11. Rész

„- Te értetted, hogy mit mond? - kérdezte a csendet megtörve Letor.

- Azt hiszem - felelte bizonytalanul Ayne. - Azt hiszem, több van a calrasban, mint hittem. Még okozhat meglepetéseket.  

- Ez? - nevette el magát a férfi gúnyosan. A nő szúrós tekintetet vetett rá.

- Ha tényleg van valami a birtokában, akkor az elég nagy ahhoz, hogy a priqu ne ölje meg. Akkor pedig Riss mellett ő is komolyan pályázhat a tanácsba.

- Én nem bízom benne - felelte a férfi.

- Bízni én sem bízom benne. Ami azt illeti benned sem. Miért segítettél egyáltalán? - Letor visszasétált az ágyához, majd elnyúlt rajta.

- Nem volt jobb dolgom. Te pedig nem vagy terepre való. Azt hittem egy szombati meló lesz segíteni neked. De rájöttem, hogy melletted olyan, mint a kiképzőtáborban.

Mindketten elmosolyodtak, és próbáltak tovább barátkozni a cellájukkal. Bíztak benne, hogy a calras információi hamarosan kijuttatják őket az energia fal mögül, mert lesz mit helyretenni. Ha Riss belekontárkodik a szövetségi tanács ügyeibe, minden összedőlhet, még mielőtt felépíthetnék.”

Daniel J. Boorstin úgy gondolja: „A tudás előtt tornyosuló legnagyobb akadály nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.”

- A geo-scen valóban nagy mennyiségben mutat folyékony vizet a priqu hajó alatt - adta át a jelentést Alicia Suarez, a flotta tudományos tisztje. Ez jó hírnek számított, ám a hadnagy mégsem volt boldog. Szőke haját hátra kötötte, csak első tincsei lógtak az arcába. Vonásai kemények voltak. Ez feltűnt Ericnek és Huibnak is.

- Akkor mégis miért vág olyan képet, mint aki citromba harapott hadnagy? - kérdezte érdeklődve az első tiszt. - Erre a hírre vártunk, mióta itt vagyunk.

- A számítások szerint nem elegendő a víz mennyisége annyi deutérium előállításához, amivel haza mehetnénk - felelte a nő. - Nem biztos, hogy mind az öt hajó számára tudunk készleteket felvenni.

Az admirális belemélyült az aktába, és tüzetesen átolvasta azt. Néhány perc múlva felpillantott értetlenül.

- Azt írják, hogy a mennyiség még sok is nekünk. Hogy érti azt, hogy nem lesz elég az öt hajóra?

- Az összetétele uram, eltér a földi víztől. Eddig egy számunkra ismeretlen összetevő van a vízben, ami így már Nem H₂O. - A flottaparancsnok, és első tisztje értetlenül néztek össze. - Abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy egyáltalán a tisztítási folyamatunk hatékony lesz. Az energia pedig folyamatosan fogy. A Miatrán már megkezdődtek az energia ellátási zavarok.

- Uram! - szakította félbe a beszélgetést a kommunikációs tiszt. - Megszűnt az összeköttetés a fenti rombolókkal. A számítógépek interferenciát érzékelnek.

Egy újabb probléma, amit a semmi közepén kellene megoldani.

- Minden bizonnyal az energia ellátás itt is kezdi felmondani a szolgálatot. - felelte szemlesütve a hadnagy. Eric nagyot sóhajtott. Egyetlen megoldás maradt, ha a tartalék energiát a létfenntartó egységekre kapcsolják.

- A fegyverek és a pajzsok energia ellátását kapcsolják át a fűtésre, világításra és a rádióra. A világítást csak minimumon üzemeltessék. Próbáljanak kapcsolatot keresni a fentiekkel. Átmegyek a Miatrára, és megnézem, mi a helyzet.

- Szerinted visszajön? - kérdezte Letor Aynet. A férfi unottan ült a sarokban. Már célba dobni sem volt kedve. A nő az ágyon feküdt hanyatt, karjait a feje alatt összefonta és bámulta a plafont.

- Nem tudom. Mivel győzheti meg a priqut? - kérdezett vissza a nő.

- Talán a modorával - felelte a férfi, majd halványan elmosolyodott. - Ami neked nincs. Ahhoz képest, hogy diplomata vagy elég éles a nyelved. - A nő felpillantott, majd egy párnának kinevezett rongydarabot hajított a férfi felé. A lézerhez érve megpörkölődött, és füstölögve a padlóra esett.

- Nekem igen is van modorom. Csak kicsit más, mint Jamiké. - felelte egy kis sértődéssel a hangjában.

- A lényeg, hogy az estellek ezért fogadtak el téged, mint vezetőt. - Ayne visszadőlt az ágyra, majd hosszas hallgatás után folytatta Letor gondolat menetét.

- Az estellek beletörődtek a sorsukba. Nyilvánosan nem mernek szembeszállni az aranttal. Én pedig kevés vagyok ahhoz, hogy kivívjam a jogainkat. Most is egy calras tette meg. Én nem vagyok hős. Még az estelleké sem.

- Lehet, hogy beletörődtünk abba, hogy szolgáljuk a priqut, de hiszünk abban, hogy egyszer felszabadulunk a tudatunk börtönéből, és magunk vesszük kezünkbe a sorsunkat. - felelte a férfi, majd a nőre pillantott. - És ha így lesz, te leszel az estellek arantja.

Ayne elnevette magát Letor szavain. Soha nem volt szándékában átvenni a hatalmat. Csak jogot akart formálni az övéinek. - Hiába nevetsz ki! Az estelleket csak ez a remény tartja életben minden nap. Még ha a priqu számára segít is világokat megdönteni, minden gyerek és felnőtt tudja, hogy kivagy, és egyszer előtted borul térdre az estellek nemzetsége.

Ayne nem akarta egy újabb nevetéssel megalázni a férfit a nézetei miatt, de muszáj volt elmosolyodnia.

- Letor. Ha már ennyi időnk van, és szóba hoztad, azt hiszem ideje ezt a témát megbeszélnünk. Hallottam róla, hogy milyen pletykák keringenek, és nem tudom, kitől származnak. De én nem fogom vezetni az estelleket, még akkor sem, ha sikerülni kivívnunk a függetlenségünket. Nem vagyok rá alkalmas. Ezt megmondhatod az összes többi estellnek is.

Letor végig mosolyogta az egészet, és egy szavát sem hitte el a nőnek. A hibridek világába annyira beivódott a tudat, hogy lesz egy vezetőjük, aki szembeszáll az aranttal, hogy kitörölhetetlen. Ayne pedig valóban szembeszáll a priquval, amikor csak úgy gondolja, még akkor is, ha ezzel az életét kockáztatja. Így nem csoda, hogy az estellek azt hiszik Ayne fogja megváltani őket.  

Az admirális Lima parancsnok társaságában tartott szemlét a Miatra fedélzetén és a gépházban. A romboló már sok csatát megjárt, ami meg is látszott rajta. A páncélzatát már többször javították, mint a jelenlévő másik négy földi rombolóét együtt véve.

- Mint látja admirális, az energia veszteség megvisel bennünket. Az emberek összesúgnak, és lázadozni fognak. - elemezte a helyzetet a nő. - Nekünk már az étel készleteinkkel is bajok vannak. Nem tudjuk megfelelően tárolni őket. Egy tucat emberemet kellett bezáratnom, mert lázítást akartak szítani.

- A hajót megnézetem a másik kettő legénységével. A mi tartalékaink mellé még befér a maguké is. Ha így megfelel önnek parancsnok - ajánlotta fel Eric.

- Hát persze. Továbbá a fűtés ellátásunk az, ami hamarosan felmondja a szolgálatot. Az energiacsatolások egy része már elfagyott.

- Megkérdezem az arantot, hogy tudnak-e segíteni ebben a problémában. A mi készleteink nem megfelelőek ehhez.

- Priqu technológiával akarja felszerelni a Miatrát?

- Nem igazán van választásunk parancsnok. Ha elfagy az összes energiacsatolás, nem tudnak felszállni a bolygóról többé. Nem kockáztathatjuk meg, hogy a hajót elveszítsük. Egyetért velem? - a nő

kellemetlen érzéssel, de elismerte az admirális igazát, így bólintott.

A börtönblokk ajtaja lassú idegtépő nyikorgással kinyílt, és Jamik lépett be rajta, három fegyveressel a háta mögött.

- Mi történt? - lépett a lézer elé Ayne.

- Beszéltem a mélyen tisztelt aranttal. - felelte a calras. - Hosszas tárgyalások után, és néhány jól irányzott érvvel sikerült rávennem őt, hogy engedjen benneteket szabadon.

A két foglyon hatalmas megkönnyebbülés vett erőt.

- Ám a szabadságotokat egy pici korlát gátolja. - folytatta olvadozó hangon.

- Na most kiengednek bennünket innen, vagy mégsem? - kérdezte Letor kissé idegesen.

- A cellátokat elhagyhatjátok. De a tanácsban nem vehettek részt.

- Ezt már majd kiharcolom én magam! - örvendezett Ayne. Jamik sajnálkozó pillantást vetett a nőre.

- Sajnálom kedvesem, de az én felügyeletemre bíztak benneteket. - felelte. - Ami azt jelenti, hogy amíg én magam nem vagyok a tanács tagja, addig te sem teheted be a lábad a tanácsterembe.

Aynet és Letort sokkolta a hír. Egy calrasra bízza a priqu a felügyeletüket? Ezek szerint valamit mégis tud Jamik, amivel manipulálhatja az arantot is. Aynenak meg kell fontolnia, mi az, amit mond a férfi előtt, hiszen úgy tűnik a csendes, visszahúzódó és segítőkész külső mögött egy mindenre elszánt bürokrata áll. Kezdett megerősödni a gyanú a nőben, hogy valóban újabb ellenfele akad a tanácsban Riss mellett. Ami azt illeti Jamik sokkal ravaszabb és okosabb, mint az estell. A kérdés az, hogy eddig tudott-e már meg olyat, amit ellenük fordíthat a calras.  

- Mennyire súlyos a helyzet a Miatrán? - kérdezte a visszatért admirálist Huib.

- A hajó kezd összeroppanni a hideg miatt. - felelte a férfi. - Össze kell szednünk egy szerelő csapatot, és kipofozni azt a teknőt.

- Ha a parancsnok nem rontana mindig az ellenséges hajók közzé, talán most nem egy roncshalmaza lenne.

- Ne feledd, hogy Limának köszönhetjük az életünket mi magunk is - intette le Eric az első tisztjét. - A Remont rendszerben, mikor bekerített az ellenség Lima és a Miatra legénysége volt az egyetlen, aki a többszörös túlerő ellenére a hajók közzé rontott, és vágott nekünk utat. Ha akkor nincs ott, már mi sem élnénk.

Huib nem tudott ezzel az érvvel szembeszállni, így hallgatott. Való igaz, hogy az Engedetlen Eris sokszor semmibe vette felettesei parancsát, ám rengeteg életet mentett meg ezzel, és a lehetetlen akadályokból is görgethető problémát fabrikált.

Az első tiszt megkezdte a technikai csapat összeállítását, akik majd újra életre keltik a hatalmas rombolót. Talán csak megnyújtják a legénység reménytelen szenvedését. Hiszen senki nem tudja, hogyan jut haza a flotta, és meddig tart a látszat szövetség a priquval.