2. Rész

„- Ez nem állati hús. Ezek itt parit tetemek. - felelte a vizsgálatot végző nő. Az ezredes a bűzzel nem foglalkozva leeresztette a kezét.

A paritok Egy nagyon félénk, apró nép. Mikor az emberek a bolygójukra mentek tündéreknek vélték őket. Hatalmas technikai fejlettséget mondhatnak magukénak. Az emberiséget elfogadták, mint szövetségest. Ha a paritok felbérelt fejvadászai rajtuk ütnek, hogy a flottájukban landolt egy sibitu hajó, mely a paritokat megölte, ismét egy ellenséggel többet tudhatunk magunkkal szemben, és egy értékes szövetségessel kevesebbet magunk mellett.”

Bill Watterson egyszer azt kérdezte: „- Miért háborúsdit játszunk? Miért nem békésdit?”

Mire a válasz: „- Mert azt senki se tudja, hogy kell.”

Az ezredes rohamtempóban ment jelenteni az admirálisnak, hogy mit találtak a vizsgálat során a sibutu hajón. Már az asztalnál ültek, mikor belépett a terembe a férfi. Zihálva szólt az ajtó mellett álló katonának, hogy hívja ki a parancsnokot. Az admirális érdeklődő tekintettel pillantott az ezredesre, mikor felállt; és le sem vette a szemét róla, míg oda nem ért. A férfi kiengedte felettesét a folyosóra, és utána indult.

- Mit találtak a hajójukon?

- Parit maradványokat. Egy ételszállító konténerben. - felelte az ezredes. Az admirális elhűlt a hír hallatán.

- Biztosak benne? - kérdezte megdöbbenve.

- Az analízist kétszer elvégeztük. - A flotta parancsnoka nehéz helyzetbe került. A sibutuk most nagy bajt hozhatnak a flottára, ráadásul a priqu is bármelyik pillanatban megjelenhet. - Zárják le a dokkot. Készüljünk fel a paritok fogadására. - hozta meg a nehéz döntést végül Eric. A közelben lévő katonák tudták, hogy mi a dolguk. Az admirális előre engedte őket. Csőre töltött fegyverekkel berontottak a fogadó terembe, ahol a sibitukat fogadták. Mikor a fegyveresek beléptek, és célba vették az idegeneket, akik értetlenül pattantak fel a helyükről, és csattogtatták rágó szájszerveiket.

- A paritok ellen elkövetett merényleteikért a Földi Flotta admirálisaként letartóztatom a sibitu hajó legénységét, a járművet pedig lefoglalom! - lépett be a katonák mögött a flotta parancsnoka. Az idegenek fenyegetően megindulta a fegyveresek irányába, ám mikor már nem a végtagjaikra, hanem fejmagasságban célozták meg őket visszaléptek egyet. - A fejvadász, aki elől menekülnek, hamarosan ideér. Átadjuk magukat nekik, és a paritok döntenek a sorsukról. - blöffölt az admirális, hiszen fogalma nem volt a fejvadász kilétéről. A sibituk értetlenül összenéztek, és rátámadtak a hozzájuk legközelebb eső emberekre, és élő pajzsként maguk elé rántották őket.

- A kapitány azt akarja, hogy kísérjük vissza őket a hajójukhoz. - fordított a tolmácsgépnél ülő nő az idegen tiszt jeleit.

- Engedje el az embereimet, és megbeszélhetjük a dolgot. - próbálta nyugalomra inteni a felbőszült sibitu legénységet Eric. A kapitány tovább csattogtatta rágóit, és éles füttyökkel tarkította monológját. Az áldozatát még közelebb húzta magához, melynek lába már nem is érte a földet. A fuldokló katona szemei kidülledtek az erős szorítástól.

- Nem alkusznak. A hajót akarják, és a rakományt. - fordított a nő. - Azt akarják, hogy töltsük fel a hajójuk hiper hajtóművét, és adjunk nekik fegyvereket.

- Ha nem engedi el az embereimet, mind itt halunk meg ebben a szobában. De senki nem megy el azzal a hajóval addig, míg túszaik vannak! - Az admirális is elvesztette már a türelmét a sibituk követeléseit hallva, de az emberei arcát látva, akik most az ellenséges oldalon áldozatként szerepeltek, valahol mélyen meglágyították a szívét. Eszében sem volt a katonáit lelövetni most, hogy a priqu hajó bármikor meglepheti őket. A stratégiai előnyüket is elvesztették azzal, hogy a csillag védelmező koronája alól kimerészkedtek, így védtelenné vált a flotta. És miért? Egy sibitu csempész hajó miatt, mely újabb ellenségeskedést szülhet.

A kapitány leengedte a maga előtt tartott katonát, és így tettek a többiek is. Az admirális jelére a fegyverek csöve is a föld felé fordult. Ám az utolsó pillanatban mégis visszarántották a túszokat maguk elé a sibituk, és a fegyveresek közzé lökték őket. Volt olyan idegen, aki hatalmas rágóit belemélyesztette áldozatába, jókora darabot kiharapva szerencsétlenből. Minden előttük állót félre löktek az útjukból, és rohantak vissza a hajójukhoz.

Eric, amint magához tért a gyorsan zajló eseményektől lezáratta a dokk kijáratát. Alig lépett ki az ajtón, mikor megszólalt a radarkezelő hangja a hangszórókból.

- Dradis kontakt! Egy idegen hajó lépett a rendszerbe! Egy merius hajó az! - A nő hangja villámként csapott az admirás agyába. A meriusok egy fejvadászattal foglalkozó nép, akik először lőnek, aztán kérdeznek. Ekkora túlerő esetén viszont visszavonulnak, és egy hatalmas flottával képesek visszatérni. A meriusok soha nem hibáznak, ha felbérlik őket.

Eric a hajó hídjához rohant, hogy kapcsolatba léphessen az idegennel, még mielőtt az elmenekülne.

- Próbáljuk felvenni vele a kapcsolatot, de még nem válaszolt! - jelentette a kommunikációs tiszt. Csak a rádió mély búgó hangja válaszolt a jelentkezésre. Az admirális átvette a rádiót a kommunikátort kezelő nőtől, majd ő próbált kapcsolatba lépni a meriussal.

- Itt Eric Weiss, a Földi Flotta admirálisa! Elfogtuk a sibitu hajót. Hall engem? - Ismét csak a búgó hang válaszolt. A monitoron látták, hogy a hajó igyekszik kikerülni a flotta lőtávolságából.

- Kódolt rádiójelet fogtam a hajóról. - jelentett ismét a nő, aki már próbált is futtatni egy analízist a rádióhullámokra, de sikertelenül. Az admirális a tiszt mellé lépett, és figyelte a vizsgálatot, mely többszöri próbálkozásra is negatív lett.

- Ezt a kódot a szövetségeseink nem alkalmazzák. Minden bizonnyal meriusi kód. - Félt ettől a választól. Most már nem csak a priqutól kell tartani, hanem egy meriusi flottától is.

- Induljunk vissza a csillag koronájához. Míg van rádiónk, próbáljuk meg felvenni a kapcsolatot a fejvadásszal.

- Mi lenne, ha kilőnénk a hajóját? - kérdezte az első tiszt.

- A jelet már sugározza. Ha kilőjük a hajót csak szítjuk a meriusiak dühét. Tudnak róla, hogy itt van a fejvadászuk. Talán tárgyalhatunk velük. - felelte Eric, bár ő sem hitte el saját szavait. Legszívesebben egyetlen rakétával kilőtte volna az apró hajót, de azzal csak fokozná a fejvadászok hevességét, a támadáshoz. Ha egy hajóval is sikerülne felvenni a kapcsolatot, már kedvezőbb pozícióban lennének. De míg nincs kapcsolat, addig tartaniuk kell a támadásoktól.

Alig indult meg a flotta vissza kék óriás védelmet nyújtó koronájához, mely blokkolná a barátságtalan radarok látószögét, a szektorban szétszórt szenzorok ismét jelzést adtak egy hipertérből való kilépésről.

- Uram! Három romboló hajó lépett ki a hiperűrből. - szólalt meg az addig csendben ülő radarkezelő. Az admirális, és az első tiszt idegesen kapták a fejüket a taktikai asztal felé, ahol a szenzorok villogtak vörös fényeikkel, és a három romboló feltartóztathatatlanul nyomult előre. - Két diplomáciai hajó, és újabb hadihajók uram! Két újabb romboló, és öt cirkáló! A jelzésük alapján a priqu az.

Ezzel itt kész, vége ennyi! Oda a meglepetés ereje, oda a túlerő, hiszen az apró hajó odakint már leadta a vészjelzést a többi meriusi hajónak. Hamarosan még egy flotta érkezik. A túlerőt szétszakítják.

Az újonnan érkezett hadihajók viszont tudomást nem véve a körülöttük lévő flottáról tovább siklottak. Az emberek értetlenül álltak a dolog előtt. Minden bizonnyal nem számított a priqu egy nyílt támadásra, de egy flotta azért csak egy flotta.

Még magához sem tértek megdöbbenéstől, és a visszafelé elsülő meglepetés erejétől, mikor újabb kontaktust jelezett a radar. Megérkeztek a meriusi hajók, melyek inkább szedett vetett fejvadászokból álltak. Ám ennek ellenére komoly veszélyt jelentettek a flottára, hiszen rengeteg olyan fegyver birtokában voltak, amiket csak a feketepiacon lehet beszerezni.

 A sibituk közben a hangárból próbáltak elmenekülni, de a zárt dokk kapun nem tudtak kijutni, így lőni kezdték azt. A hajó beleremegett a lövésekbe. Már nem foglalkoztak az üzemanyag tartályokkal sem, így a hajó jobb oldalát súlyos sérülések érték a belső robbanástól.

A meriusiak nem foglalkozva, hogy melyik hajó földi, és melyik priqu, tüzet nyitottak. A tervek szerint a vadászgépek lettek volna azok, amik a priqu pajzsok résein át támadnak, de a káoszban nem tudtak felszállni, így az admirális a visszavonulás mellett döntött. Amíg feltöltötték a hiper hajtóműveket viszonozták a tüzet, és a priqu hajókat is megtámadták. A káoszban, ami a három flotta között alakult ki, már nem számított, hogy ki-kivel van. A gondosan előkészített tervekben nem számoltak a sibituk megjelenésével, és a meriusi flotta támadásával. Az, hogy közben lép a rendszerbe a priqu, már csak pont volt az „i”-n. De innen már nem volt vissza út.

A meriusi fejvadászok, és a priqu állta a sarat, míg a Földi Flotta súlyos károkat szenvedett már a csata elején. A fejvadászok sem készültek a priqu megjelenésére, így a meglepetés hatásos volt. Egy kisebb hajó a kék óriás magjába intézett egy lövést, egy ismeretlen rakétával. A meriusiak elmenekültek a rendszerből ezután, ám a másik két flottának időre volt szüksége az ugráshoz.

- A hajtóművek nemsoká feltöltődnek uram!

- Nincs időnk! Elég, ha csak a rendszerből el tudunk menekülni! - felelte az admirális.

- A csillag belsejében megváltozott valami! A maghőmérséklet növekszik, a felületi tevékenység úgyszintén! - mindenki elhallgatott, és kezelőre pillantottak, aki további számításokat végzett. -  A mágneses tér megváltozott. Azt hiszem fel fog robbanni. - Mindenki rohamtempóban próbálta tenni a feladatát, ám a hajtóművek feltöltése már nem rajtuk múlott.

- A robbanásig még öt, négy, három kettő, egy - számolt vissza a kezelő, de mielőtt nullázhatott volna a csillag fénye megváltozott. Egy impulzusszerű fénykisülés rohant végig a rendszeren. Szemmel látható volt, hogy a csillag felülete megváltozik, eltorzul, majd összeesik. Az addigi felületének majd felére csökkent, végül szinte hang nélkül robbant. A lökéshullám a fedélzeti számítógépeket leállította. A hiper hajtóművek automatikusan beindultak, és elvitték a flottát a robbanás helyszínéről. Alig pár pillanatig tartott az út, de a megsemmisített kék óriás utáni pusztulásnak nyoma sem volt.

- Sikeres volt az ugrás! A hajtóművek kibírták a mágneses zavart. - jelentette az egyik számítógép kezelő tiszt.

- Helyzetjelentést kérek a többi hajótól! - szedte össze magát Eric.

- Csak négyet látok a mijeink közül, és két priqut. - felelte a radarkezelő. - A Prittem, az Altevem, a Namius és a Miatra.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Eric értetlenül.

- Uram! Az sokkal jobb kérdés, hogy mi hol vagyunk. - A navigációs komputer hihetetlen adatokat mutatott. - A rendszer még nem állt teljesen helyre, de úgy tűnik kiléptünk a naprendszerünkből.

- Az lehetetlen! A hajtóműveink nem képesek erre. Főleg ennyi idő alatt nem!

- A rendszerek szerint a mélyűrben vagyunk valahol. A mágneses robbanás túltöltött bennünket.