Úgy írnék valami nagyot, igazat,

amivel átadhatom magam

a világnak az embereknek,

hogy többé ne szenvedjenek,

de sajnos csak ennyire futott:

Együttérzésre!

Lelkünk bugyrai: Empátia!

Téged nem ért meg senki kedves megértés, nem fogjuk fel valódi értelmedet, nem érezzük a benned rejlő mélységet, csodálatos felszabadító energiád.

Azt amikor ott tükrözödől teljes pompádban egy másik embe szemében, ahogy megváltoztatod az arcát miközben neki mesélnek. Ahogyan egyesíted két lélek érzelmeit, a testek fájdalmait és feloldod őket a közös viselésben.

Sokszor úgy érzem értelek, átélem mit mesélsz nekem, de utólag kételkedem, ahogy egy órára is elfeledlek, amikor elmerülök saját kis problémáimban, absztrakt álomvilágomban. Azon gondolkodom addig te hol vagy, ki van veled. Hisz emberek nélkül nem létezhetsz, és minden pillanatban történik valakivel valami, jó, rossz, csodálatos és tragikus, ezt mind átt kell élni meg kell érteni, elviselni, ki van veled ki testesít meg téged, a telefonok, vagy pillanképek, amelyek nem léteznek a közös élménmyekben csak a szerkesztőben.

Te is elhagysz engem sokszor ugye tudod, én rengetszer kereslek, bánatomban, fáradságomban és nagy felfedezéseimben, de nem tűnsz fel sehol a szemekben csak mostohatestvéred látom mindig, az Értem-et. De ki is ő, egy szó, egy lerázó válasz, amely megmérgez mindentudásával és a meg nem értésével. Ő ott van mindenhol bölcsen osztogatja tanácsait, légy erős, én is voltam ilyen helyzetben ne tulajdoníts nagy jelentőséget ilyen kis dolognak, csak mondja és mondja, elveszi a boldogságot, lehűti a lelkesedést és még kilátastalanabbá teszi a a fájdalamat.

Ahogy beszélek hozzád, kereslek téged, ráeszmélek, hogy haragszom rád, szörnyen csalódott vagyok, hisz én mindig beengedtelek, átadtam magam neked, de te nem tettél meg értem semmit, sosem voltál ott a másik szempárban amit éppen néztem, nem láttalak az arcokon mikor szenvedtem, nem értél rá mikor szügségem volt rád.

Talán mégse te vagy a hibás, hisz a világnak szüksége van rád, és én erős vagyok mert beengedtelek, s erőt meritek abból amit akkor éreztem.