A novella címe egy FB-os ismerősömtől származik, aki egy betű elírással alkot érdekes szavakat. Némelyikhez történeteket kerekítek.

Elviselhetetlen, sűrű ordítozásba fulladt a bányászgyűlés. Mindenfelől elégedetlen hangok sorolták sérelmeiket.

- Nagyon bosszantóak!
- És veszélyesek!
- Szidták az édesapámat!
- Gorg kartárs úgy felhúzta magát, rajtuk hogy majdnem szívinfarktust kapott!
- Ráadásul harapnak!

Gordu, a vezetőjük megelégelte a lármát, és túlharsogta őket.
- CSENDET!!!
A négy és fél láb magas bányásztörpe alig látszott ki a többiek közül, pedig még így is magasabb volt az átlagnál. Mennydörgésszerű hangja viszont még másodpercig visszhangzott a tárnák mélyéről. A föld alatti tanácsteremben csönd lett.
Megsimogatta a szakállát, és belekezdett a mondandójába.
- Megértem a problémáitokat, valóban nem mehet egy így tovább! Sajnos nincs más választásunk, rá kell szánnunk némi drágakövet, és hívnunk kell egy szakembert.

Szomorúan bár, de tudomásul vették a kiadást. Két nap múlva meg is jelent a maga hét lábnyi valójában. A hat tucat törpe még csákányokkal a kezében is szótlanul engedett utat a húshegynek.
- Jó estét, Avoron vagyok. Lennének kedvesek megmondani, merre találom Gordut?
A bányászok egy emberként mutattak a megszeppent főnökükre. Ám aggodalomra semmi okuk nem volt. Avoron meghallgatta őket, egyetértően hümmögött, és útbaigazítást kért a legmélyebb tárnákhoz. Hajolnia kellett, helyenként kúsznia. Egy elágazásnál megállapodott, előszedte a borjúbőr zsákjából az eszközöket. Konkrétan akkora volt, mintha egy borjúból kihagynák az állatot, és bevarrták volna a keletkezett lukakat. A bányászok sugdolóztak, de nem mertek kérdezni. A hatalmas vadász azonban készséggel válaszolt.
- Azok trollmágnesek. A szárnyas kis szerkezetek körbe-körbe repülnek, és politikáról, vallásról, alternatív gyógyászatról beszélnek. Némelyik szidja a nénikéjüket, vagy Justin Bieberéhez hasonlítja az énektudásukat. Hatékonyan vonzza őket.
A vadász útnak is indított belőle egy marékkal. Az apró gépek szanaszét szóródtak a járatokban.
- És ez? - kérdezte az egyik törpe.
- Az egy troli. Ül benne egy kicsi troll. Vagyis trollibusz. Egy állítólagos vudu mágustól vettem, de hatástalan. Megtarthatod.

Kedves mosoly mellett, Avoron odanyújtotta az orosz jármű kicsinyített mását. Kivillantak az aranyfogai és a szerencsétlen bányász megérezte a szájhigiénia hanyagolásából eredő szagot. De mivel ő sem volt illatosabb, ez nem hátráltatta a gyümölcsöző barátság kibontakozását.
- Hány trollról beszélünk?
- Akár több száz is lehet – válaszolta Gordu.
- Akkor nincs mit tenni. Annyit nem lehet begyűjteni. Kénytelen leszek takarítani. Kérem húzódjatok fedezékbe!

Már hallották a trollmágnesek zümmögését és halk kántálását, majd a szörnyek ocsmány szitkozódását. A törpék csákányaik mögé rendeződtek, és figyelték a bányászlámpák fényében sziklaszilárdan álló emberhegyet. Kezében a trollseprűvel...

Elkezdődött a vérfürdő. A másfél méteres nyélen félszáz szöggel kivert lánc csörgött. A vérszomjas kis lények mindennek elmondták Avoront. A törpéket, a bányát, a kormányt, váltót, a kormányváltót, de még a VW 2.0 TDI motorvezérlő szoftverét, és lényegében bármit szidalmazva, kiélezett billentyűzetekkel próbálták kibillenteni az egyensúlyából és a béketűréséből a vadászt.
A buzogányszerű, MODERATE feliratú, szöggel kivert vasgömbök a láncok végein viszont szorgalmasan koppantak a fejükön, hátborzongató csontrecsegés közepette.

Gordu egy idő után oda se mert nézni. Biztos volt benne, hogy a horda legyőzi a zsoldost, de amikor elcsitult a csatazaj, egyetlen mély, erős szuszogás hallatszott a járat kiszélesedő részéből. Szanaszét véres hullák hevertek, a láncos takarítóeszköz pedig sértetlenül, de minden centiméterében mélyvörösen pihent Avoron mellett.
Néhány szakadás volt ugyan a férfi ruháján. A kezét is csúnyán megharapta az egyik dög, de mosolygósan köszöntötte a jámbor bányászokat.

- Rég nem szórakoztam ilyen jól.

Kitört a megkönnyebbült üdvrivalgás, mely percekig zengett az éjnél sötétebb tárnákban.