5. Rész

„- Ugyan barátom. - legyintett a calras elmosolyodva, majd hirtelen a férfire pillantott. - A barátom vagy ugye? - kérdezte, aggodalmat erőltetve az arcára.

- Hát persze. - hangzott a válasz, mely egy kis gúnyt rejtett magában. Pont annyit, amennyit az aggódó arckifejezés rejtett a másikon. - Te és én nagyon hasonlítunk. Már akkor miért ne lehetnénk barátok. De ha nem haragszol, nem beszélnék veled őszintén. Barátom. - Jamik kissé hátra döntötte fejét az éles szavaktól. Az estell még vetett rá egy szúrós pillantást, majd magára hagyta őt.

Jamik utána pillantott, és elmosolyodott.

- Még találkozunk. Barátom. - Mormogta az orra alá, és ő is útra kelt a hatalmas romboló folyosóján.”

Henry David Thoreau úgy gondolja: „A barátság nyelve nem szavakból, hanem jelentésekből áll.”

A szonda, melyet a priqu indított útjának, észrevétlenül száguldott el az emberek hajói mellett, majd érkezett meg az ismeretlen bolygóra. Amint becsapódott a felszínen már sugározta is az adatokat a távolban várakozó rombolóknak.

- Az egység szerint a bolygó rendelkezik légkörrel. A hőmérséklet extrém hideg, minden bizonnyal a kilökődés miatt. A jelenlegi állapotát egyedül a maghőmérséklet adja, mely folyamatosan csökken. - elemezte az adatokat egy gépkezelő priqu. Scribes elégedetten fogadta a hírek érkezését. - A felszíni vizek mennyisége meglehetősen csekély. De a barlangrendszerek fel vannak töltve. Minden bizonnyal befagytak, de létezik rajta víz.

- Remek! Erről nem beszélhettek senkinek. Az arant parancsára ennek titokban kell maradnia. - felelte a férfi, majd elsietett a hajó hídjára, hogy jelentést tegyen a felfedezésről.

- Admirális! Rádiósugárzást észleltünk a bolygó felszínéről. - jelentette a kommunikációs tiszt. A fiatal nő ellenőrizte a jeleket, de azok kódolva voltak, így a tartalmát nem sikerült megfejteni.

A flotta már egész közel járt a célbolygóhoz, így megpróbáltak kommunikációba bocsátkozni, de eredménytelenül. A bolygón lévő felderítő egység nem képes fogni a rádió jeleket, csak sugározni. Mielőtt a bolygó körüli pályát elérték volna, megálltak a rombolók. Csak lebegtek a rideg, jégpáncéllal fedett bolygón.

- Küldjenek le egy felderítő csapatot! - Adta ki a parancsot Eric. - Folyamatos rádió összeköttetést akarok. A vadászok álljanak készenlétben a vetőcsöveknél, baj esetére.

Mindenki tette a dolgát. A kommunikációs pultnál, a hangárban lévő szállító hajóval építettek ki egy közös csatornát. A felderítést végző katonák beöltöztek az elektro-bio ruházatba, melyben állítható hőmérséklet szabályzó található, nedvesség párologtató filterekkel van felszerelve, és minden mással, mely szükséges lehet egy ismeretlen bolygó felderítésénél.

A vadászgépeket a készenléti csarnokokból átvitték a vetőcsövekhez, teljes fegyverzetben. A pilóták is elfoglalták helyeiket, felkészülve arra, hogy akár mikor szükség lehet a beavatkozásukra.

A komphajó végül a nagy előkészületek után felszállt az egyik hangárból, majd útnak indult az ismeretlenbe.

- Nuntium! Itt az Avet. Beléptünk a bolygó atmoszférájába. A műszerek szerint a légkör belélegezhető összetételű. - jelentette a pilóta. - A műszerek szerint az extrém hideget leszámítva életre alkalmas a bolygó felszíne. A hőmérséklet -124℃. A hajtóművek és a fedélzeti számítógépek is egyre gyorsabban merülnek. Bekapcsolom a tartalék generátort, és a rendszerfűtést is.

A hadnagy, aki az elmélettel állt elő, hogyan kerülhetett ilyen messze a flotta, most is a hídon tartózkodott.

- A bolygó minden bizonnyal a csillagrendszeréből való kilökődés miatt kezdett elfagyni.

- Mit akar ezzel mondani Suarez hadnagy? - kérdezte a parancsnok.

- A bolygó maghőmérséklete kezd hűlni. Az egész bolygó egyetlen jégtömbként fog elpusztulni a mélyűrben.

- Mit gondol, mikor kerülhetett ki ide?

- Az adatokat elnézve egy pár éve. Előfordulhat, hogy egy intelligens civilizáció lakta valaha. Találhatunk számunkra hasznos dolgokat odalent, ha igazam van. Azt javaslom, nézzünk szét odalent jobban.

- Megfontolom a javaslatát hadnagy.

Közben a felderítéssel megbízott szállító hajó megérkezett a felszínre. Egy sík terepen sikerült letenni a légpárnás hajót. A felderítők összesen öten voltak. Egy százados, egy tudós, és három katona.

Az utasok kiszálltak a raktérből, és a zord hidegbe léptek. Magán a hajón is rettentő fagyos volt már a levegő, de mikor kiléptek a szabadba a csontjaikig hatolt. Az elektro-bio ruha hőszabályzóján beállították a testhőmérsékletet 25 fokról 30-ra, így kevésbé fáztak, bár ez csak ideiglenes megoldás lehetett, mert a hideg egyre csak fokozódott. A sisakokba épített légzőkészülékeket muszáj volt használni, mely a testpáncél hát részére rögzített tartályából biztosította az éltető levegőt. A mozgásuk így nagyon le lett korlátozva, de nem kockáztathattak.

- Bryan! Gyűjtse össze a mintákat! - adta utasításba a tudósnak a feladatot. - Mouse és Bagoly! Maguk segítsenek a dokinak! Roll, maga velem jön! Szétnézünk a környéken.

A két katona segített Dr. Braynnek a felszerelés cipelésében, míg a harmadik a századossal felderíti a környéket. Az addig csendes környék hirtelen megremegett. Hatalmas légmozgás kavarta meg a havat. A priqu két rombolója érkezett meg a bolygó felszínére. Olyan közel száguldottak el a felszín felett, hogy szinte feldöntötték a szállító hajót, amivel az emberek érkeztek. A százados jelentette is a helyzetet az admirálisnak.

- Nuntium! Itt Wesley Müller százados! Azt hiszem a két priqu hajó most repült el felettünk. A bolygóra jött a két rombolójuk! - A priqu hajókat már észlelte a flotta, mikor elszáguldott mellettük, a bolygó irányába. Már izzították a hajtóműveket, hogy kövessék őket.

- Müller százados! Vettük az üzenetét. Hamarosan megérkezik a Földi Flotta is önökért! - tájékoztatta a századost a kommunikációs tiszt. A Namius romboló parancsnoka, Jordan Weiss is kapcsolatba lépett a zászlóshajóval.

- A priqu már biztosan tudja, mi van a bolygón. Ha nem lépünk, maguknak tartják meg a készleteket.

- Apa! Azt sem tudjuk, mi vár odalent ránk. Azt javaslom, várjunk. - próbálta győzködni a parancsnokot az ifjabb Weiss.

- Három rombolóval leszállunk. A Prittem és az Altevem itt maradnak. Ez parancs. - jelentette ki végső döntését, majd bontotta a kapcsolatot a másik rombolóval.

A két hajót magára hagyva a másik három bolygó körüli pályára állt, és megkezdte az ereszkedést. Folyamatos helyzetjelentést kérve a szállító hajótól, annak közelében landoltak a rombolók.

Az egyik priqu hajó landolás közben egy vékonyabb rétegre érkezett, mely beszakadt alatta, így a romboló orra az égnek meredt, míg a tat része a föld alatti hatalmas üregben landolt.

- Földi Flotta! Itt az Ontriko. A Perntaba nevű hajónk balesetet szenvedett a landolásnál. Hallanak engem? - jelentkezett egy ideges hang a rádión.

- Ontriko, itt a Nuntium hajó parancsnoka beszél. Halljuk magukat. Küldünk mentőegységeket a hajójuk mentésére. - Felelte az admirális, majd parancsba adta a mentőegységek megszervezését.

Odakint, a leküldött felderítő egység Müller százados vezetésével már meg is kezdte a mentést. Látták, amint a hajó a landolás után megtöri maga alatt a jégpáncélt, majd belezuhan annak tat része az üregbe. Csak a romboló orr része meredt előre. Messziről egy kisebb dombnak tűnt, de közelebb érve látszott, mekkora a baj. A hajó függőlegesen állt. A hajtóművek csúnyán megsérültek, az elhárító pajzs néhány ütege is leszakadt. A rádió antennák egy az egyben letörtek, a hajó burkolata pedig felszakadozott néhány helyen. A romboló testét pedig egy alig három, három és fél méter vastag jégpáncél tartotta függőlegesben. Csak ennyi tartotta a több ezer tonnás szerkezetet meg. Ha beszakad a maradék jég a nyomástól, a hajó teste a becsapódás után kettétörik. A bent rekedtek minden bizonnyal ezt már nem élnék túl.

- Tudja valaki, hogyan lehet bejutni egy ilyenbe? - kérdezte a százados, de senki nem felelt.

A másik priqu romboló legénysége lemerészkedett a hajóról, és a baleset helyszínére siettek. Az öt ember messziről integetett nekik. Megkezdték a hajó szétvágását. Egy jókora járatot vágtak az orrba, melyen keresztül lejuthatnak. Még nagyban zajlottak a munkálatok, mikor az emberek felmentő serege is a hajóhoz ért. A priqu nem szívesen mutatta meg hajóját az idegeneknek, de most nem volt választása. Ayne, aki úgyszintén a helyszínen tartózkodott, önként vállalta, hogy az embereket bekíséri a sérült hajótestbe.

- Akkor én is veled megyek. - lépett a nő mellé az estell, aki nemrég végignézte Ayne megalázását a hídon.

- Boldogulok, köszönöm. - felelte kínos mosollyal az arcán.

- Az emberekkel bemenni oda egyedül nagy bátorságra utal. Vagy esztelenségre. Mi csak koszos korcsok vagyunk nekik, ezt te is tudod. - a férfi hajthatatlan módon ragaszkodott ahhoz, hogy bekísérje a nőt.

- Miért aggódsz? Én azt sem tudom, hogy te ki vagy! - felelte Ayne, miközben az ismeretlen szemét fürkészte.

- Én csak egy hibrid vagyok. de szólíts Letornak. Miért vállalod azt, hogy kíséred őket?

- Félig emberek vagyunk Letor. A priqu szemében mi is csak korcsok. Ám a priqu tud vigyázni magára. Valakinek az emberekre is kell. - felelte Ayne, majd egy megpakolt egészségügyi táskával elindult az emberek mentőegysége felé. A férfi mosolyogva utána fordult.

- Miért, és ránk ki fog vigyázni? - kérdezte az orra alá motyogva, és elindult a nő után, aki nagy levegőt véve belépett az emberek társaságába.