7. Rész

„- Vigyék fel a sérültjeiket. Kapjanak ők is olyan ellátást, mint a maguk emberei. - szólt hátra a százados, miközben az egyik idegen haslövését vizsgálta. A többi szőrös lény hátrébb húzódott és aggodalmas pillantásokat vetettek sérült társuk, és a fura fegyveres idegen felé.

- Mit merészelsz?! - csattant fel a priqu tiszt. Letor ismét felemelte a fegyverét, és elvakította a lefegyverzett társaságot a fegyverlámpával.

- Én a te helyedben iparkodnék. Már görcsben áll az ujjam.

A priqu kelletlenül felsegítették a sérülteket, és elindultak a felszín felé, miközben Letor gondosan ügyelt rá, hogy valóban kijussanak a szőrös idegenek.”   

Szántó György azt mondta: "Aki látta a halált magára vigyorogni, közvetlen közelből, csak az ismerheti az életet."

A felszínen mindenki csodálkozva pillantott a priqu katonákra, akik kihozták a sérült idegeneket. Mögöttük még mindig Letor jött a fegyvert a katonákra szegezve. A sibituk már a mobilkórház előtt várták a társaságot. Ayne kicsit lemaradva követte az embereket. Soknak bizonyult neki a kaland a priqu fegyveresekkel. Nem volt hozzászokva az erőszakhoz. Őt inkább a tudás kötötte le. A priqu ezért mert rá többet bízni, mint a többi estellre. Ám tudta, hogy a parancsot végrehajtó fegyveresek akadályozásért most meggyűlik a baja az aranttal. A priqu vezetője amúgy is rossz szemmel tekint a nőre a származása miatt, most pedig adott egy újabb okot arra, hogy megalázhassa a legénység előtt.

- Mire odaértünk, addigra a fegyveresek megöltek kettőt. Igyekeztünk velük kifelé. Meg tudják menteni őket? - kérdezte a százados a kórház sátorban serénykedő doktortól, aki azt sem tudta, hogy álljon neki megmenteni a szőrös idegent.

- Igyekezni fogunk, de nem ismerem az anatómiájukat. Hívja be a sibitukat. Nyugtassák meg őket. Meglátom, mit tehetek. - felelte az orvos, majd a lövedékek kiszedéséhez előkészült. A százados beküldte a rovarszerű sibitukat a sátorba, majd a hibrid nő felkutatására indult. Még meg sem köszönte neki, és a társának, hogy kiálltak ketten a priquval szembe.

A Nuntiumon már az üzemanyagnak szánt víz megszerzésén dolgoztak. A geo-scan szerit a felszín alatt valamivel több, mint egy kilométer mélyen még található folyékony formában víz.

- Robbantanunk kell! - Csapott az asztalra Julie Lima, a Miatra romboló parancsnoka. - Nem vesztegethetjük az időt ezen a bolygón. - A nő olyan hevesen pattant fel a tárgyaló asztal mellől, hogy fekete fürtjei az arcában landoltak a lendülettől, bár határozott, nőies vonásai így is láthatóak voltak a másik két parancsnok számára. Julie volt a flotta legvérmesebb parancsnoka. Több alkalommal a parancsot megtagadva rontott az ellenséges hajók soraiba, és a háborús szabályokra fittyet hányva, kegyetlen mészárlást végzett azok között. A flottában csak Engedetlen Erisnek hívták, a görög Istennőre utalva, aki úgyszintén az engedetlenség istennőjeként szerepel. Úgy tartotta foglyokat ejteni időpocsékolás. Az általuk megadott esetleges információk pedig csak félrevezetik a flottát. Apja, nagyapja, és sok-sok generációra visszamenőleg katonai múlttal rendelkezett a nő családja, így érthető, miért ilyen kemény a szíve, bár felmentést, még ez sem adhat a parancsmegtagadásokért. Rangját egyedül képességeinek köszönheti, melyek sokszor húztak már ki rombolókat szorult helyzetből.

- Azt sem tudjuk, mire robbantunk. Tudjuk, hogy a bolygó lakott. Más megoldás kell. - felelte az admirális.

- Fúrhatnánk esetleg. - felelte az ifjabb Weiss parancsnok. - A gépeink képesek lehetnek átütni a rétegeket. - Julie visszaült a székébe. Nem tetszett neki a parancsnok ötlete.

- A fúrással túl sok idő megy el. A hajók nem ilyen körülmények közzé lettek tervezve. Az emberek sem bírják ki sokáig ezen a bolygón. - felelte a felvetésre úgy, mint aki már elvetette ezt az ötletet.

- Lima parancsnoknak igaza van. A fúrás lassú. De mi lenne, ha a felszíni jégpáncélt olvasztanánk fel. Gyors eljárást nem tudok, de ebben az esetben ez lehet a leggyorsabb. - felelte az admirális. A két parancsnok hibát keresett az admirális elméletén. A nő talált is.

- A priqu hajó már beszakította a felső réteget. Miért nem végzünk ott egy geo-scant?

- Nem tudjuk, mennyi idő, mire a hajót ki tudjuk onnan emelni. Az arant dönt majd annak sorsáról. - Vetette el az újabb ötletet Eric. A nő hátradőlt a székben, és megvető pillantással szúrta az admirálist.

- Ebben az esetben, kimondottan indokolt lenne a robbantás. - mormogta az orra alá. Jordan halványan elmosolyodott, majd újabb ötlete támadt.

- Mi lenne, ha a priquval együtt próbálnánk leásni? - A másik kettő értetlenül nézett a legfiatalabb parancsnokra. A priqu megveti az embert, mégis miért segítenének az üzemanyag megszerzésében?

- Miből gondolod, hogy segítenek? - kérdezte az admirális.

- Nincs választásuk. Egyedül nem jutnak vissza az ismert világba. Minél többen vagyunk, annál nagyobb az esélyünk a túlélésre. - felelte csillogó tekintettel Jordan. Lima parancsnok gúnyosan elnevette magát.

- A priqu inkább bolyong az idő végezetéig a semmiben, minthogy a mi segítségünket kérje. Az egy felfújt hólyag. - Az asztal felé fordult, és az admirálisra nézett. - A legjobb az lenne, amint módunkban áll, itt hagyni őket a bolygón. Nem bízhatunk bennük!

- Tudom, hogy hatalmas ellenérzései vannak a priqu iránt parancsnok. De nem hagyhatjuk hátra őket. - felelte Eric. - Azt hiszem, a mi túlélésünk múlik azon, hogy mellettük maradjunk. Weiss parancsnok tanácsát megfogadva, tárgyalásokat kezdeményezek az aranttal. Majd meglátjuk, hogyan alakulnak a továbbiak. Köszönöm, végeztünk. - állt fel az asztaltól az admirális. Jordannak tetszett az elmélet, hiszen ő volt az értelmi szerző. Lima parancsnok viszont nem volt elragadtatva, de beletörődött a vereségbe.

A hídon már Hauer első tiszt várta a flotta parancsnokot.

- Hogy ment? - kérdezte.

- Lima nem akar egyezkedni. Jordan viszont igen. - felelte. - Az ő álláspontja mellett állok. Nem szeretném, ha még itt a senki földjén is a priqu ellen kellene hadakoznunk. Beszélek az aranttal. Átjössz velem a parancsnoki hajójukra.

Az első tisztnek nem tetszett a végkifejlett, de mivel bízott Ericben, kelletlenül bólintott. A priqu büszkeségében nézte le, és utálta az embert, míg az ember a büszkesége miatt utálta a priqut. De ebben az esetben nem volt mit tenni. A bolygó fagyos, és a készletek gyorsan merülnek. Ha nem tudnak időben elmenni innen, a flotta odavész. A flotta, mely túlélte a csillagrobbanást, még az ismert világban. A flotta, mely egyedül maradt az ismeretlenben, egy csapat fennhéjázó, modortalan, nárcisztikus priquval, akiket csak a hatalom hajszolása érdekel. Az, hogy milyen áron, lényegtelen.

Ayne az egyik hordágyon ücsörgött vérző fejjel. Egy orvosra várt, vagy legalább egy ápolóra. De a többi sebesült sérülése sokkal súlyosabb volt, mint az övé. Már a várakozásba beleunva el akarta hagyni a függönyökkel elválasztott helyiséget, mikor a százados rátalált.

- Már tűvé tettem maga után a környéket. - lépett be a függönyt elhúzva. Arca maszatos volt az izzadság, és a felborult hajóban keringő szennyeződések keverékétől.

- Miben segíthetek? - kérdezte a nő értetlenül, majd mégis visszaült a hordágyra.

- Csak meg akartam köszönni, hogy segítettek az idegenek megmentésében - felelte a férfi, majd zavartan hozzátette: - Vagyis, hogy feltartották a katonákat, míg mi oda nem értünk. Bár tulajdonképpen mi segítettünk. Magának és a társának.

Ayne szúrós tekintettel pillantott az emberre.

- Letor nem a társam. Csak egy önkéntes. És nem maguk miatt maradtunk odalent, hanem az idegenek miatt. - Csattant fel kissé hisztérikusan az estell. - És ha most megbocsájt, mennem kell. Azzal felpattant a hordágyról és elviharzott. A százados mosolyogva nézett utána majd egy legyintéssel letudta a beszélgető partnere reakcióját, és elindult vissza az embereihez.

A kórházat a hajók fűtőrendszere tartotta melegen. A mobil falak védtek a hidegtől, de odakint még mindig nagyon hideg volt. A felszerelés, és a sisak pedig kényelmetlen. Legalább is hosszú távon.

Ayne, amint a kijárathoz ért, egy priqu fogadta, még mielőtt kiléphetett volna a fagyba.

- Az arant hívat téged. - mondta jellegzetes mély, orrból beszélő hangon. - A lázadásod a priqu ellen, most komoly bajba sodor te kis korcs. - Karmával a nő felé nyúlt, aki elrántotta a karját.

- Ne érj hozzám. - sziszegte.

- A barátod már vár téged. Őt már az Ontrikora vittük. Ne várassuk meg az arantot. - felelte, majd kituszkolta a nőt a fagyba, útjukat a priqu hajó felé vették.

Az admirális és az első tiszt, már felvették a védőfelszerelést, és elindultak a priqu hajóra, egyeztetni arról, hogy legalább addig ne hátráltassák egymást, míg haza nem térnek. Eric félt tőle, hogy egy esetleges szövetség létrejötte a naivitás határát súrolná. Bár ebben a helyzetben meg kellene fogadnia mindenkinek a hadnagy javaslatát, miszerint egy kölcsönösen előnyös üzletet kellene kötniük. Főleg most férne rá a priqura a segítség, hiszen a kettőből az egyik hajójuk egy földalatti üregben van összetörten, és a legénység egy része is súlyos sérüléseket szenvedett, míg a másik része életét vesztette a baleset alkalmával.

De a priqu becsvágyát, és büszkeségét ismerve, nem lesz könnyű őket jobb belátásra bírni. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy a Földi Flotta keretein belül is akadnak olyanok, akik Lima parancsnok nézeteivel szimpatizálnak, mely szerint fel kellene robbantani a priqut a hibridjeivel együtt, vagy legalább is magukra kellene hagyni őket ezen az Isten háta mögötti bolygón.