16. Rész

„A priqu a visszaszerzett hajóját vizsgálgatta, míg az arant az Ontriko kilátójában egy pohár mézbor társaságában elmélkedett. Elmélkedett a váratlan idegeneken. Elmélkedett a sorsukról, mely most minden bizonnyal változni fog. Elmélkedett azon, hogyan jöhetne ki jól belőle. De leginkább az motoszkált a fejében, hogy hogyan változtathatna dolgokon abba az irányba, melyben nincs szükség a színlelt Flotta Szövetségre, melyben nincsenek emberek, és végül melyben megszerezhetné magának az öt Aurora rombolót, és azt a bizonyos objektumot, mely szándékairól nem tud semmit, de nem is igazán érdekli. Csak a birtoklás és a hatalom. Hatalom minden felett, melybe kapzsi karmait bele tudja mélyeszteni.”           

Taitosz mondta: „Néha a vágyott dolog sokkal távolibbnak tűnik, mint a mára megvalósult dolog a tegnaphoz képest.”

Az üzemanyagnak való vizet hamar elérte a flotta, a három mobil fúrótoronynak köszönhetően. A feldolgozó üzemet a kráter mellett telepítették, mely közvetlen összeköttetésben állt a Miatrával és a Prittemmel. A hatalmas tartályokba folyamatosan érkezett a víz a csöveken keresztül. Innen több állomáson mentek keresztül, mire létrejött a nehézvíz. Mielőtt az üzemanyagtartályokba került volna, egy utolsó, szúrópróbaszerű ellenőrzésen bevizsgáltak néhány mintát. A folyamat gyorsaságában nem volt kivetni való. A legénység minden tagja dolgozott az üzemben. De mire öt rombolóra elég üzemanyagot előállítanak, rengeteg idő. Az ismeretlen objektum pedig közeledik. Az arantot azóta nem is lehetett látni, mióta a Prentaba kikerült az üregből.

- Mit gondol uram, milyen szándékkal érkeznek a látogatók? - kérdezte nyájasan Scribes. A kilátó szobában hárman tartózkodtak, Rissel együtt. Az arant egy pohár mézbort tartott a kezében, és nézte a nagy sürgést-forgást odalent, ahogy az emberek igyekeznek a munkájukkal. Scribes és Riss mögötte ültek, az asztal túlsó oldalán. Dematibus mintha tudomást sem venne a másik kettőről. 

- Nekünk kell lépnünk az érdekünkben - felelte Riss hosszas szünet után. - Egy diplomata egységet kellene összeállítanunk, és kezdeményeznünk.

- Te akarsz átmenni oda? – Ocsúdott fel az ábrándjaiból az arant. - Miféle diplomatákat küldjek? - Az estell megrémült a feltételezés hallatán.

- Engedelmeddel uram, arra gondoltam, hogy küldjük a calrast, és Aynet. - próbálta védeni magát Riss. - Ha nem tiszták a szándékaik nem vesztettünk semmi pótolhatatlant. Ha sikerül megegyezniük, akkor megint nyert ügyünk van. Ebbe nem bukhatunk bele.

- Egyet értek az estellel nagyuram! - helyeselt Scribes. Dematibus lassan az asztal felé fordult.

- Miből gondoljátok, hogy ki pótolható, és ki nem? - kérdezte. - Riss is pótolható. Ezt majd eldöntöm én, hogy kire nincs szükségem. Ám a calras átküldése valóban jó ötlet. Ügyes diplomata. Néha túl ügyes is. A nő is vele mehet, hiszen érti a dolgát ő is. A másik estell pedig elég lesz testőrnek. Adjatok rá egy főnix egyenruhát, hogy tartsuk a látszatot. - Csendben bólintott a két férfi.

- Az üzem ezzel a tempóval alig egy hét alatt feltölti a hajóinkat üzemanyaggal. - újságolta elégedetten Huib a jelentés lényegét, amit az imént tett félre a parancsnoki híd egyik asztalán.

- Ennek más körülmények között örülnék. De nincs annyi időnk. Órákon belül ideér az a valami, és mi nem tehetünk semmit - felelte Eric. Nyugtalansága egyre fokozódott, ahogy közeledett az idő. Tekintetével folyamatosan a radart vizslatta. Az objektum közeledett, és egyre nagyobb teret nyert a képernyőn.

- Mit mondott a priqu? - kérdezte lelombozva az első tiszt.

- Dolgoznak az ügyön. De az ő hajóik is védtelenek ekkora ellenféllel szemben.

- Nem is biztos, hogy akarnak ártani. - Próbált egy kis lelket önteni az admirálisba, nem sok sikerrel.

- Beszéltem Suarezzel. Azt gondolja, egy kalóz banda lehet. Minden bizonnyal észlelték, mikor kiléptünk a hipertérből, és most kifosztanak bennünket.

- Nem túl optimista. Azt hittem egy tudós sosem bocsátkozik feltételezésekbe.

- Mióta a számára is nehezen elfogadható módon kiléptünk a világunkból muszáj a legrosszabbra készülnünk. Neki is. Minden bizonnyal a mélyűrben csak fosztogatással lehet túlélni. Ha van kit kifosztani - kesergett Eric.

- Jobb lenne, ha lehiggadnánk. Hívjuk össze a kapitányokat, és próbáljunk összehozni valami használható elméletet. Talán mégsem kell felkészülnünk a világ végére.

- De hisz már túlmentünk a világvégén! - mosolyodott el az admirális.

- Látod, megy még neked ez! - bíztatta Hiub. - Ne mutasd az embereidnek, hogy félsz, vagy kétségek gyötörnek, mert akkor kitör a fejetlenség.

- Igazad Van! - bólintott Eric. - Önző módon csak magamra gondoltam eddig. Visszamegyek a szobámba, és felkészülök a gyűlésre. Hívd össze a kapitányokat. Kitalálunk valamit.

- Nekünk kell átmenni az idegen hajóra? - kérdezte értetlenül Letor.

- Ez biztos, hogy Riss műve. - felelte Ayne. - Nem veszítenek semmit, ha megölnek minket odaát.

- Teljesítenünk kell az arant parancsát. - Jamik sem volt elragadtatva, de tudta, hogy meg kell tenniük. Az ajtó előtt két hiéna sisakos szobrozott, míg ők felkészülnek az indulásra. Lassan haladtak az öltözéssel. Ayne és Jamik diplomáciai viselete világos köntösből, és hozzá illő köpenyből állt. A bőrből készült sötétebb színű vértek amolyan rangjelzésként szolgáltak. A calras volt a megbízott, így az övé mintásabb volt. hosszú láng minták díszítették, míg Ayne vértjeit nem díszítette semmi. Letor a priqu testőrség öltözékét öltötte magára, mely a jellegzetes főnix páncél volt. Az apró fémlemezekből készült vértek alatt egy alsó, védőruhát viselt. A páncél tartozéka a sisak, melyet a testőröknek mindig hordaniuk kellett, ha nyilvánosan mutatkoztak. Az energiafegyver volt az egyetlen, ami biztosíthatta hármuk védelmét. Bár a diplomaták is kaptak apró kézi fegyvereket, sokkal kevésbé voltak azok hatékonyak, mint a bot.

- Ha visszatérünk, én kinyírom azt a tenyérbe mászó férget! - dühöngött még mindig Letor, miközben az utolsó rögzítéseket végezte a vértjein.

- Riss akkor tudná biztonságban a helyét a tanácsban, ha minket megölnének most az idegenek. - felelte Jamik következetesen.

- Ne fessük az ördögöt a falra. Egyelőre senki nem öl meg senkit! - próbálta csökkenteni a feszültséget a nő a két férfi között. Végül Letor felvette a sisakot, majd annak csőr részét leeresztette. Szeme kékesen ragyogott. Felvette a botfegyvert, majd elindultak a hangár felé. A hármast a két hiéna kísérte. Alig léptek ki a szobából, mikor Rissel futottak össze.

- Gondolom, neked köszönhetjük, hogy mi találkozhatunk először az idegenekkel! - Ayne hangja élesen csendült a gúnyos vigyorral érkező férfi fülében.

- Titeket ér a megtiszteltetés, hogy köszönthetitek az arant nevében őket. - felelte Riss.

- Gyáva féreg! - Letor előre lépett, és a fegyver energia portját egyenesen az estellre szegezte. A két hiéna sisakos priqu azonban mellé ugrott, és a falhoz nyomták a férfit. A botfegyver hangosan a földre zuhant. - Ha hinnél egy kicsit a szavaidnak, te ülnél fel arra a hajóra! - kiáltott.

- Letor! Kérlek, hagyd abba! - próbálta nyugtatni Ayne a testőrt. - Remélem boldog vagy Riss. Biztos kellemetlenül fog érinteni, ha visszatérünk.

- Az arant bízik a képességeitekben kedvesem. Én is azt teszem - a férfi továbbra is mosolyogva, majd magára hagyta a társaságot. A két őr elengedte Letort, aki felvette fegyverét, de kéken ragyogó sisakszeme még mindig az estellt nézte. Az egyik hiéna óvatosan megütötte a férfit, hogy mozgásra bírja. Letor értette a célzást, és elindult a két diplomata után.

Az öt földi hajó parancsnoka a Nuntium tárgyalójában ült össze a tanácskozásra. Mindenki magával hozta az első tisztjét, hogy megvitathassák, mit tegyenek az újonnan érkező ismeretlennel.

- Mit tesz a priqu? - érdeklődött Lima parancsnok.

- Nem tudjuk. Elzárkóztak, mióta kiemeltük a hajójukat. - intett lemondóan Eric. Mindenki felháborodottan összesúgott a mellette ülővel. Az admirálisnak sem tetszett, hogy nem oszt meg velük semmit a szövetségesük, erről a témáról, de nem volt mit tenni.

- Lőjük ki! - szólalt ismét a parancsnoknő. - Lőjük rá, amink van.

- Ellenzem az ötletet! - Pattant fel a helyéről Aiden Anwar, az Altewem parancsnoka. A vézna férfi volt a legalacsonyabb a teremben. Ez még így is nagyon szembetűnő volt, hogy kihúzta magát az asztal mellett. - Nem tudhatjuk a szándékaikat. addig pedig nincs jogunk megtámadni!

- Egyet értek Anwar parancsnokkal! - Szögezte le már elején az álláspontját Jordan is.

- Nem adhatunk esélyt arra, hogy az a valami kezdeményezzen! - háborodott fel Lima. - Nekünk kell megelőző csapást mérni!

- Nem reagálnak a rádió vagy a holo hívásra? - kérdezte Toldi Oszkár, a Prittem kapitánya.

- Semmilyen formában nem tudtuk velük felvenni a kapcsolatot. Minden csatornát végig próbáltunk de, nem tudtuk elérni az idegeneket. - felelte lemondóan az admirális.

- Küldhetnénk követeket - vetette fel az újabb ötletet a férfi.

- Ez elfogadható perspektívának tűnik. - foglalt helyet ismét Anwar, aki eddig végig állta a beszélgetést.

- A Namius támogatja az ötletet - bólintott Jessie, miután egyeztetett az ifjabb Weis parancsnokkal.

- A követek küldésének ötletét elfogadom. Hauer és Joe első tisztek fogják a tagjait összeválogatni. Az ülésnek vége. Köszönöm! - Épp hogy felálltak a tárgyaló asztaltól, mikor egy fiatal tizedes rohant be az ajtón.

- Elnézést admirális! A hídról küldtek! Az Ontrikoról felszállt egy különítmény, és elhagyták a felszínt.

- Miféle különítmény? - Eric gyanakodva nézett a férfira.

- Tudomásunk szerint egy diplomáciai sajka, négy vadász kíséretében! - jelentette a tiszt.

- Megelőztek bennünket! - csattant fel Lima parancsnok. - Nem hagyhatjuk ennyiben! Le kell lőni a sajkát! Legalább is földre kényszeríteni! - A nő szeme vörösen izzott a haragtól és a gyűlölettől, ami a priqu iránt fűtötte.