15. Rész

„Miért is vállalta egyáltalán, hogy segít a nőnek? Nem a legenda miatt. Valami van benne, ami megfogta őt, és arra készteti, hogy vigyázzon rá. Mentse meg, ha kell, és akadályozza meg, ha meggondolatlanságot akar csinálni. Még az élete árán is, ha erre kerülne a sor. Ez önmagában nem zavarta, hiszen erre tanították, és ez meg is ragadt benne. De más is hajtotta a nő épsége miatt. Mintha valami mocorogna a gyomrába amikor Aynere gondol.

Gyorsan elhessegeti a gondolatokat, és próbált a már kibontakozóban lévő tervekre figyelni, ám érezte, hogy az előbbi elmélkedéséből egy apró tüske benne maradt, ami nem engedte neki, hogy teljesen elszakadjon azoktól a bizonyos érzésektől.”

Calmil Petrescu azt mondta: „A háború mindenekelőtt nyers őszinteséget követel. Itt nem lehet színészkedni, még tréfából sem.”

A földi hajók elérkezettnek látták az időt a Prentaba kiemelésére. Az admirális a bolygó körül keringő két rombolót is a felszínre rendelte, hogy segítsék a munkálatokat. Az üregben heverő hajó testére hatalmas kötélszerű láncokat rögzítettek. A priqutól származó anyag könnyű volt, és nem olyan merev, mint elsőre látszott. De olyan erőhatásokat képes volt elviselni, hogy a hajtóművek forró levegője sem volt képes kárt tenni benne. Eric és a tanács többi tagja az Ontrikon várták a fejleményeket.

- Amint kiemeljük a Prentabat, fel kell készülnünk az idegenek fogadására - jegyezte meg a messzeségbe bámulva. Tudta, hogy hiába uralja az ismert világ két legjobb hadihajóját, ekkora monstrummal nem tud szembeszállni. Még ha az emberek öt hajóját kéri segítségül is esélytelenek. Pedig vágyott az óriás objektumra, bármi legyen is az. A hatalom éhség, birtoklásra kényszerítette a priqut, még ha nem is tudja, mit akar a magáénak.

- Mennyi katonája van? - kérdezte Eric.

- A két hajó katonai személyzete közel tízezer főt számlál. Ám a sebesültjeink miatt alig több mint hétezer hadra fogható katonánk van. És ebben már benne vannak a pilótáink is.

- A mi katonai létszámunk is itt körül mozog egy rombolón. - felelte az admirális. Az arant más körülmények között mérlegelte volna, hogyan játssza ki a túlerőt, ám most nem volt aktuális az időpont. Ő maga is látta a radarokon a közeledőket. Alig egy földi napjuk van rá, hogy felkészüljenek a fogadásukra, vagy elhagyják a bolygót.

- Mi lenne, ha máshol keresnénk deutériumnak valót? - kérdezte végül Ericet.

- Nincs más lehetőségünk. Muszáj védenünk az állásunkat. Ha most itt nem szedünk fel elég üzemanyagot, nem lesz lehetőségünk haza jutni. - A priqu legbelül egyetértett az admirálissal. Tudta, hogy az ő hajóikban sincs elég deutérium. Ráadásul még az sem biztos, hogy a Prentaba képes ugrást végrehajtani.

Odakint lassan minden a helyére került. Rögzítették a kötéseket mindenhol a sérült hajón, és a kiemelést végrehajtó rombolókon is. Egy kisebb csapat bement az üregbe szakadt szerkezetbe, és onnan próbálták irányítani a magatehetetlen óriást. Az elsődleges vizsgálatok alapján a segédhajtóművek és a koordinációs nem sérültek. Legalább is nem súlyosan. Majd két és fél óra múlva a Prentaba fedélzetéről jelentkezett a kis különítmény. Nagy körültekintés és feszültség kísérte a műveletet. Három földi rombolóhoz volt elsődlegesen rögzítve a hajó. A másik kettő a tartalékrögzítésekkel próbálta biztosítani azt, hogy ne történjen semmi komplikáció. Lassan fehéres fények kezdtek kigyulladni a hajtóművekben. A két tartalék hajó emelkedett fel először. A kötélszerű anyag lassan emelkedett. Mielőtt megfeszülhetett volna a másik három hajó is elhagyta a talajszintet. A földi egységeknek vissza kellett húzódnia. Alig, hogy felemelkedtek, óvatosan begyújtották a fékezőrakétákat. A magasság szabályozót nem tudták használni, hiszen ezt még nem jelezték ki a számítógépek. Az Ontriko fedélzetéről lézeres megfigyelés alapján próbáltak utasításokat osztani a mentőhajóknak. A probléma általában ugyan az volt, mind az öt hajó esetében. Gyorsan emelkedtek, és csak nehezen tudták tartani a magasságukat. A hajtóművek nem erre a célra lettek kifejlesztve. A tolóerő iszonyatos mértékben próbálta fölfelé emelni a rombolókat. A fékezőrakéták nehezen bírták ezt megakadályozni. Kigyúltak a Prentaba fényei is. Az üreget alulról kékes fény világította meg. A mentőakció helyszíne körül egyre több kíváncsiskodó jelent meg. A dombosabb területeken a csupaszőr idegenek figyelték a történéseket, akik a beszakadt rombolóban ellátták a sérülteket. Eleinte a földön hasaltak, vagy az üregeik bejáratából mertek csak szemlélődni. Azonban ahogy az öt romboló egymás nyakán küzdött a saját hajtóműveivel megtetszhetett nekik, mert egyre bátrabban előmerészkedtek. Voltak, akik a dombokról is lejöttek kíváncsiskodni, de felkészülve arra, hogy akár mikor visszasiessenek a rejtekükbe.

- Namius, még két métert süllyedned kell! Vedd vissza az energiát kilencvennyolc százalékra!

- Miatra! Három és fél méterrel van magasabban a többihez képest!

- A Prittem tartalék kötelei túl feszesek, ereszkedjen vissza, vegyen vissza három százalék energiát a főhajtóművekről!

A megfigyelő egységek folyamatosan osztották az utasításokat, melyeket nem volt egyszerű végrehajtani. Mikor az öt hajó elfoglalta a kiemelésre alkalmas pozícióját lassan megkezdődött a feladat következő lépése, mely nem volt könnyebb az előzőnél.

- Namius, a fékezőrakétákat tíz a háromnegyed arányban növelje, gyorsan emelkedik!

- A Nuntium energia szintje stagnál. Küldjenek energiát a főhajtóművekre, és csökkentsék a fékezőrakéták energiáit!

- A Miatra süllyed! A tartalék hajtóművekkel emelkedjen!

A Prentaba a sok megpróbáltatás ellenére lassan előbújt az üregből. Mint valami ősi istenség vagy démon, hatalmas árnyékot vetett a környező dombokra, ahogy az orr része az ég felé meredt. A szőrös idegenek rémülten, mind visszamenekültek üregeikbe.

A Nuntium tartó kötelei hirtelen elpattantak a hatalmas feszítés alatt. A már majdnem kiemelt hajó kissé az oldalára dőlt, de mielőtt a far része a jégpáncélba csapódott volna, az Altevem tartó kötelei megtartották, bár a tartalék segítség is megingott az óriási rántásban. Végül sikerült megtartani a hajó egyensúlyát, és teljesen kiemelni a priqu rombolót. A négy hajó óvatosan manőverezve a kijelölt helyre vitte a Prentabat. Miután felkészültek a földi egységek a hajó fogadására, azt nagy körültekintéssel leeresztették, majd az automatika kieresztette a köteleket, és a földi flotta hajó is felkészültek a leszállásra. A kevés üzemanyag miatt úgy tervezték, hogy az üzemanyag feldolgozás helyéhez legközelebb landolnak.

Az üreget, melybe a priqu hajó beszakadt, a földi rombolók vették birtokba. Mivel sürgette az idő a szövetséget, muszáj volt azonnal megkezdeni a feldolgozó üzem telepítését. A kiképzés során volt alkalmuk gyakorolni a hasonló szituációkat, nem volt fennakadás a műveletek végrehajtásában.  A gumikerekes járművek extrém körülmények közzé lettek tervezve. A hatalmas hatkerekű mozgó fúrótornyok könnyedén keresztülvágtak a nehéz terepen, miután a szállítóhajók az üreg fenekére vitték őket. A geo-scan szerint a hatalmas kráter egyik szélében alig száz méter vastag jég választotta el a flottát a víztől. A három fúrógép miután elfoglalták a pozíciójukat megkezdték a jégpáncél meglékelését. A jég szerkezete lágynak bizonyult, így a munka a vártnál gyorsabb tempóban haladt.

A priqu a visszaszerzett hajóját vizsgálgatta, míg az arant az Ontriko kilátójában egy pohár mézbor társaságában elmélkedett. Elmélkedett a váratlan idegeneken. Elmélkedett a sorsukról, mely most minden bizonnyal változni fog. Elmélkedett azon, hogyan jöhetne ki jól belőle. De leginkább az motoszkált a fejében, hogy hogyan változtathatna dolgokon abba az irányba, melyben nincs szükség a színlelt Flotta Szövetségre, melyben nincsenek emberek, és végül melyben megszerezhetné magának az öt Aurora rombolót, és azt a bizonyos objektumot, mely szándékairól nem tud semmit, de nem is igazán érdekli. Csak a birtoklás és a hatalom. Hatalom minden felett, melybe kapzsi karmait bele tudja mélyeszteni.