9. Rész

„A tárgyaló teremben továbbra is a döbbenet maradt az úr, csak Weiss admirális tekintete volt határozott. Nem tudta, hogy döntése mennyire lesz kedvező, vagy éppen kedvezőtlen a flotta életében, de már nincs visszaút, és nem mutathatja bizonytalanság jelét, mert akkor itt vége a színjátéknak, és a priqu ott gázol keresztül az embereken, ahol éppen kedve tartja. Így viszont úgy tűnik, az emberek kezében a kezdeményezés labdája, melyet most a hibrideknek passzolt le. A kérdés, hogy Ayne és Jamik, hogyan élnek a lehetőséggel.”

 ”A kompromisszum készség erény, nem pedig megvetendő gyengeség.” (Star Wars  - Clone Wars)

- Mit tettél a hajómmal? - kérdezve teljesen ledöbbenve Jordan. Az első tisztje, Jessie úgyszintén megsemmisítetten ült a Nuntium tárgyaló asztala mellett, és nem hitt a fülének.

- A hajó a flotta tulajdona, te csak egy parancsnok vagy - felelte határozottan az admirális. - Az érdekeink pedig azt diktálják, hogy a hibrideket próbáljuk magunk mellé állítani, ha a priquval szemben el akarunk érni valamit.

- És ha most adtál fegyvert a kezükbe ellenünk? - kérdezte a hajóját vesztett parancsnok.

- Döntenem kellett. Akkor és ott így döntöttem. A Namius az estellek hajója lesz - zárta le a vitát Eric. Jordan sértődötten kiviharzott a tárgyaló teremből. Az admirális megértette a fia álláspontját, de tennie kellett valamit a flotta érdekében, ami esetleges biztosítékot nyújthat a priqu ellen.

A nő viszont nem távozott a tárgyalóból. Megvárta, míg a zászlós hajó első tisztje elhagyja a termet, és ketten maradnak az admirálissal. Oda lépett mellé, és rászegezte szürkén csillogó tekintetét.

- Tudom, hogy jót akartál a flottának - mondta halkan.

- Jordan is megérti majd. Próbálj beszélni vele! - felelte Eric. A fia és annak első tisztje között már gyermekkoruk óta nagy volt a barátság. Az idő múlásával pedig szerelemmé formálódott. Jordan meg is kérte Jessie kezét, akit csak Jessie Joenak hívott mindenki.

- Azt hiszem az apjára ütött. Szereti a hajóját, és a hivatását. Nehezére esik megválni tőle.

- Tudom. És nem örülök, hogy csak négy hajónk marad. De hiszem, hogy az estellek segíthetnek. A priquban naivitás lenne bízni. Szeretném, ha a fiammal ott lennétek, mikor átadjuk a hajót.

A nő bólintott, majd ő is elhagyta a tárgyalót. Az admirális most először marad magára a nehéz döntés óta, amit alig fél perc alatt kellett meghoznia. Tenyerébe temette az arcát, és rádőlt a tárgyalóasztalra.

Ayne és az admirális közötti különös kis szövetségnek hamar híre ment. Az estellek biztatóan mosolyogtak rá, és még Jamik is gratulált az új hajójához. Mindenki számára világos volt, hogyha az emberek hajót adnak a hibrideknek, annak csakis Ayne lehet a parancsnoka. A priqu azonban nem volt elragadtatva a dologtól. Kimondottan bosszantotta, hogy az emberek olyanba ütik az orrukat, amihez semmi közük. Ám egy hosszas tanácskozás után az arant mégis jóváhagyta az estellek önállósodását. Így a készleteiket nem kell a hibridekkel megosztani, mely most komoly előnyt jelent. Továbbá információkhoz juthatnak a Földi Flottától.

- Gratulálok a sikeres tárgyaláshoz! - mosolygott gyanús vigyorral a képén Riss. - Hallottam, hogy a calrassal sikerült egy hajóra szert tennetek.

- Jamik érdeme a hajó megszerzése - felelte közönyösen a nő. - Nekem semmi közöm hozzá.

- Ugyan már. Mindenki arról suttog a hajón, hogy te leszel a hajó parancsnoka. Kapitány leszel egy rombolón - hízelgett a férfi. Aynenak borsózott a háta ha Rissel kellett beszélnie. A hízelkedés pedig nagyon ment az estellnek.

- A priqu nem fogja engedni. Nem önállósodhatunk. Nekünk őket kell szolgálnunk.

- Nem is hallottad? - kérdezte sejtelmesen a férfi. - A priqu rajtad keresztül akar információkat szerezni az emberekről. Te leszel, aki segít megszerezni a hatalmat.

- Most kötnek szövetséget. Miért akarja a priqu megszerezni azokat az elavult hajókat? - kérdezte Ayne gyanakodva. A megérzése most sem hagyta cserben. A férfi csak akkor tud így vigyorogni, ha valakinek a nyaka körül szorul a hurok.

- Tényleg ennyire naiv vagy? - kérdezte. - A készleteik kellenek. Na meg persze az adataik. A priqu most már leszámolhat az emberekkel. Nem lesz rájuk szükség. Tökéleteset alkottak velünk, így már a bolygójuk az estellek birtoka lehet. - felelte teljes ártatlansággal. Ayne elkomorodott. Tudta, hogy a priqu gonosz dolgokat tesz meg azért, hogy a saját érdekeit szolgálja, de neki eszébe nem volt egy nép kiirtásához asszisztálni.

- Ezt nem teheti meg még a priqu sem! - tört elő belőle az indulat.

- Dehogy nem. A galaxis törvényei szerint a calrasokat sem mészárolhatták volna le, mégis vérfürdőt rendeztek a Helionon, mikor a telepen lévő összes hibridet agyonlövették. A priqu bármit megtehet kedvesem. És az estelleknek szolgálniuk kell őket. Te magad mondtad.

Ayne gyors léptekkel elindult a hangárak felé. Letor követte őt. A nő annyira zaklatott lett, hogy nem nézte, kit lök fel út közben.

- Át kell mennem a Nuntiumra! Beszélnem kell az admirálissal! - mondta az őt követő férfinak.

- Ennyire kell nekünk az a hajó?

- Nem veszem át a hajót! És senki nem fogja! - felelte Ayne.

- Apu megint pipa lesz!

- Lövessen ki egy vetőcsőben! - válaszolta félvállról a nő.

Az Nuntium hídján már megkezdték előkészíteni az ajándék hajó információinak átmásolását, így nagy lett a mozgolódás a hídon. Eric az első tiszthez lépett.

- Át tudjuk költöztetni a Namius személyzetét a maradék hajókra? - kérdezte.

- Úgy számoltuk, hogy el tudjuk őket helyezni. Megjegyzem elég nagy vihart vertél magad körül ezzel a döntéseddel. Lima parancsnok szerint megártott a mágneses kitörés az agyadnak, és kérvényezni akarja, hogy felmentsenek a szolgálat alól.

- Nem lepődöm meg rajta. A négy kapitányból ő az, aki a legtávolabb áll tőlem. De a mágneses viharban lehet valami - mosolyodott el az admirális. - Szükségem lesz a segítségedre a tárgyalásoknál Huib. Nem akarok egyedül tárgyalni velük. - Az első tiszt kényelmetlenül érezte magát a kérés hallatán.

- Engedelmeddel, ezt a kérést vissza kell, hogy utasítsam - felelte kissé feszengve. - Nem vagyok az a diplomatafajta. Én nem tudok érvelni, vagy meggyőzni. Én csak a háborúhoz értek - Eric tudomásul vette beosztottja döntését. Ezt nem akarta ráerőltetni senkire, hiszen olyan nyomásról van szó, amit nem tanítottak az akadémián. - Joe viszont kiváló diplomata. Biztos szívesen segítene az apósának megmenteni a galaxist - mindketten elmosolyodtak. Jessie valóban kitűnő szónok, és érvelni is kiválóan tud. A megfigyelő képessége szintén aranyat ér. Ezek a képességek pedig mindenképpen kellenek ahhoz, hogy a priqu akaratán rést találjanak.

Aynet és testőrét a katonák a tárgyalóterembe kísérték, és értesítették az admirálist a vendégekről. Eric üzent a fiáért, és az első tisztjéért. Közben ő maga Huibbal a hibridek fogadására indult. Mind a négyen egyszerre értek a tárgyalóterem ajtajához. Nagy levegőt véve beléptek.

- Ennyire sürgős a hibrideknek, hogy megkapják a hajómat? - támadta le a két estellt Jordan, akit csak Jessie tudott visszafogni.

- Nem kell a hajójuk! - felelte Ayne röviden. Erre a kijelentésre még Jordan is elhallgatott.

- Az estellek nevében köszönöm a gesztust, tudom, hogy jó szándékból ajánlotta fel admirális, de vissza kell utasítanom! - Amekkora megdöbbenést okozott a hír, mikor is az admirális felajánlotta a hajót, most közel azonosat az, hogy visszautasítják.

- Nem kértem érte cserébe semmit. Csak a barátságukat a szövetségben - felelte Eric.

- Tudom, de nem lehet. Az estelleknek a priqut kell szolgálni, és nem önállósodhatunk. - A nő mögött álló Letornak egy majdnem röhögő görcsöt kellett elfojtania.

- A priqu nem engedi az önállósodást? Beszélek az aranttal! - felelte Eric.

- Arra semmi szükség. Mi is jelen leszünk a szövetség tanácsain, és saját belátásunk szerint fogunk dönteni dolgokról. De nincs szükségünk a hajójukra. Csak ennyit akartam. Minden jót! - felelte, és magukra hagyták a négyest a tárgyaló teremben.

- Az arant ezért tényleg egy vetőcsőbe fog dugni. De nem csak téged, hanem engem is - súgta Letor a nőnek. - „Az estelleknek a priqut kell szolgálni, és nem önállósodhatunk”? Ezt tükör előtt gyakoroltad? Ilyen baromságot régen hallottam.

A tárgyalóban hagyott négyes csak lassan tért magához az előbbiektől.

- Ezek szerint megtarthatom a hajómat? - kérdezte a meglepetés hatása alatt állva Jordan.

- Úgy tűnik - felelte az admirális. - Valami nem stimmel ezekkel. A priqu megint forgat valamit a fejében. Állítsátok le az áttelepítést. Mindenki menjen vissza a helyére. Jessie! Veled beszélni szeretnék. - Huib, az ifjabb Weiss magára hagyta Ericet és a fiatal nőt.

- Szükségem van a képességeidre a Flotta Szövetségben.

- Én legyek a tárgyaló? - kérdezte meglepődve Jessie.

- Nem. Ezt a részt vállalom. De kell valaki, aki segít beszélni az emberek érdekében. Aki képes olvasni a jelekből. Valaki, aki ismeri a diplomácia útvesztőjét. Ez csak egy kérés. Parancsot nem adhatok rá.

A nő egy pillanatig elgondolkozott a kérésen, de végül rábólintott. Az admirális megkönnyebbült, hogy egy számára kedves arc lesz az, aki segít neki megvívni a csatákat egy asztal mellett a priquval szemben.