Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Száz-valahányadik-nap.Ma egy új lakó érkezett az intézetbe
Egy apró pillanatra megörültem,aztán bele gondoltam…
Vacsora után megszólított.Nem szoktam újakkal beszélgetni.Se régiekkel…elszomorít a dolog.Mármint a beszélgetés.Egy olyan pontra,ahol már nem tudok müködni.Annyira sem amennyire szoktam…vagy micsoda…
-Mióta vagy itt? – kérdezte,mintha ez lenne itt a legfontosabb kérdés.Talán ez is.Ki tudja...én biztosan nem.
-Száz valahány napja – válaszoltam fáradt
hangon.Nem szoktam fáradt lenni,csak mindig.Nem tudom elmagyarázni.Egyszerűen
olyan...mintha mindig fáradt lennék.
A lány (az új lakó) némán ült az asztalnál.
-Mióta vagy itt? – kérdezte újra.
-Száz – ennyire maradt erőm.
-Száz – hangzott el az ő szájából is,mintha ezzel segítene magán emészteni a dolgot.Lehet bele gondolt,hogy ő is legalább száz napig itt volt lenni.Vagy mi tudom én.
Újra némaság jött létre közöttünk.
-Mi a neved? – kérdezte végül.
-Simon. – az intézetbe már régóta nem használtuk a családnevünket.Már nem emlékszem miért,vagy hogy ki kezdte.Egyszerűen ez van.Mint ahogy itt bent vagyunk,úgy.
-Hilda McDoughlas – mondta ő.
Bólintottam.Helyeslésképpen.Amúgy meg nem igazán érdekelt.Mégis...ma ahogy itt ülök az ágyamon,ez a név jár a fejemben.Biztos mert semmi izgalmas nem történik arrafelé.Na,képzelheted!Ha már egy név izgalmas,akkor mekkora dáridók vannak errefelé!
Hilda McDoughlas.Ismerős név.Talán egy híres focistáé?Nem az nem lehet.Vagy mégis?Fogalmam sincs.
Na,majd még jelentkezek.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!