásban. Viktornak feltünt , hogy teljesen olyan hangsúllyal beszél mint ahogy ő is, ezért megkérdezte  , hogy  helybéli , vagy esetleg máshonnan települt oda. A nő bevallotta , hogy nagykárolyi születésű, és alig tiz éve hogy kijöttek-- szüleivel együtt-- akkor amikor még szabadon lehetett elhagyni szülőföldjüket,az azóta már szomszédos országot. A hölgytől sok egyébb információt is kapott  Viktor, elsősorban az utazást illetően, a vonatjegyek áráról és arról hogy olyankor utazzon amikor a legtöbben vannak a vonaton , vagyis a munkásvonatokon, mert ellenkező esetben a járőrök hamar kiszúrják , ha nincs semmiféle magyar igazolványa. Amikor Viktor megköszönte az információkat, a hölgy hozzátette , hogy nem  első esetben tájékoztat disszidálni készülő embereket.